2 Krónikák 6:1 És monda Salamon: Azt mondta az Úr, hogy a sűrűben fog lakni sötétség. 6:2 De én építettem neked egy lakóházat, és egy helyet a tiédnek örökké lakni. 6,3 A király pedig megfordította arcát, és megáldotta az egész gyülekezetet Izrael: és Izráel egész gyülekezete felállt. 6:4 És monda: Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, a kinek keze van beteljesítette, amit a szájával mondott atyámnak, Dávidnak, mondván: 6,5 Attól a naptól fogva, amikor kihoztam népemet Egyiptom földjéről, én nem választott várost Izráel összes törzsei közül, hogy házat építsenek, azt ott lehet a nevem; én sem választottam ki senkit sem, hogy uralkodjam az enyém felett Izrael népe: 6:6 Én pedig Jeruzsálemet választottam, hogy ott legyen a nevem; es van Dávidot választotta népemnek, Izraelnek. 6:7 Dávidnak, atyámnak pedig az volt a szíve, hogy házat építsen neki az ÚRnak, Izráel Istenének neve. 6:8 De az Úr ezt mondta Dávidnak, az én atyámnak: Amint a te szívedben volt hogy házat építs az én nevemnek, jól tetted, hogy a tiedben volt szív: 6:9 Mindazonáltal ne építsd a házat; hanem a te fiad jöjj ki derekadból, ő építi a házat az én nevemnek. 6:10 Az ÚR azért teljesítette az ő beszédét, amelyet mondott, mert én vagyok feltámadt atyám Dávid szobájában, és a trónusára ültettem Izráel, amint az Úr megígérte, és felépítették a házat annak nevére az ÚR, Izrael Istene. 6,11 És abba tettem a ládát, amelyben az ÚR szövetsége van, Izrael fiaival készített. 6,12 És megállt az ÚR oltára előtt mindenki előtt Izrael gyülekezetét, és kitárta kezét: 6,13 Salamon ugyanis egy öt sing hosszú és öt sing hosszúságú réz állványzatot készített. sing széles és három sing magas, és a közepébe helyezte udvar: és azon állott, és térdre borult mindenki előtt Izrael gyülekezetét, és kitárta kezét az ég felé, 6,14 És monda: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten az égben! sem a földben; aki megtartja a szövetséget, és irgalmasságot tanúsít irántad szolgák, akik teljes szívükből járnak előtted: 6,15 Te, aki szolgádnál, Dávidnál, az én atyámnál tartottad, amit te megígérte neki; és a te száddal szóltál, és beteljesítetted a te kezeddel, mint ma is. 6:16 Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg szolgádnál, Dávidnál az enyémet atyám, amit megígértél neki, mondván: Nem fogy el te vagy az én szemem előtt, hogy Izrael trónján ülj; mégis úgy, hogy a te a gyermekek vigyázzanak arra, hogy az én törvényem szerint járjanak, ahogy te jártál előttem. 6,17 Most tehát, Uram, Izráel Istene, igazodjon meg a te igéd, amelyet te szóltál a te szolgádnak, Dávidnak. 6:18 De vajon Isten valóban az emberekkel fog lakni a földön? íme, mennyország és az egek egei nem tarthatnak be téged; mennyivel kevésbé ez a ház amit én építettem! 6,19 Tekints tehát szolgád imáját és az övét könyörgés, Uram, Istenem, hogy hallgass a kiáltásra és az imádságra amelyet a te szolgád imádkozik előtted: 6:20 Hogy a te szemed nyitva legyen e házon éjjel-nappal, a hely, ahol azt mondtad, hogy oda helyezed a nevedet; nak nek hallgasd meg az imát, amelyet a te szolgád imádkozik e hely felé. 6:21 Hallgass tehát a te szolgád és a te könyörgésedre Izráel népe, amelyet erre a helyre építenek: hallgass meg! a te lakhelyed, méghozzá a mennyből; és ha hallod, bocsáss meg. 6,22 Ha valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküt tesznek rá, hogy esküdj meg, és esküdj oltárod elé ebben a házban; 6:23 Akkor hallgass meg a mennyből, és cselekedj, és ítéld meg szolgáidat, viszonozva a gonosz, saját fejére fizetve az útját; és indoklással az igazat, az ő igazsága szerint adva neki. 6:24 És ha a te néped, Izráel, az ellenség elé kerül, mert vétkeztek ellened; és visszatér, és megvallja nevedet, és imádkozz és könyörögj előtted ebben a házban; 6,25 Akkor hallgass meg az égből, és bocsásd meg néped vétkét Izraelt, és vidd vissza őket arra a földre, amelyet nekik adtál és az apjuknak. 