2 Krónikák
20:1 Ezek után is történt, hogy Moáb fiai és a
eljöttek Ammon fiai, és velük az ammonitákon kívül más is
Josafát ellen harcolni.
20,2 És jöttek néhányan, akik megmondták Josafátnak, mondván: Nagy jön
sokaság ellened a tengeren túlról, Szíria ezen oldalán; és,
íme, Hazazontamarban vannak, vagyis Engediben.
20,3 Jósafát félt, és keresni kezdte az Urat, és hirdette
böjtöt egész Júdában.
20:4 És összegyűlt Júda, hogy az Úr segítségét kérjék
Júda minden városából kijöttek az URat keresni.
20,5 Jósafát pedig ott állt Júda és Jeruzsálem gyülekezetében,
az ÚR háza az új udvar előtt,
20,6 És monda: Uram, atyáink Istene, nem vagy te Isten a mennyekben? és
nem te uralkodol a pogányok minden országán? és a te kezedben
Nincs-e hatalom és hatalom, hogy senki sem tud ellenállni neked?
20,7 Nem te vagy a mi Istenünk, aki kiűzted ennek a földnek a lakóit
a te néped, Izráel előtt, és a te Ábrahám magvának adta
örök barát?
20,8 És ott laktak, és szentélyt építettek benne
név, mondás,
20,9 Ha a gonosz ránk tör, mint kard, ítélet vagy dögvész, vagy
éhínség, állunk e ház előtt és a te színed előtt (a te nevedért
ebben a házban van,) és kiálts hozzád nyomorúságunkban, akkor megteszed
hallani és segíteni.
20,10 És most íme, Ammon és Moáb fiai és Szeir hegye, akik
nem engedted, hogy Izráel betörjön, amikor kijöttek országából
Egyiptomot, de elfordultak tőlük, és nem pusztították el őket;
20,11 Íme, mondom, hogyan jutalmaznak meg minket, hogy eljönnek, hogy kiűzzenek minket
birtok, amelyet örökségül nekünk adtál.
20:12 Istenünk, nem ítéled-e el őket? mert nincs erőnk ez ellen
nagy társaság, amely ellenünk támad; sem tudjuk, mit tegyünk: de
szemünk rajtad van.
20,13 És az egész Júda az ÚR színe előtt állt, kicsinyeivel együtt
feleségek és gyermekeik.
20,14 És Jahazielre, Zakariás fiára, aki Benája fia, aki
Jééel, Mattaniás fia, Aszáf fiai közül való lévita, jött
Az ÚR Lelke a gyülekezet között;
20,15 Ő pedig ezt mondta: Hallgassatok, egész Júda és Jeruzsálem lakói.
Jósafát király, ezt mondja néked az Úr: Ne félj, és ne félj!
megrémült e nagy sokaság miatt; mert a csata nem a tiéd,
hanem Istené.
20,16 Holnap menjetek le ellenük: íme, feljönnek a szikláról.
Ziz; és megtaláljátok őket a patak végén, a patak előtt
Jeruel puszta.
20:17 Nem kell harcolnotok ebben a csatában: álljatok fel, álljatok ki
nyugodj meg, és lásd meg veled az ÚR üdvösségét, ó, Júda és!
Jeruzsálem: ne félj és ne rettegj; hogy holnap menjen ki ellenük: azért
az ÚR veled lesz.
20,18 És Josafát arccal a földre hajtotta fejét, és minden
Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az ÚR előtt, és leborultak
az Úr.
20,19 És a léviták, a Kehátiták fiai és a fiak
a korhiták közül felállt, hogy hangos szóval magasztalja az Urat, Izráel Istenét
magas hangon.
20,20 És korán reggel felkeltek, és kimentek a pusztába
Tekoából: és ahogy kimentek, Josafát felállt, és így szólt: Hallgass meg, oh
Júda és ti Jeruzsálem lakói; Higgy az Úrban, a te Istenedben, tehát
megerősítetted-e; higgy a prófétáinak, akkor boldogulsz.
20:21 És miután tanácskozott a néppel, énekeseket rendelt a néphez
Uram, és ez dicsérje a szentség szépségét, amikor kimentek
a sereg előtt, és ezt mondják: Dicsérjétek az Urat! mert kegyelme megmarad
valaha.
20,22 És amikor énekelni és dicsérni kezdtek, az ÚR leseket állított
Ammon fiai, Moáb és Szeir hegye ellen, akik eljöttek
Júda ellen; és levertek.
20,23 Mert Ammon és Moáb fiai felálltak a lakosok ellen
Szeir hegyére, hogy megöljék és elpusztítsák őket, és amikor elkészítették an
Szeir lakóinak vége, mindenki segített elpusztítani egy másikat.
20,24 És amikor Júda az őrtoronyhoz ért a pusztában, ők
a sokaságra néztek, és íme, holttestek hullottak rájuk
a földet, és senki sem menekült el.
20,25 Amikor pedig Josafát és népe eljött, hogy elvigyék tőlük a zsákmányt,
bőségesen találtak köztük gazdagságot holttestekkel, és
értékes ékszereket, amelyeket ők vetettek le maguknak, mint ők
és három napig gyűjtögették a zsákmányt, azt
annyi volt.
20,26 És a negyedik napon összegyűltek a völgyben
Berachah; mert ott áldották az Urat, ezért a neve annak
ugyanazt a helyet a mai napig Berachah völgyének nevezték.
20,27 Azután visszatértek Júda és Jeruzsálem minden embere, és Josafát
élükön, hogy ismét örömmel menjenek Jeruzsálembe; az ÚR számára
megörvendeztette őket ellenségeik felett.
20,28 És elmentek Jeruzsálembe zsoltárokkal, hárfákkal és trombitákkal
az ÚR háza.
20:29 És Isten félelme volt ezen országok minden királyságán, amikor
hallották, hogy az ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen.
20,30 Elcsendesedett tehát Josafát birodalma, mert Istene nyugalmat adott neki
ról ről.
20,31 Josafát uralkodott Júdán; harmincöt esztendős volt
amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott
Jeruzsálem. És az ő anyjának neve Azuba, Silhi leánya.
20,32 És ő atyjának, Asának az útján járt, és nem tért el attól,
azt cselekedvén, ami helyes az ÚR szemében.
20,33 A magaslatokat azonban nem vették el, mert a népnek még volt
nem készítették fel szívüket atyáik Istenéhez.
20,34 Jósafát többi dolga pedig, első és utolsó, íme,
meg vannak írva Jéhunak, Hanáni fiának a könyvében, akit említenek
Izrael királyainak könyve.
20,35 Ezek után Jósafát, Júda királya csatlakozott Akháziáshoz
Izrael királya, aki nagyon gonoszul cselekedett:
20,36 És csatlakozott hozzá, hogy hajókat készítsen Tarsisba
Eziongaberben készítette a hajókat.
20,37 És prófétált Eliézer, a Maresából való Dodavának a fia
Jósafát, mondván: Mert csatlakoztál Akháziáshoz,
Az ÚR összetörte a te műveidet. És a hajók összetörtek, hogy azok voltak
nem tud Tarsisba menni.