1 Sámuel
27:1 És monda Dávid szívében: Egy napon elveszek a keze által
Saul: Nincs számomra jobb annál, mint hogy gyorsan megszökjek
a filiszteusok földjére; és Saul kétségbeesik tőlem, hogy keressen
engem többé Izráel bármely partján: így megmenekülök az ő kezéből.
27:2 És felkelt Dávid, és átment a hatszáz férfiúval együtt
vele Ákishoz, Maók fiához, Gát királyához.
27,3 Dávid pedig Ákisszal lakott Gátban, ő és az ő emberei, ki-ki a maga fegyverével.
a család, még Dávid is két feleségével, a jezréeli Ahinoámmal és
A karmelita Abigail, Nábál felesége.
27:4 És közölték Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, és nem keresett többet
ismét neki.
27:5 És monda Dávid Ákisnak: Ha most kegyelmet találtam a te szemeidben, engedd
adjanak nekem helyet a vidék valamelyik városában, hogy lakjak
ott, mert miért lakna a te szolgád veled a királyi városban?
27:6 Akkor Ákis adott neki Ciklagot azon a napon, ezért Ziklagot
Júda királyai mind a mai napig.
27:7 És az idő, ameddig Dávid a filiszteusok országában lakott, a
teljes év és négy hónap.
27:8 És felment Dávid és emberei, és megtámadták a Gesurit és a
Gézriták és Amálekiták, mert ezek a nemzetek ősidők óta voltak
az ország lakói, amint Súrba mész, egészen a földig
Egyiptom.
27,9 Dávid pedig megverte a földet, és nem hagyott életben sem férfit, sem asszonyt, és elfoglalta
távolítsák el a juhokat, az ökröket, a szamarakat, a tevéket és a tevéket
és visszatért, és elment Ákisba.
27,10 És monda Ákhis: Hová tettél ma utat? Dávid pedig azt mondta:
Júda déli része ellen és a jerahméeliták déli része ellen,
és a keniták déli része ellen.
27,11 És Dávid sem férfit, sem asszonyt életben nem hagyott, hogy hírt vigyen Gátnak,
mondván: Nehogy azt mondják rólunk, hogy Dávid is így tett, és így lesz
legyen az ő viselkedése mindaddig, amíg a vidéken lakik
Filiszteusok.
27,12 És hitt Ákis Dávidnak, mondván: Ő tette népét Izráellé
teljesen utálkozni tőle; ezért ő lesz a szolgám mindörökké.