6:26 Amikor az ég be van zárva, és nem esik eső, mert van vétkezett ellened; de ha imádkoznak e hely felé, és megvallják a tiédet nevezd el, és térj meg bűneiktől, amikor sanyargatod őket; 6,27 Akkor hallgass meg a mennyből, és bocsásd meg szolgáid és a te néped, Izráel, amikor megtanítottad őket a jó útra, amelyen ők járnia kell; és adj esőt a te földedre, amelyet neked adtál embereket örökségért. 6:28 Ha ínség van a földön, ha dögvész, ha lesz robbantás, vagy penész, sáska vagy hernyó; ha ellenségeik ostromolják őket az ő földjük városaiban; bármilyen fájdalmat vagy betegséget ott van: 6,29 Akkor miféle imát vagy könyörgést fog kérni valaki? vagy egész népedről, Izráelről, amikor mindenki megismeri a maga fájdalmát és saját bánatát, és kitárja kezét ebben a házban: 6,30 Akkor hallgasd meg a mennyből a te lakhelyedet, és bocsáss meg és fizess meg mindenkinek minden útja szerint, akinek a szívét ismered; (mert te csak az emberek fiainak szívét ismered:) 6,31 Hogy féljenek téged, hogy a te utaidon járjanak, amíg csak élnek a földet, amelyet atyáinknak adtál. 6:32 Sőt az idegenről, aki nem a te népedből, Izráelből való, hanem messzi országból jött a te nagy nevedért és a te hatalmasságodért kezed és kinyújtott karod; ha jönnek és imádkoznak ebben a házban; 6,33 Akkor hallgass meg az égből, méghozzá a te lakhelyedről, és tedd mindannak megfelelően, amiért az idegen hív téged; hogy minden ember a föld ismerje meg a te nevedet, és féljen téged, mint a te néped Izrael, és megtudja, hogy ezt a házat, amelyet építettem, a te neved nevezte név. 6:34 Ha a te néped azon az úton indul el a háborúba ellenségei ellen, amelyen te elküldi őket, és imádkoznak hozzád e város felé, amelyet te kiválasztottam, és a házat, amelyet nevednek építettem; 6:35 Akkor hallgasd meg a mennyekből az ő könyörgésüket és könyörgésüket, és fenntartani az ügyüket. 6:36 Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne) és haragudj rájuk, és engedd át őket ellenségeik elől, és foglyul hurcolják őket egy távoli vagy közeli földre; 6:37 De ha azon a földön gondolkodnak, ahová viszik őket fogságban, és fordulj meg és imádkozz hozzád fogságuk földjén, mondván: Vétkeztünk, vétkeztünk, és gonoszul cselekedtünk; 6:38 Ha teljes szívükből és teljes lelkükből visszatérnek hozzád fogságuk földje, ahová fogságba hurcolták őket, és imádkozzatok az ő földjükért, amelyet atyáiknak adtál, és a város felé, amelyet választottál, és a ház felé, amelyet én építettek a te nevedre: 6,39 Akkor halld meg az egekből, még a te lakhelyedről is, imádkozzanak és könyörögjenek, ügyeiket fenntartsák, és megbocsássanak a te népedet, amely vétkezett ellened. 6:40 Most pedig, Istenem, kérlek, legyen nyitva a szemed, és legyen nyitva a füled légy figyelmes az imára, amely ezen a helyen történik. 6,41 Most azért kelj fel, Uram, Isten, nyughelyedre te és a erõsséged ládája: öltözzenek fel, Uram Isten, papaid! üdvösség, és a te szenteid örvendezzenek a jóságban. 6:42 Uram, Isten, ne fordítsd el felkented arcát: emlékezz rá! Dávid, a te szolgád irgalma.