1 Sámuel 27:1 És monda Dávid szívében: Egy napon elveszek a keze által Saul: Nincs számomra jobb annál, mint hogy gyorsan megszökjek a filiszteusok földjére; és Saul kétségbeesik tőlem, hogy keressen engem többé Izráel bármely partján: így megmenekülök az ő kezéből. 27:2 És felkelt Dávid, és átment a hatszáz férfiúval együtt vele Ákishoz, Maók fiához, Gát királyához. 27,3 Dávid pedig Ákisszal lakott Gátban, ő és az ő emberei, ki-ki a maga fegyverével. a család, még Dávid is két feleségével, a jezréeli Ahinoámmal és A karmelita Abigail, Nábál felesége. 27:4 És közölték Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, és nem keresett többet ismét neki. 27:5 És monda Dávid Ákisnak: Ha most kegyelmet találtam a te szemeidben, engedd adjanak nekem helyet a vidék valamelyik városában, hogy lakjak ott, mert miért lakna a te szolgád veled a királyi városban? 27:6 Akkor Ákis adott neki Ciklagot azon a napon, ezért Ziklagot Júda királyai mind a mai napig. 27:7 És az idő, ameddig Dávid a filiszteusok országában lakott, a teljes év és négy hónap. 27:8 És felment Dávid és emberei, és megtámadták a Gesurit és a Gézriták és Amálekiták, mert ezek a nemzetek ősidők óta voltak az ország lakói, amint Súrba mész, egészen a földig Egyiptom. 27,9 Dávid pedig megverte a földet, és nem hagyott életben sem férfit, sem asszonyt, és elfoglalta távolítsák el a juhokat, az ökröket, a szamarakat, a tevéket és a tevéket és visszatért, és elment Ákisba. 27,10 És monda Ákhis: Hová tettél ma utat? Dávid pedig azt mondta: Júda déli része ellen és a jerahméeliták déli része ellen, és a keniták déli része ellen. 27,11 És Dávid sem férfit, sem asszonyt életben nem hagyott, hogy hírt vigyen Gátnak, mondván: Nehogy azt mondják rólunk, hogy Dávid is így tett, és így lesz legyen az ő viselkedése mindaddig, amíg a vidéken lakik Filiszteusok. 27,12 És hitt Ákis Dávidnak, mondván: Ő tette népét Izráellé teljesen utálkozni tőle; ezért ő lesz a szolgám mindörökké.