2 Krónikák 18,1 Jósafátnak pedig bőséges volt a gazdagsága és becsülete, és csatlakozott hozzá Ahabbal. 18:2 Néhány év múlva pedig lement Akhábhoz Samáriába. És Aháb megölt juhok és ökrök bőségesen neki és a népnek, akivel volt és rávette, hogy menjen fel vele Ramót Gileádba. 18:3 És monda Akháb, Izrael királya Josafátnak, Júda királyának: Akarsz-e velem mész Ramót Gileádba? Ő pedig így válaszolt neki: Olyan vagyok, mint te, és az én népem, mint a te néped; és veled leszünk a háborúban. 18,4 És monda Josafát Izráel királyának: Kérlek kérdezz az ÚR beszéde ma. 18,5 Ezért Izrael királya négyszáz prófétát gyűjtött össze férfiakat, és monda nékik: Menjünk-e Ramót Gileádba harcolni, vagy menjünk? kihagyom? És mondának: Menj fel; mert Isten a király kezébe adja kéz. 18,6 Jósafát azonban így szólt: Nincs-e itt még egy prófétája az ÚRnak? hogy érdeklődhetünk tőle? 18:7 És monda Izráel királya Josafátnak: Még van egy ember akit kérdezhetünk az Úrtól; de én gyűlölöm őt; mert soha nem prófétált jó nekem, de mindig rossz: ez Mikeás, Imla fia. És Monda Josafát: Ne mondjon így a király. 18:8 És előhívta Izráel királya az egyik szolgáját, és monda: Hozd! gyorsan Mikeás, Imla fia. 18,9 És leültek közülük Izrael királya és Josafát, Júda királya trónján, ruhájukba öltözve, és üres helyen ültek at belépés Szamária kapuján; és a próféták mind prófétáltak előttük. 18,10 És Cidkiás, Kenaana fia vasszarvakat csináltatott neki, és így szólt: Ezt mondja az ÚR: Ezekkel szorongatod Szíriát, amíg el nem érnek elfogyasztott. 18,11 És minden próféta így prófétált, mondván: Menj fel Gileád Rámótba, és szerencsés legyen, mert az Úr a király kezébe adja azt. 18,12 És a követ, aki elment, hogy hívja Mikeást, így szólt hozzá: Íme, a próféták szavai jót mondanak a királynak egyvel hozzájárulás; Legyen tehát a te szavad olyan, mint az övék, és beszélj jót. 18,13 És monda Mikeás: Él az Úr, amit az én Istenem mond, Beszélek. 18,14 Amikor a királyhoz ért, a király ezt mondta neki: Mikeás! Rámót-gileádba megyünk harcolni, vagy engedjem el? És monda: Menjetek kelj fel és gyarapodj, és a te kezedbe adják őket. 18,15 És monda néki a király: Hányszor esküdjem meg, hogy te nem mondasz nekem mást, csak az igazat az ÚR nevében? 18,16 Azután így szólt: Láttam egész Izraelt szétszórva a hegyeken, mint bárányok, amelyeknek nincs pásztoruk, és monda az Úr: Nincs gazdájuk ezeknek; térjenek vissza tehát mindenki békével a házába. 18:17 És monda Izráel királya Josafátnak: Nem mondtam-e neked, hogy ő? nem jót prófétálna nekem, hanem rosszat? 18:18 Ismét monda: Halljátok tehát az Úr beszédét! Láttam az URat trónján ül, és a menny egész serege az övén áll jobb és bal kezében. 18,19 És monda az Úr: Ki csábítja el Akhábot, Izráel királyát, hogy elmenjen? fel és elesik Ramót Gileádnál? És az egyik így szólt, és így szólt egy másik mondás ilyen módon. 18,20 Ekkor egy lélek kiment, megállt az ÚR előtt, és ezt mondta: Én elcsábítja őt. És monda néki az Úr: Mivel? 18,21 És monda: Kimegyek, és hazug lélek leszek mindenki szájában. a prófétáit. És monda az Úr: Csábítsd el őt, és te fogod is érvényesül: menj ki, és tedd még azt is. 18:22 Most azért íme, az Úr hazug lelket adott a szájába ezek a te prófétáid, és az Úr rosszat szólt ellened. 18,23 Ekkor odalépett Sedékiás, Kenaana fia, és megütötte Mikeást. arcát, és ezt mondta: Melyik úton ment el tőlem az ÚR Lelke, hogy szóljon neked? 18,24 És monda Mikeás: Íme, meglátod azon a napon, amikor elmész egy belső kamrába, hogy elrejtse magát. 18,25 És monda Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek vissza Amon, a város helytartója és Joás, a király fia; 18,26 És mondd: Ezt mondja a király: Tedd ezt a tömlöcbe, és táplálj őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, amíg I békében térjen vissza. 18,27 És monda Mikeás: Ha békében térsz vissza, akkor nem ÚR szólt általam. És monda: Hallgassatok, minden nép! 18,28 Felment tehát Izrael királya és Josafát, Júda királya Ramothgilead. 18,29 És monda Izráel királya Josafátnak: Átöltözöm magam, és elmegy a csatába; de te vedd fel a köntösödet. Tehát a király Izrael álcázta magát; és elmentek a csatába. 18,30 Szíria királya pedig megparancsolta a szekerek parancsnokainak vele voltak, és ezt mondták: Ne harcoljatok kicsinyekkel vagy nagyokkal, hanem csak vele Izrael királya. 18,31 És lőn, amikor a szekerek vezérei meglátták Josafátot, hogy azt mondták: Izráel királya. Ezért körbejárták de Jósafát kiáltott, és az Úr megsegítette őt; és Isten arra késztette őket, hogy távozzanak tőle. 18,32 Mert lőn, hogy amikor a szekerek vezérei észrevették hogy nem Izrael királya volt, visszafordultak az üldözéstől neki. 18,33 Egy ember pedig íjat húzott, és megütötte Izráel királyát. a hám csuklói között: ezért így szólt a szekér emberéhez: Fordítsd meg a kezed, hogy vigyél ki a seregből; mert én vagyok sebesült. 18,34 És a harc azon a napon fokozódott, de Izráel királya ott maradt estig felállt a szekerén a szírek ellen: és kb a naplemente idején meghalt.