2 Krónikák
10:1 Roboám pedig Sikembe ment, mert Sikembe érkezett az egész Izráel
királylyá tegye.
10,2 És lőn, amikor Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt,
ahová Salamon király elől menekült, hallotta,
hogy Jeroboám visszatért Egyiptomból.
10:3 Elküldték és hívták őt. Eljött tehát Jeroboám és az egész Izráel, és beszéltek
Roboámnak, mondván:
10,4 Atyád megnehezítette a mi igánkat; most azért könnyíts egy kicsit
atyád súlyos szolgasága és nehéz igája, amelyet magára öltött
minket, és téged szolgálunk.
10:5 És monda nékik: Három nap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a
az emberek elmentek.
10,6 Roboám király tanácsot tartott a vénekkel, akik azelőtt álltak
Salamon, az ő atyja, amikor még élt, mondván: Mit tanácsoljatok nékem?
választ adni ennek a népnek?
10:7 És szóltak hozzá, mondván: Ha kedves vagy ehhez a néphez, és
légy kedvükben, és jó szót szólj hozzájuk, mert a te szolgáid lesznek
valaha.
10,8 De ő elhagyta a tanácsot, amelyet az öregek adtak neki, és tanácsot tartott
azokkal az ifjakkal, akik vele nevelkedtek, akik előtte álltak.
10:9 És monda nékik: Milyen tanácsot adtok, hogy válaszoljunk?
ez a nép, amely így szólt hozzám: Enyhítsd az igát
amit az apád rakott ránk?
10,10 És az ifjak, akik vele nevelkedtek, szóltak hozzá, mondván:
Így válaszolj a népnek, amely hozzád szólt, mondván: A tiéd
atyám megnehezítette a mi igánkat, de te tedd valamivel könnyebbé nekünk;
ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb lesz, mint az enyém
apa ágyéka.
10,11 Mert míg atyám nehéz igát rakott rád, én még többet teszek rád
iga: Atyám ostorral fenyített, de én megfenyítelek
skorpiók.
10,12 Elment tehát Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadik napon,
A király így szólt: Gyere vissza hozzám harmadnapon.
10:13 És a király keményen válaszolt nekik; Roboám király pedig elhagyta
az öregek tanácsa,
10,14 És válaszolt nekik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám!
megnehezítette igádat, de hozzáteszem: atyám megfenyített téged
ostorral, de skorpiókkal fenyítlek.
10,15 A király tehát nem hallgatott a népre, mert Istentől volt az ügy,
hogy az ÚR teljesítse szavát, amelyet a keze által mondott
A siloni Ahija Jeroboámnak, Nebát fiának.
10,16 Amikor pedig egész Izráel látta, hogy a király nem hallgat rájuk,
Felelének a népek a királynak, mondván: Milyen részünk van Dávidban? és mi
Ne legyen örökséged Isai fiában: mindenki a sátraidba, ó
Izrael: most pedig, Dávid, vigyázz a te házadra. Tehát egész Izrael odament
a sátraikat.
10,17 Izráel fiai pedig, akik Júda városaiban laktak,
Roboám uralkodott felettük.
10,18 Ekkor Roboám király elküldte Hadorámot, aki az adó felett volt; és a
Izráel fiai kövekkel megkövezték őt, hogy meghalt. De király
Roboám sietve felvitte őt a szekerére, hogy Jeruzsálembe meneküljön.
10,19 És lázadozott Izráel Dávid háza ellen mind a mai napig.