2 Krónikák 7:1 Amikor pedig Salamon befejezte az imádkozást, a tűz alászállt róla a mennyet, és megemésztette az égőáldozatot és az áldozatokat; és a az ÚR dicsősége betöltötte a házat. 7,2 A papok pedig nem mehettek be az ÚR házába, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát. 7:3 Mikor pedig látták Izráel minden fiai, hogyan száll le a tűz, és a az ÚR dicsősége a házon, arccal meghajolták magukat a földre a kövezetre, és imádták és dicsérték az URat, mondván: Mert jó; mert az ő kegyelme örökkévaló. 7,4 Akkor a király és az egész nép áldozatot mutatott be az Úr előtt. 7,5 Salamon király pedig húszkétezer ökrös áldozatot mutatott be, és százhúszezer juhot: így a királyt és az egész népet felszentelte Isten házát. 7:6 A papok pedig várakoztak hivatalukra, a léviták is az ÚR hangszerei, amelyeket Dávid király készített dicsérjétek az Urat, mert örökkévaló az ő kegyelme, amikor Dávid dicsért szolgálatuk által; és a papok trombitáltak előttük, és minden Izrael felállt. 7,7 Salamon megszentelte az udvar közepét is, amely az előtt volt az ÚR háza: mert ott áldozott égőáldozattal és annak kövérjével a hálaáldozatokat, mert a réz oltár, amelyet Salamon készített, az volt nem tudták átvenni az egészen égőáldozatokat és az ételáldozatokat és a zsír. 7,8 Ugyanebben az időben Salamon hét napig tartotta az ünnepet és egész Izrael vele egy igen nagy gyülekezet, Hamát behatolásától fogva egészen Egyiptom folyója. 7:9 A nyolcadik napon pedig ünnepélyes gyülekezetet rendeztek, mert megtartották az oltár felszentelése hét napig, az ünnep pedig hét napig. 7:10 És a hetedik hónap huszonharmadik napján elküldte a az embereket sátraikba, boldogan és vidáman szívükben a jóságért amelyet az Úr megmutatott Dávidnak, Salamonnak és Izráelnek az övét emberek. 7,11 Így végezte el Salamon az ÚR házát és a király házát mindazt, ami Salamon szívébe jött, hogy az Úr házában készítsen, és saját házában virágzott. 7,12 És megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és monda néki: Megvan meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak háznak áldozat. 7,13 Ha bezárom az eget, hogy ne legyen eső, vagy ha parancsolok a sáskáknak hogy felfaljam a földet, vagy ha dögvészt küldök népem közé; 7,14 Ha az én népem, amelyet az én nevemről neveznek, megalázza magát, és imádkozzatok, keressétek orcámat, és térjetek meg gonosz útjaikról; akkor én hallgass a mennyből, és megbocsátják bűneiket, és meggyógyítják földjüket. 7:15 Most megnyílik az én szemeim, és az én fülem az imára figyel ezen a helyen készül. 7,16 Mert most kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy legyen az én nevem ott lesz mindörökké, és ott lesz az én szemeim és szívem örökké. 7:17 Te pedig, ha előttem akarsz járni, mint atyád, Dávid jártál, és tedd mindazt, amit parancsoltam neked, és megteszed tartsd meg rendelkezéseimet és ítéleteimet; 7,18 Akkor megerősítem a te királyságod trónját, amint én szövetséget kötött atyáddal, Dáviddal, mondván: Nem maradsz el a ember legyen uralkodó Izraelben. 7:19 Ha pedig elfordultok, és elhagyjátok rendeléseimet és parancsolataimat, amelyek Előtted állítottam, és elmegyek, szolgálok idegen isteneket, és imádok őket; 7,20 Akkor gyökerüknél fogva kitépem őket földemből, amelyet adtam őket; és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, eldobom el a szemem elől, és közmondássá és szállóigévé teszi mindenki között nemzetek. 7:21 És ez a magas ház mindenki számára megdöbbentő lesz amely elhalad mellette; hogy ezt mondja: Miért cselekedett így az Úr? erre a földre és erre a házra? 7:22 És ezt válaszolják: Mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket atyák, akik kihozták őket Egyiptom földjéről, és lefektették ragaszkodj más istenekhez, imádd azokat, és szolgáld őket rájuk hozta mindezt a gonoszt.