2 Krónikák 30:1 És küldött Ezékiás egész Izráelhez és Júdához, és leveleket is írt nekik Efraim és Manassé, hogy elmenjenek az Úr házába Jeruzsálem, hogy megünnepeljük a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének. 30,2 Mert tanácsot tartott a király, az ő fejedelmei és mindnyájan gyülekezetet Jeruzsálemben, hogy megtartsák a húsvét a második hónapban. 30,3 Mert akkoriban nem tudták megtartani, mert a papok nem tudták kellőképpen megszentelték magukat, és a nép sem gyűlt össze együtt Jeruzsálembe. 30,4 És tetszett a dolog a királynak és az egész gyülekezetnek. 30,5 Rendeletet hoztak tehát, hogy hirdesse egész Izraelben: Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek megtartani a páskhát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálembe, mert nem a hosszú ideje olyan formában, ahogy írták. 30,6 Így a posták a királytól és fejedelmeitől származó levelekkel együtt mentek egész Izraelben és Júdában, és a parancsolat szerint király, mondván: Izráel fiai, térjetek vissza az Úrhoz, az Istennek! Ábrahám, Izsák és Izrael, és visszatér a maradékotokhoz, amelyek kikerültek Asszíria királyainak kezéből. 30:7 És ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik vétkeztek az Úr ellen, atyáik Istene ellen, aki azért adott pusztulásig, amint látjátok. 30,8 Most ne legyetek keménynyakúak, mint atyáitok voltak, hanem adjátok meg magatokat az Úrhoz, és menj be az ő szentélyébe, amelyet megszentelt mindörökké, és szolgáld az Urat, a te Istenedet, hogy az ő haragjának hevessége elfordulhat tőled. 30,9 Mert ha megtértek az Úrhoz, a ti testvéreitekhez és gyermekeitekhez könyörületet találnak azok előtt, akik fogságba viszik őket, úgyhogy visszajön erre a földre, mert kegyelmes az Úr, a te Istened irgalmas, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzátok neki. 30,10 Így jártak az oszlopok városról városra Efraim vidékén és Manassé egészen Zebulonig, de azok kinevették őket, és kigúnyolták őket őket. 30,11 Áser, Manassé és Zebulon búvárai azonban megalázkodtak magukat, és Jeruzsálembe mentek. 30,12 Júdában is Isten keze egy szívet adott nekik, hogy ezt megtegyék a király és a fejedelmek parancsolata az ÚR beszéde szerint. 30,13 És sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák az ünnepet kovásztalan kenyér a második hónapban, nagyon nagy gyülekezet. 30,14 És felkeltek, és elvitték az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, és az összeset a füstölőoltárokat elvitték, és a patakba vetették Kidron. 30,15 Azután leölték a húsvétot a második hónap tizennegyedik napján. a papok és a léviták pedig megszégyenültek, és megszentelték magukat, és bevitték az égőáldozatokat az ÚR házába. 30:16 És megálltak a helyükön szokásuk szerint, a törvény szerint Mózesé, az Isten emberéé: a papok meghintették a vért, amelyet ők kapta a léviták kezétől. 30,17 Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak megszentelve. ezért a léviták feladata volt a páskhák leölése mindenki, aki nem volt tiszta, hogy megszentelje őket az Úrnak. 30,18 A nép sokaságáért, Efraimból és Manasséból sokan, Issachar és Zebulon nem tisztították meg magukat, mégis megették húsvét másképp, mint ahogy meg volt írva. De Ezékiás imádkozott értük, mondván: Bocsásson meg mindenkinek a jó ÚR 30,19 Aki felkészíti szívét, hogy keresse Istent, az Urat, atyáinak Istenét, bár nem tisztul meg a megtisztulása szerint szentély. 30,20 És az Úr hallgatott Ezékiásra, és meggyógyította a népet. 30,21 Izráel fiai pedig, a kik Jeruzsálemben voltak, megtartották az ünnepet kovásztalan kenyeret hét napig nagy örömmel, és a léviták és a papok napról napra dicsérték az Urat, hangos hangszerekkel énekelve az ÚRnak. 30,22 És Ezékiás kedvesen beszélt minden lévitával, akik jót tanítottak az ÚR ismerete: és ettek az ünnepen hét napon át, hálaáldozatot mutatnak be, és gyónást tettek az Úrnak, az ő Istenüknek apák. 30:23 Az egész gyülekezet pedig tanácsot tartott, hogy még hét napig tartsanak a többi hét napot örömmel töltötte. 30,24 Mert Ezékiás, Júda királya ezret adott a gyülekezetnek ökör és hétezer juh; és a hercegek adták a a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot, és egy nagyot számú pap szentelte meg magát. 30,25 És Júda egész gyülekezete a papokkal és a lévitákkal és az egész gyülekezet, amely Izraelből jött, és az idegenek kijött Izráel földjéről, és aki Júdában lakott, örvendezett. 30,26 Nagy volt tehát az öröm Jeruzsálemben, mert Salamon korától fogva Dávid fia, Izrael királya, nem volt hasonló Jeruzsálemben. 30,27 Ekkor felkeltek a léviták papok, és megáldották a népet hang hallatszott, és imádságuk feljutott szent hajlékába, még az égig is.