2 Krónikák 32:1 Ezek után és ezek után Sanherib király Eljött Asszíria, bement Júdába, és tábort ütött a kerítés ellen városokat, és úgy gondolta, hogy megnyeri őket magának. 32:2 És amikor Ezékiás látta, hogy Szanherib eljött, és hogy ő volt célja a Jeruzsálem elleni harc, 32,3 Tanácsot tartott fejedelmeivel és vitézeivel, hogy megállítsák a vizeket a forrásokról, amelyek a városon kívül voltak, és segítettek neki. 32,4 Sok ember gyűlt össze tehát, akik mindenkit megállítottak források és a patak, amely átfutott a föld közepén, mondván: Miért jönnének Asszíria királyai és találnának sok vizet? 32,5 Megerősítette magát, és felépítette az összes letört falat, és felemelte a tornyokig, és egy másik falig anélkül, és megjavították Millóban Dávid városában, és bőséggel készített nyilakat és pajzsokat. 32,6 És hadvezéreket állított a nép fölé, és összegyűjtötte őket neki a város kapujának utcájában, és kényelmesen beszélt hozzá őket, mondván: 32,7 Légy erős és bátor, ne félj és ne rettegj a királytól Asszíria, sem az egész sokaság, amely vele van, mert többen vannak velünk, mint vele: 32:8 Vele egy hús karja; de velünk van az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és megvívni a csatáinkat. És az emberek megpihentek rajta Ezékiás, Júda királyának szavai. 32,9 Ezután Sanherib, Asszíria királya elküldte szolgáit Jeruzsálem, (de ő maga ostromolta Lákist és minden erejét vele együtt) Ezékiásnak, Júda királyának, és egész Júdának, a kik itt voltak Jeruzsálem, mondván: 32,10 Ezt mondja Sanherib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy maradni az ostromban Jeruzsálemben? 32,11 Vajon Ezékiás nem győz meg titeket, hogy adjátok át magatokat, hogy éhínségben haljanak meg? és szomjúság által, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket a kezünkből Asszíria királyától? 32,12 Nem ugyanaz a Ezékiás vette el magaslatait és oltárait? és megparancsolta Júdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egy előtt imádjatok oltárt, és füstölögtessen rajta? 32:13 Nem tudjátok, mit tettem én és az én atyáim a más népével földeket? tudták-e az adott országok nemzeteinek istenei kiszabadítják a földjeiket a kezemből? 32:14 Ki ott volt azon nemzetek összes istenei között, akik atyáim teljesen elpusztult, ez kiszabadíthatja népét az én kezemből Istened ki tud szabadítani téged az én kezemből? 32,15 Most azért Ezékiás ne tévesszen meg, és ne győzzön meg benneteket erről és még ne higgy neki, mert egyetlen nemzetnek vagy országnak sem volt istene ki tudja szabadítani népét az én kezemből és az én kezemből atyák: mennyivel kevésbé szabadít meg titeket a ti Istenetek az én kezemből? 32:16 És az ő szolgái még többet beszéltek az Úr Isten ellen és az övé ellen Ezékiás szolga. 32,17 Leveleket is írt, hogy szidalmazzák az Urat, Izráel Istenét, és beszéljenek ellene, mondván: Amint más országok népeinek istenei nem kimentette népüket az én kezemből, így az Istene sem Ezékiás szabadítja meg népét az én kezemből. 32,18 Ekkor nagy hangon kiáltottak a zsidók beszédében a néphez. Jeruzsálem, a kik a falon voltak, hogy megrémítsék és megzavarják őket; hogy bevehessék a várost. 32:19 És szóltak Jeruzsálem Istene ellen, mint a Jeruzsálem istenei ellen a föld emberei, amelyek az ember keze munkája voltak. 32,20 Ezért Ezékiás király és Ézsaiás próféta, a fia Ámóz imádkozott és az éghez kiált. 32,21 És küldött az Úr egy angyalt, aki kiirt minden vitézt, és a vezérek és a vezérek az asszír király táborában. Szóval ő szégyenkezve tért vissza saját földjére. És amikor bejött az ő istenének háza, akik az ő gyomrából származtak, megölték őt ott a karddal. 32,22 Így mentette meg az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanherib, Asszíria királya kezéből és minden más kezéből, és minden oldalról irányította őket. 32:23 Sokan pedig ajándékokat vittek az Úrnak Jeruzsálembe, és ajándékokat is Ezékiás, Júda királya, hogy felmagasztaltatott mindenki szeme láttára nemzetek ettől kezdve. 32,24 Azokban a napokban Ezékiás halálosan beteg volt, és imádkozott az ÚRhoz: és szólt hozzá, és jelt adott neki. 32:25 De Ezékiás nem fizetett többé a neki tett jótétemény szerint; mert felemelkedett a szíve, ezért harag támadt rá Júdára és Jeruzsálemre. 32,26 De Ezékiás megalázta magát szíve büszkesége miatt, mind ő, mind Jeruzsálem lakói, úgyhogy az Úr haragja nem jött rájuk Ezékiás idejében. 32:27 Ezékiásnak pedig rendkívül sok gazdagsága és dicsősége volt, és megalkotta magát kincstárak ezüstért, aranyért, drágakövekért és kincstárakért fűszereknek, pajzsoknak és mindenféle kellemes ékszernek; 32:28 Raktárak is a kukorica, bor és olaj termesztésére; és standokon mindenféle vadállatnak, és nyájaknak páholyok. 32,29 Sőt városokat is adott neki, és nyájainak és csordáinak birtokát bőség: mert Isten nagyon sokat adott neki. 32,30 Ugyanez Ezékiás megállította Gihón felső vízfolyását is, és egyenesen lehozta Dávid városának nyugati oldalára. És Ezékiás boldogult minden munkájában. 32,31 De a babiloni fejedelmek követeinek dolgában, aki elküldte hozzá, hogy megkérdezze a csodát, amely az országban történt, Isten elhagyta őt, hogy megpróbálja őt, hogy megismerje mindazt, ami a szívében van. 32,32 Ezékiás többi dolga pedig és az ő jósága, íme, írva van Ézsaiás próféta, Ámós fiának látomásában és a Júda és Izrael királyainak könyve. 32,33 Ezékiás elaludt atyáival, és eltemették őt Dávid fiainak sírjairól, egész Júdáról és a Jeruzsálem lakói tisztelték őt halálakor. És Manassé az övé fia uralkodott helyette.