2 Krónikák
30:1 És küldött Ezékiás egész Izráelhez és Júdához, és leveleket is írt nekik
Efraim és Manassé, hogy elmenjenek az Úr házába
Jeruzsálem, hogy megünnepeljük a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.
30,2 Mert tanácsot tartott a király, az ő fejedelmei és mindnyájan
gyülekezetet Jeruzsálemben, hogy megtartsák a húsvét a második hónapban.
30,3 Mert akkoriban nem tudták megtartani, mert a papok nem tudták
kellőképpen megszentelték magukat, és a nép sem gyűlt össze
együtt Jeruzsálembe.
30,4 És tetszett a dolog a királynak és az egész gyülekezetnek.
30,5 Rendeletet hoztak tehát, hogy hirdesse egész Izraelben:
Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek megtartani a páskhát
az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálembe, mert nem a
hosszú ideje olyan formában, ahogy írták.
30,6 Így a posták a királytól és fejedelmeitől származó levelekkel együtt mentek
egész Izraelben és Júdában, és a parancsolat szerint
király, mondván: Izráel fiai, térjetek vissza az Úrhoz, az Istennek!
Ábrahám, Izsák és Izrael, és visszatér a maradékotokhoz,
amelyek kikerültek Asszíria királyainak kezéből.
30:7 És ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik
vétkeztek az Úr ellen, atyáik Istene ellen, aki azért adott
pusztulásig, amint látjátok.
30,8 Most ne legyetek keménynyakúak, mint atyáitok voltak, hanem adjátok meg magatokat
az Úrhoz, és menj be az ő szentélyébe, amelyet megszentelt
mindörökké, és szolgáld az Urat, a te Istenedet, hogy az ő haragjának hevessége
elfordulhat tőled.
30,9 Mert ha megtértek az Úrhoz, a ti testvéreitekhez és gyermekeitekhez
könyörületet találnak azok előtt, akik fogságba viszik őket, úgyhogy
visszajön erre a földre, mert kegyelmes az Úr, a te Istened
irgalmas, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzátok
neki.
30,10 Így jártak az oszlopok városról városra Efraim vidékén és
Manassé egészen Zebulonig, de azok kinevették őket, és kigúnyolták őket
őket.
30,11 Áser, Manassé és Zebulon búvárai azonban megalázkodtak
magukat, és Jeruzsálembe mentek.
30,12 Júdában is Isten keze egy szívet adott nekik, hogy ezt megtegyék
a király és a fejedelmek parancsolata az ÚR beszéde szerint.
30,13 És sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák az ünnepet
kovásztalan kenyér a második hónapban, nagyon nagy gyülekezet.
30,14 És felkeltek, és elvitték az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, és az összeset
a füstölőoltárokat elvitték, és a patakba vetették
Kidron.
30,15 Azután leölték a húsvétot a második hónap tizennegyedik napján.
a papok és a léviták pedig megszégyenültek, és megszentelték magukat,
és bevitték az égőáldozatokat az ÚR házába.
30:16 És megálltak a helyükön szokásuk szerint, a törvény szerint
Mózesé, az Isten emberéé: a papok meghintették a vért, amelyet ők
kapta a léviták kezétől.
30,17 Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak megszentelve.
ezért a léviták feladata volt a páskhák leölése
mindenki, aki nem volt tiszta, hogy megszentelje őket az Úrnak.
30,18 A nép sokaságáért, Efraimból és Manasséból sokan,
Issachar és Zebulon nem tisztították meg magukat, mégis megették
húsvét másképp, mint ahogy meg volt írva. De Ezékiás imádkozott értük,
mondván: Bocsásson meg mindenkinek a jó ÚR
30,19 Aki felkészíti szívét, hogy keresse Istent, az Urat, atyáinak Istenét,
bár nem tisztul meg a megtisztulása szerint
szentély.
30,20 És az Úr hallgatott Ezékiásra, és meggyógyította a népet.
30,21 Izráel fiai pedig, a kik Jeruzsálemben voltak, megtartották az ünnepet
kovásztalan kenyeret hét napig nagy örömmel, és a léviták és
a papok napról napra dicsérték az Urat, hangos hangszerekkel énekelve
az ÚRnak.
30,22 És Ezékiás kedvesen beszélt minden lévitával, akik jót tanítottak
az ÚR ismerete: és ettek az ünnepen hét napon át,
hálaáldozatot mutatnak be, és gyónást tettek az Úrnak, az ő Istenüknek
apák.
30:23 Az egész gyülekezet pedig tanácsot tartott, hogy még hét napig tartsanak
a többi hét napot örömmel töltötte.
30,24 Mert Ezékiás, Júda királya ezret adott a gyülekezetnek
ökör és hétezer juh; és a hercegek adták a
a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot, és egy nagyot
számú pap szentelte meg magát.
30,25 És Júda egész gyülekezete a papokkal és a lévitákkal és
az egész gyülekezet, amely Izraelből jött, és az idegenek
kijött Izráel földjéről, és aki Júdában lakott, örvendezett.
30,26 Nagy volt tehát az öröm Jeruzsálemben, mert Salamon korától fogva
Dávid fia, Izrael királya, nem volt hasonló Jeruzsálemben.
30,27 Ekkor felkeltek a léviták papok, és megáldották a népet
hang hallatszott, és imádságuk feljutott szent hajlékába,
még az égig is.