1 Sámuel 30:1 És lőn, hogy Dávid és emberei megérkeztek a szigeten a Ciklagba harmadnap, hogy az amálekiták betörtek délre, és Siklagot és megverte Ziklagot, és megégette tűzzel; 30,2 És foglyul ejtették az asszonyokat, a kik ott voltak, nem öltek meg senkit, akár nagyok, akár kicsik, de elvitték őket, és továbbmentek. 30,3 Dávid és emberei elmentek a városba, és íme, megégett Tűz; és feleségeiket, fiaikat és leányaikat elvitték foglyok. 30,4 Ekkor Dávid és a vele levő nép felemelte szavát, és sírtak, amíg már nem volt erejük sírni. 30,5 És fogságba vitték Dávid két feleségét, a jezréeli Ahinoámot és Abigail, a karmelita Nábál felesége. 30:6 Dávid pedig nagyon szorongatván; mert a nép megkövezéséről beszélt, mert az egész nép lelke megszomorodott, kiki az ő fiaiért és az ő leányaiért, de Dávid bátorította magát az Úrban, az ő Istenében. 30,7 És monda Dávid Abjátár papnak, Ahimélek fiának, kérlek: hozd ide az efódot. És odavitte Abjátár az efódot David. 30,8 Dávid pedig megkérdezte az Urat, mondván: üldözzem-e ezt a csapatot? megelőzzem őket? Ő pedig így válaszolt neki: Hajtsd, mert meg fogod tenni minden bizonnyal megelőzi őket, és hiba nélkül visszaszerzi őket. 30,9 Elment tehát Dávid, ő és az a hatszáz férfi, aki vele volt, és eljött a Besor patakhoz, ahol a hátramaradtak maradtak. 30,10 De Dávid üldözőbe vette, ő és négyszáz férfiú, kétszáz lakhelyért mögött, amelyek olyan halványak voltak, hogy nem tudtak átmenni a Besor patakon. 30,11 És találtak egy egyiptomit a mezőn, és elvitték Dávidhoz, és adott neki kenyeret, és evett; és itatták őt vízzel; 30,12 És adtak neki egy darab fügepogácsát és két fürt fügét mazsola: és mikor evett, lelke ismét megszállt, mert volt nem evett kenyeret és nem ivott vizet, három nap és három éjszaka. 30:13 És monda néki Dávid: Kié te? és te honnan vagy? És monda: Egyiptombeli ifjú vagyok, egy amáleki szolgája; és az én mester elhagyott, mert három napja rosszul lettem. 30,14 Betörést hajtottunk végre a keretiták déli részén és a a Júdához tartozó part és Káleb déli részén; és mi tűzzel égette Ziklagot. 30:15 És monda néki Dávid: Le tudsz vinni engem ehhez a társasághoz? És ő így szólt: Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg és nem szabadítasz meg az én uram kezébe, és levezetlek erre vállalat. 30,16 És amikor lehozta őt, íme, szétszóródtak az egész földet, eszik és iszik, és táncol, minden miatt nagy zsákmány, amelyet a filiszteusok földjéről vittek el, és Júda földjéről. 30:17 Dávid pedig megverte őket alkonyattól másnap estvéig nap: és közülük senki sem menekült meg, csak négyszáz ifjú, amely tevéken lovagolt és elfutott. 30:18 És visszaszerezte Dávid mindazt, amit az amálekiták elhurcoltak; és Dávid megmentette két feleségét. 30:19 És nem szenvedtek hiányt semmiben, sem kicsiben, sem nagyban fiak és leányok, sem zsákmány, sem semmi, amit elvittek őket: David mindent visszaszerzett. 30,20 Dávid pedig magához vette az összes nyájat és csordát, amelyeket elõtte hajtottak a többi jószág, és ezt mondta: Ez Dávid zsákmánya. 30,21 Dávid pedig odament a kétszáz férfiúhoz, akik annyira el voltak ájulva, hogy elájultak nem tudták követni Dávidot, akit szintén a pataknál laktak Besor: és kimentek Dávid elé, és a nép elé és amikor Dávid a néphez közeledett, köszöntötte őket. 30,22 Akkor válaszolt minden gonosz és Belial embere, azok közül, akik elmentek Dáviddal, és ezt mondták: Mivel nem mentek velünk, nem adunk nekik kell az általunk visszaszerzett zsákmányból, kivéve mindenkinek az övét feleségét és gyermekeit, hogy elvigyék őket és elmenjenek. 30,23 Akkor ezt mondta Dávid: Ne tégy így, testvéreim, azzal, amit az Adott minket az Úr, aki megőrzött minket, és megmentette a társaságot ami a kezünkbe került ellenünk. 30:24 Mert ki hallgat rátok ebben a kérdésben? de mivel az ő része az lemegy a csatába, így lesz az ő része, aki a mellett marad cucc: egyformán válnak el egymástól. 30:25 És ez attól a naptól fogva úgy történt, hogy törvényt és an rendelet Izrael számára mind a mai napig. 30,26 Amikor Dávid Ciklagba ért, elküldte a zsákmányt a vénekhez. Júda még a barátainak is, mondván: Íme, ajándék néktek a az ÚR ellenségeinek zsákmánya; 30,27 Azoknak, akik Bételben voltak, és azoknak, akik Dél-Rámótban voltak, és azoknak, akik Jattirben voltak, 30,28 Azoknak, akik Aroerben voltak, és azoknak, akik Szifmótban voltak, és azoknak, akik Estemoában voltak, 30,29 És azoknak, akik Rachálban voltak, és azoknak, akik a városokban voltak a jerahmeeliták közül és azoknak, akik a városokban voltak keniták, 30,30 És azoknak, akik Hormában és Korasánban voltak, és azoknak, akik Athachban voltak, 30,31 És azoknak, akik Hebronban voltak, és minden olyan helyre, ahol Dávid ő maga és emberei szoktak kísérteni.