2 Krónikák 20:1 Ezek után is történt, hogy Moáb fiai és a eljöttek Ammon fiai, és velük az ammonitákon kívül más is Josafát ellen harcolni. 20,2 És jöttek néhányan, akik megmondták Josafátnak, mondván: Nagy jön sokaság ellened a tengeren túlról, Szíria ezen oldalán; és, íme, Hazazontamarban vannak, vagyis Engediben. 20,3 Jósafát félt, és keresni kezdte az Urat, és hirdette böjtöt egész Júdában. 20:4 És összegyűlt Júda, hogy az Úr segítségét kérjék Júda minden városából kijöttek az URat keresni. 20,5 Jósafát pedig ott állt Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az ÚR háza az új udvar előtt, 20,6 És monda: Uram, atyáink Istene, nem vagy te Isten a mennyekben? és nem te uralkodol a pogányok minden országán? és a te kezedben Nincs-e hatalom és hatalom, hogy senki sem tud ellenállni neked? 20,7 Nem te vagy a mi Istenünk, aki kiűzted ennek a földnek a lakóit a te néped, Izráel előtt, és a te Ábrahám magvának adta örök barát? 20,8 És ott laktak, és szentélyt építettek benne név, mondás, 20,9 Ha a gonosz ránk tör, mint kard, ítélet vagy dögvész, vagy éhínség, állunk e ház előtt és a te színed előtt (a te nevedért ebben a házban van,) és kiálts hozzád nyomorúságunkban, akkor megteszed hallani és segíteni. 20,10 És most íme, Ammon és Moáb fiai és Szeir hegye, akik nem engedted, hogy Izráel betörjön, amikor kijöttek országából Egyiptomot, de elfordultak tőlük, és nem pusztították el őket; 20,11 Íme, mondom, hogyan jutalmaznak meg minket, hogy eljönnek, hogy kiűzzenek minket birtok, amelyet örökségül nekünk adtál. 20:12 Istenünk, nem ítéled-e el őket? mert nincs erőnk ez ellen nagy társaság, amely ellenünk támad; sem tudjuk, mit tegyünk: de szemünk rajtad van. 20,13 És az egész Júda az ÚR színe előtt állt, kicsinyeivel együtt feleségek és gyermekeik. 20,14 És Jahazielre, Zakariás fiára, aki Benája fia, aki Jééel, Mattaniás fia, Aszáf fiai közül való lévita, jött Az ÚR Lelke a gyülekezet között; 20,15 Ő pedig ezt mondta: Hallgassatok, egész Júda és Jeruzsálem lakói. Jósafát király, ezt mondja néked az Úr: Ne félj, és ne félj! megrémült e nagy sokaság miatt; mert a csata nem a tiéd, hanem Istené. 20,16 Holnap menjetek le ellenük: íme, feljönnek a szikláról. Ziz; és megtaláljátok őket a patak végén, a patak előtt Jeruel puszta. 20:17 Nem kell harcolnotok ebben a csatában: álljatok fel, álljatok ki nyugodj meg, és lásd meg veled az ÚR üdvösségét, ó, Júda és! Jeruzsálem: ne félj és ne rettegj; hogy holnap menjen ki ellenük: azért az ÚR veled lesz. 20,18 És Josafát arccal a földre hajtotta fejét, és minden Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az ÚR előtt, és leborultak az Úr. 20,19 És a léviták, a Kehátiták fiai és a fiak a korhiták közül felállt, hogy hangos szóval magasztalja az Urat, Izráel Istenét magas hangon. 20,20 És korán reggel felkeltek, és kimentek a pusztába Tekoából: és ahogy kimentek, Josafát felállt, és így szólt: Hallgass meg, oh Júda és ti Jeruzsálem lakói; Higgy az Úrban, a te Istenedben, tehát megerősítetted-e; higgy a prófétáinak, akkor boldogulsz. 20:21 És miután tanácskozott a néppel, énekeseket rendelt a néphez Uram, és ez dicsérje a szentség szépségét, amikor kimentek a sereg előtt, és ezt mondják: Dicsérjétek az Urat! mert kegyelme megmarad valaha. 20,22 És amikor énekelni és dicsérni kezdtek, az ÚR leseket állított Ammon fiai, Moáb és Szeir hegye ellen, akik eljöttek Júda ellen; és levertek. 20,23 Mert Ammon és Moáb fiai felálltak a lakosok ellen Szeir hegyére, hogy megöljék és elpusztítsák őket, és amikor elkészítették an Szeir lakóinak vége, mindenki segített elpusztítani egy másikat. 20,24 És amikor Júda az őrtoronyhoz ért a pusztában, ők a sokaságra néztek, és íme, holttestek hullottak rájuk a földet, és senki sem menekült el. 20,25 Amikor pedig Josafát és népe eljött, hogy elvigyék tőlük a zsákmányt, bőségesen találtak köztük gazdagságot holttestekkel, és értékes ékszereket, amelyeket ők vetettek le maguknak, mint ők és három napig gyűjtögették a zsákmányt, azt annyi volt. 20,26 És a negyedik napon összegyűltek a völgyben Berachah; mert ott áldották az Urat, ezért a neve annak ugyanazt a helyet a mai napig Berachah völgyének nevezték. 20,27 Azután visszatértek Júda és Jeruzsálem minden embere, és Josafát élükön, hogy ismét örömmel menjenek Jeruzsálembe; az ÚR számára megörvendeztette őket ellenségeik felett. 20,28 És elmentek Jeruzsálembe zsoltárokkal, hárfákkal és trombitákkal az ÚR háza. 20:29 És Isten félelme volt ezen országok minden királyságán, amikor hallották, hogy az ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen. 20,30 Elcsendesedett tehát Josafát birodalma, mert Istene nyugalmat adott neki ról ről. 20,31 Josafát uralkodott Júdán; harmincöt esztendős volt amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálem. És az ő anyjának neve Azuba, Silhi leánya. 20,32 És ő atyjának, Asának az útján járt, és nem tért el attól, azt cselekedvén, ami helyes az ÚR szemében. 20,33 A magaslatokat azonban nem vették el, mert a népnek még volt nem készítették fel szívüket atyáik Istenéhez. 20,34 Jósafát többi dolga pedig, első és utolsó, íme, meg vannak írva Jéhunak, Hanáni fiának a könyvében, akit említenek Izrael királyainak könyve. 20,35 Ezek után Jósafát, Júda királya csatlakozott Akháziáshoz Izrael királya, aki nagyon gonoszul cselekedett: 20,36 És csatlakozott hozzá, hogy hajókat készítsen Tarsisba Eziongaberben készítette a hajókat. 20,37 És prófétált Eliézer, a Maresából való Dodavának a fia Jósafát, mondván: Mert csatlakoztál Akháziáshoz, Az ÚR összetörte a te műveidet. És a hajók összetörtek, hogy azok voltak nem tud Tarsisba menni.