2 Krónikák
6:1 És monda Salamon: Azt mondta az Úr, hogy a sűrűben fog lakni
sötétség.
6:2 De én építettem neked egy lakóházat, és egy helyet a tiédnek
örökké lakni.
6,3 A király pedig megfordította arcát, és megáldotta az egész gyülekezetet
Izrael: és Izráel egész gyülekezete felállt.
6:4 És monda: Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, a kinek keze van
beteljesítette, amit a szájával mondott atyámnak, Dávidnak, mondván:
6,5 Attól a naptól fogva, amikor kihoztam népemet Egyiptom földjéről, én
nem választott várost Izráel összes törzsei közül, hogy házat építsenek, azt
ott lehet a nevem; én sem választottam ki senkit sem, hogy uralkodjam az enyém felett
Izrael népe:
6:6 Én pedig Jeruzsálemet választottam, hogy ott legyen a nevem; es van
Dávidot választotta népemnek, Izraelnek.
6:7 Dávidnak, atyámnak pedig az volt a szíve, hogy házat építsen neki
az ÚRnak, Izráel Istenének neve.
6:8 De az Úr ezt mondta Dávidnak, az én atyámnak: Amint a te szívedben volt
hogy házat építs az én nevemnek, jól tetted, hogy a tiedben volt
szív:
6:9 Mindazonáltal ne építsd a házat; hanem a te fiad
jöjj ki derekadból, ő építi a házat az én nevemnek.
6:10 Az ÚR azért teljesítette az ő beszédét, amelyet mondott, mert én vagyok
feltámadt atyám Dávid szobájában, és a trónusára ültettem
Izráel, amint az Úr megígérte, és felépítették a házat annak nevére
az ÚR, Izrael Istene.
6,11 És abba tettem a ládát, amelyben az ÚR szövetsége van,
Izrael fiaival készített.
6,12 És megállt az ÚR oltára előtt mindenki előtt
Izrael gyülekezetét, és kitárta kezét:
6,13 Salamon ugyanis egy öt sing hosszú és öt sing hosszúságú réz állványzatot készített.
sing széles és három sing magas, és a közepébe helyezte
udvar: és azon állott, és térdre borult mindenki előtt
Izrael gyülekezetét, és kitárta kezét az ég felé,
6,14 És monda: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád hasonló Isten az égben!
sem a földben; aki megtartja a szövetséget, és irgalmasságot tanúsít irántad
szolgák, akik teljes szívükből járnak előtted:
6,15 Te, aki szolgádnál, Dávidnál, az én atyámnál tartottad, amit te
megígérte neki; és a te száddal szóltál, és beteljesítetted
a te kezeddel, mint ma is.
6:16 Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg szolgádnál, Dávidnál az enyémet
atyám, amit megígértél neki, mondván: Nem fogy el
te vagy az én szemem előtt, hogy Izrael trónján ülj; mégis úgy, hogy a te
a gyermekek vigyázzanak arra, hogy az én törvényem szerint járjanak, ahogy te jártál
előttem.
6,17 Most tehát, Uram, Izráel Istene, igazodjon meg a te igéd, amelyet te
szóltál a te szolgádnak, Dávidnak.
6:18 De vajon Isten valóban az emberekkel fog lakni a földön? íme, mennyország
és az egek egei nem tarthatnak be téged; mennyivel kevésbé ez a ház
amit én építettem!
6,19 Tekints tehát szolgád imáját és az övét
könyörgés, Uram, Istenem, hogy hallgass a kiáltásra és az imádságra
amelyet a te szolgád imádkozik előtted:
6:20 Hogy a te szemed nyitva legyen e házon éjjel-nappal, a
hely, ahol azt mondtad, hogy oda helyezed a nevedet; nak nek
hallgasd meg az imát, amelyet a te szolgád imádkozik e hely felé.
6:21 Hallgass tehát a te szolgád és a te könyörgésedre
Izráel népe, amelyet erre a helyre építenek: hallgass meg!
a te lakhelyed, méghozzá a mennyből; és ha hallod, bocsáss meg.
6,22 Ha valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküt tesznek rá, hogy
esküdj meg, és esküdj oltárod elé ebben a házban;
6:23 Akkor hallgass meg a mennyből, és cselekedj, és ítéld meg szolgáidat, viszonozva
a gonosz, saját fejére fizetve az útját; és indoklással
az igazat, az ő igazsága szerint adva neki.
