2 Krónikák 10:1 Roboám pedig Sikembe ment, mert Sikembe érkezett az egész Izráel királylyá tegye. 10,2 És lőn, amikor Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült, hallotta, hogy Jeroboám visszatért Egyiptomból. 10:3 Elküldték és hívták őt. Eljött tehát Jeroboám és az egész Izráel, és beszéltek Roboámnak, mondván: 10,4 Atyád megnehezítette a mi igánkat; most azért könnyíts egy kicsit atyád súlyos szolgasága és nehéz igája, amelyet magára öltött minket, és téged szolgálunk. 10:5 És monda nékik: Három nap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a az emberek elmentek. 10,6 Roboám király tanácsot tartott a vénekkel, akik azelőtt álltak Salamon, az ő atyja, amikor még élt, mondván: Mit tanácsoljatok nékem? választ adni ennek a népnek? 10:7 És szóltak hozzá, mondván: Ha kedves vagy ehhez a néphez, és légy kedvükben, és jó szót szólj hozzájuk, mert a te szolgáid lesznek valaha. 10,8 De ő elhagyta a tanácsot, amelyet az öregek adtak neki, és tanácsot tartott azokkal az ifjakkal, akik vele nevelkedtek, akik előtte álltak. 10:9 És monda nékik: Milyen tanácsot adtok, hogy válaszoljunk? ez a nép, amely így szólt hozzám: Enyhítsd az igát amit az apád rakott ránk? 10,10 És az ifjak, akik vele nevelkedtek, szóltak hozzá, mondván: Így válaszolj a népnek, amely hozzád szólt, mondván: A tiéd atyám megnehezítette a mi igánkat, de te tedd valamivel könnyebbé nekünk; ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb lesz, mint az enyém apa ágyéka. 10,11 Mert míg atyám nehéz igát rakott rád, én még többet teszek rád iga: Atyám ostorral fenyített, de én megfenyítelek skorpiók. 10,12 Elment tehát Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadik napon, A király így szólt: Gyere vissza hozzám harmadnapon. 10:13 És a király keményen válaszolt nekik; Roboám király pedig elhagyta az öregek tanácsa, 10,14 És válaszolt nekik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám! megnehezítette igádat, de hozzáteszem: atyám megfenyített téged ostorral, de skorpiókkal fenyítlek. 10,15 A király tehát nem hallgatott a népre, mert Istentől volt az ügy, hogy az ÚR teljesítse szavát, amelyet a keze által mondott A siloni Ahija Jeroboámnak, Nebát fiának. 10,16 Amikor pedig egész Izráel látta, hogy a király nem hallgat rájuk, Felelének a népek a királynak, mondván: Milyen részünk van Dávidban? és mi Ne legyen örökséged Isai fiában: mindenki a sátraidba, ó Izrael: most pedig, Dávid, vigyázz a te házadra. Tehát egész Izrael odament a sátraikat. 10,17 Izráel fiai pedig, akik Júda városaiban laktak, Roboám uralkodott felettük. 10,18 Ekkor Roboám király elküldte Hadorámot, aki az adó felett volt; és a Izráel fiai kövekkel megkövezték őt, hogy meghalt. De király Roboám sietve felvitte őt a szekerére, hogy Jeruzsálembe meneküljön. 10,19 És lázadozott Izráel Dávid háza ellen mind a mai napig.