2 Krónikák
32:1 Ezek után és ezek után Sanherib király
Eljött Asszíria, bement Júdába, és tábort ütött a kerítés ellen
városokat, és úgy gondolta, hogy megnyeri őket magának.
32:2 És amikor Ezékiás látta, hogy Szanherib eljött, és hogy ő volt
célja a Jeruzsálem elleni harc,
32,3 Tanácsot tartott fejedelmeivel és vitézeivel, hogy megállítsák a vizeket
a forrásokról, amelyek a városon kívül voltak, és segítettek neki.
32,4 Sok ember gyűlt össze tehát, akik mindenkit megállítottak
források és a patak, amely átfutott a föld közepén, mondván:
Miért jönnének Asszíria királyai és találnának sok vizet?
32,5 Megerősítette magát, és felépítette az összes letört falat,
és felemelte a tornyokig, és egy másik falig anélkül, és megjavították
Millóban Dávid városában, és bőséggel készített nyilakat és pajzsokat.
32,6 És hadvezéreket állított a nép fölé, és összegyűjtötte őket
neki a város kapujának utcájában, és kényelmesen beszélt hozzá
őket, mondván:
32,7 Légy erős és bátor, ne félj és ne rettegj a királytól
Asszíria, sem az egész sokaság, amely vele van, mert többen vannak
velünk, mint vele:
32:8 Vele egy hús karja; de velünk van az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket,
és megvívni a csatáinkat. És az emberek megpihentek rajta
Ezékiás, Júda királyának szavai.
32,9 Ezután Sanherib, Asszíria királya elküldte szolgáit
Jeruzsálem, (de ő maga ostromolta Lákist és minden erejét
vele együtt) Ezékiásnak, Júda királyának, és egész Júdának, a kik itt voltak
Jeruzsálem, mondván:
32,10 Ezt mondja Sanherib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy
maradni az ostromban Jeruzsálemben?
32,11 Vajon Ezékiás nem győz meg titeket, hogy adjátok át magatokat, hogy éhínségben haljanak meg?
és szomjúság által, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket a kezünkből
Asszíria királyától?
32,12 Nem ugyanaz a Ezékiás vette el magaslatait és oltárait?
és megparancsolta Júdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egy előtt imádjatok
oltárt, és füstölögtessen rajta?
32:13 Nem tudjátok, mit tettem én és az én atyáim a más népével
földeket? tudták-e az adott országok nemzeteinek istenei
kiszabadítják a földjeiket a kezemből?
32:14 Ki ott volt azon nemzetek összes istenei között, akik atyáim
teljesen elpusztult, ez kiszabadíthatja népét az én kezemből
Istened ki tud szabadítani téged az én kezemből?
32,15 Most azért Ezékiás ne tévesszen meg, és ne győzzön meg benneteket erről
és még ne higgy neki, mert egyetlen nemzetnek vagy országnak sem volt istene
ki tudja szabadítani népét az én kezemből és az én kezemből
atyák: mennyivel kevésbé szabadít meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?
32:16 És az ő szolgái még többet beszéltek az Úr Isten ellen és az övé ellen
Ezékiás szolga.
32,17 Leveleket is írt, hogy szidalmazzák az Urat, Izráel Istenét, és beszéljenek
ellene, mondván: Amint más országok népeinek istenei nem
kimentette népüket az én kezemből, így az Istene sem
Ezékiás szabadítja meg népét az én kezemből.
32,18 Ekkor nagy hangon kiáltottak a zsidók beszédében a néphez.
Jeruzsálem, a kik a falon voltak, hogy megrémítsék és megzavarják őket;
hogy bevehessék a várost.
32:19 És szóltak Jeruzsálem Istene ellen, mint a Jeruzsálem istenei ellen
a föld emberei, amelyek az ember keze munkája voltak.
32,20 Ezért Ezékiás király és Ézsaiás próféta, a fia
Ámóz imádkozott és az éghez kiált.
32,21 És küldött az Úr egy angyalt, aki kiirt minden vitézt,
és a vezérek és a vezérek az asszír király táborában. Szóval ő
szégyenkezve tért vissza saját földjére. És amikor bejött
az ő istenének háza, akik az ő gyomrából származtak, megölték őt
ott a karddal.
32,22 Így mentette meg az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem lakóit
Szanherib, Asszíria királya kezéből és minden más kezéből,
és minden oldalról irányította őket.
32:23 Sokan pedig ajándékokat vittek az Úrnak Jeruzsálembe, és ajándékokat is
Ezékiás, Júda királya, hogy felmagasztaltatott mindenki szeme láttára
nemzetek ettől kezdve.
32,24 Azokban a napokban Ezékiás halálosan beteg volt, és imádkozott az ÚRhoz:
és szólt hozzá, és jelt adott neki.
32:25 De Ezékiás nem fizetett többé a neki tett jótétemény szerint;
mert felemelkedett a szíve, ezért harag támadt rá
Júdára és Jeruzsálemre.
32,26 De Ezékiás megalázta magát szíve büszkesége miatt,
mind ő, mind Jeruzsálem lakói, úgyhogy az Úr haragja
nem jött rájuk Ezékiás idejében.
32:27 Ezékiásnak pedig rendkívül sok gazdagsága és dicsősége volt, és megalkotta magát
kincstárak ezüstért, aranyért, drágakövekért és kincstárakért
fűszereknek, pajzsoknak és mindenféle kellemes ékszernek;
32:28 Raktárak is a kukorica, bor és olaj termesztésére; és standokon
mindenféle vadállatnak, és nyájaknak páholyok.
32,29 Sőt városokat is adott neki, és nyájainak és csordáinak birtokát
bőség: mert Isten nagyon sokat adott neki.
32,30 Ugyanez Ezékiás megállította Gihón felső vízfolyását is, és
egyenesen lehozta Dávid városának nyugati oldalára. És
Ezékiás boldogult minden munkájában.
32,31 De a babiloni fejedelmek követeinek dolgában,
aki elküldte hozzá, hogy megkérdezze a csodát, amely az országban történt,
Isten elhagyta őt, hogy megpróbálja őt, hogy megismerje mindazt, ami a szívében van.
32,32 Ezékiás többi dolga pedig és az ő jósága, íme,
írva van Ézsaiás próféta, Ámós fiának látomásában és a
Júda és Izrael királyainak könyve.
32,33 Ezékiás elaludt atyáival, és eltemették őt
Dávid fiainak sírjairól, egész Júdáról és a
Jeruzsálem lakói tisztelték őt halálakor. És Manassé az övé
fia uralkodott helyette.