2 Krónikák
7:1 Amikor pedig Salamon befejezte az imádkozást, a tűz alászállt róla
a mennyet, és megemésztette az égőáldozatot és az áldozatokat; és a
az ÚR dicsősége betöltötte a házat.
7,2 A papok pedig nem mehettek be az ÚR házába, mert
az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.
7:3 Mikor pedig látták Izráel minden fiai, hogyan száll le a tűz, és a
az ÚR dicsősége a házon, arccal meghajolták magukat
a földre a kövezetre, és imádták és dicsérték az URat,
mondván: Mert jó; mert az ő kegyelme örökkévaló.
7,4 Akkor a király és az egész nép áldozatot mutatott be az Úr előtt.
7,5 Salamon király pedig húszkétezer ökrös áldozatot mutatott be,
és százhúszezer juhot: így a királyt és az egész népet
felszentelte Isten házát.
7:6 A papok pedig várakoztak hivatalukra, a léviták is
az ÚR hangszerei, amelyeket Dávid király készített
dicsérjétek az Urat, mert örökkévaló az ő kegyelme, amikor Dávid dicsért
szolgálatuk által; és a papok trombitáltak előttük, és minden
Izrael felállt.
7,7 Salamon megszentelte az udvar közepét is, amely az előtt volt
az ÚR háza: mert ott áldozott égőáldozattal és annak kövérjével
a hálaáldozatokat, mert a réz oltár, amelyet Salamon készített, az volt
nem tudták átvenni az egészen égőáldozatokat és az ételáldozatokat és a
zsír.
7,8 Ugyanebben az időben Salamon hét napig tartotta az ünnepet és egész Izrael
vele egy igen nagy gyülekezet, Hamát behatolásától fogva egészen
Egyiptom folyója.
7:9 A nyolcadik napon pedig ünnepélyes gyülekezetet rendeztek, mert megtartották
az oltár felszentelése hét napig, az ünnep pedig hét napig.
7:10 És a hetedik hónap huszonharmadik napján elküldte a
az embereket sátraikba, boldogan és vidáman szívükben a jóságért
amelyet az Úr megmutatott Dávidnak, Salamonnak és Izráelnek az övét
emberek.
7,11 Így végezte el Salamon az ÚR házát és a király házát
mindazt, ami Salamon szívébe jött, hogy az Úr házában készítsen, és
saját házában virágzott.
7,12 És megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és monda néki: Megvan
meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak háznak
áldozat.
7,13 Ha bezárom az eget, hogy ne legyen eső, vagy ha parancsolok a sáskáknak
hogy felfaljam a földet, vagy ha dögvészt küldök népem közé;
7,14 Ha az én népem, amelyet az én nevemről neveznek, megalázza magát, és
imádkozzatok, keressétek orcámat, és térjetek meg gonosz útjaikról; akkor én
hallgass a mennyből, és megbocsátják bűneiket, és meggyógyítják földjüket.
7:15 Most megnyílik az én szemeim, és az én fülem az imára figyel
ezen a helyen készül.
7,16 Mert most kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy legyen az én nevem
ott lesz mindörökké, és ott lesz az én szemeim és szívem örökké.
7:17 Te pedig, ha előttem akarsz járni, mint atyád, Dávid
jártál, és tedd mindazt, amit parancsoltam neked, és megteszed
tartsd meg rendelkezéseimet és ítéleteimet;
7,18 Akkor megerősítem a te királyságod trónját, amint én
szövetséget kötött atyáddal, Dáviddal, mondván: Nem maradsz el a
ember legyen uralkodó Izraelben.
7:19 Ha pedig elfordultok, és elhagyjátok rendeléseimet és parancsolataimat, amelyek
Előtted állítottam, és elmegyek, szolgálok idegen isteneket, és imádok
őket;
7,20 Akkor gyökerüknél fogva kitépem őket földemből, amelyet adtam
őket; és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, eldobom
el a szemem elől, és közmondássá és szállóigévé teszi mindenki között
nemzetek.
7:21 És ez a magas ház mindenki számára megdöbbentő lesz
amely elhalad mellette; hogy ezt mondja: Miért cselekedett így az Úr?
erre a földre és erre a házra?
7:22 És ezt válaszolják: Mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket
atyák, akik kihozták őket Egyiptom földjéről, és lefektették
ragaszkodj más istenekhez, imádd azokat, és szolgáld őket
rájuk hozta mindezt a gonoszt.