6:24 És ha a te néped, Izráel, az ellenség elé kerül, mert
vétkeztek ellened; és visszatér, és megvallja nevedet,
és imádkozz és könyörögj előtted ebben a házban;
6,25 Akkor hallgass meg az égből, és bocsásd meg néped vétkét
Izraelt, és vidd vissza őket arra a földre, amelyet nekik adtál és
az apjuknak.
6:26 Amikor az ég be van zárva, és nem esik eső, mert van
vétkezett ellened; de ha imádkoznak e hely felé, és megvallják a tiédet
nevezd el, és térj meg bűneiktől, amikor sanyargatod őket;
6,27 Akkor hallgass meg a mennyből, és bocsásd meg szolgáid és
a te néped, Izráel, amikor megtanítottad őket a jó útra, amelyen ők
járnia kell; és adj esőt a te földedre, amelyet neked adtál
embereket örökségért.
6:28 Ha ínség van a földön, ha dögvész, ha lesz
robbantás, vagy penész, sáska vagy hernyó; ha ellenségeik ostromolják
őket az ő földjük városaiban; bármilyen fájdalmat vagy betegséget
ott van:
6,29 Akkor miféle imát vagy könyörgést fog kérni valaki?
vagy egész népedről, Izráelről, amikor mindenki megismeri a maga fájdalmát és
saját bánatát, és kitárja kezét ebben a házban:
6,30 Akkor hallgasd meg a mennyből a te lakhelyedet, és bocsáss meg és fizess meg
mindenkinek minden útja szerint, akinek a szívét ismered;
(mert te csak az emberek fiainak szívét ismered:)
6,31 Hogy féljenek téged, hogy a te utaidon járjanak, amíg csak élnek
a földet, amelyet atyáinknak adtál.
6:32 Sőt az idegenről, aki nem a te népedből, Izráelből való, hanem
messzi országból jött a te nagy nevedért és a te hatalmasságodért
kezed és kinyújtott karod; ha jönnek és imádkoznak ebben a házban;
6,33 Akkor hallgass meg az égből, méghozzá a te lakhelyedről, és tedd
mindannak megfelelően, amiért az idegen hív téged; hogy minden ember
a föld ismerje meg a te nevedet, és féljen téged, mint a te néped
Izrael, és megtudja, hogy ezt a házat, amelyet építettem, a te neved nevezte
név.
6:34 Ha a te néped azon az úton indul el a háborúba ellenségei ellen, amelyen te
elküldi őket, és imádkoznak hozzád e város felé, amelyet te
kiválasztottam, és a házat, amelyet nevednek építettem;
6:35 Akkor hallgasd meg a mennyekből az ő könyörgésüket és könyörgésüket, és
fenntartani az ügyüket.
6:36 Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne) és
haragudj rájuk, és engedd át őket ellenségeik elől, és
foglyul hurcolják őket egy távoli vagy közeli földre;
6:37 De ha azon a földön gondolkodnak, ahová viszik őket
fogságban, és fordulj meg és imádkozz hozzád fogságuk földjén,
mondván: Vétkeztünk, vétkeztünk, és gonoszul cselekedtünk;
6:38 Ha teljes szívükből és teljes lelkükből visszatérnek hozzád
fogságuk földje, ahová fogságba hurcolták őket,
és imádkozzatok az ő földjükért, amelyet atyáiknak adtál, és
a város felé, amelyet választottál, és a ház felé, amelyet én
építettek a te nevedre:
6,39 Akkor halld meg az egekből, még a te lakhelyedről is,
imádkozzanak és könyörögjenek, ügyeiket fenntartsák, és megbocsássanak
a te népedet, amely vétkezett ellened.
6:40 Most pedig, Istenem, kérlek, legyen nyitva a szemed, és legyen nyitva a füled
légy figyelmes az imára, amely ezen a helyen történik.
6,41 Most azért kelj fel, Uram, Isten, nyughelyedre te és a
erõsséged ládája: öltözzenek fel, Uram Isten, papaid!
üdvösség, és a te szenteid örvendezzenek a jóságban.
6:42 Uram, Isten, ne fordítsd el felkented arcát: emlékezz rá!
Dávid, a te szolgád irgalma.