1 Sámuel 26:1 És elmentek a zifiták Saulhoz Gibeába, mondván: Nem rejtőz-e el Dávid? magát Hachila hegyén, amely Jesimon előtt van? 26,2 Ekkor Saul felkelt, és lement Zif pusztájába, hárman Izráel ezer választott férfija vele, hogy megkeressék Dávidot a pusztában a Ziph. 26,3 Saul pedig tábort ütött Hachila dombján, amely Jesimon előtt van az út. De Dávid a pusztában maradt, és látta, hogy Saul eljött utána a vadonba. 26,4 Dávid tehát kémeket küldött ki, és megértette, hogy Saul bejött nagyon tett. 26:5 És felkelt Dávid, és eljutott arra a helyre, ahol Saul tábort ütött látta azt a helyet, ahol Saul feküdt, és Abner, Nér fia, a hadnagy és Saul a lövészárokban feküdt, a nép pedig tábort ütött róla. 26:6 Felele azért Dávid, és ezt mondta a hettita Ahiméleknek és Abisájnak Séruja fia, Joáb testvére, mondván: Ki száll le velem Saul a táborba? És monda Abisai: Lemegyek veled. 26:7 Dávid és Abisai elment a néphez éjjel, és íme, Saul feküdt a lövészárokban aludt, és a lándzsája beleakadt a földbe támaszték, de Abner és a nép körülötte hevertek. 26:8 És monda Abisai Dávidnak: Isten a te ellenségedet a tiedbe adta adj kezet ma: most azért hadd üssem meg őt, kérlek azonnal lándzsát a földre, és nem ütök rá másodszorra idő. 26:9 És monda Dávid Abisájnak: Ne pusztítsd el őt, mert ki tud kinyúlni kezét az ÚR felkentje ellen, és ártatlan? 26,10 Dávid így szólt: Él az Úr, megveri őt az Úr; vagy eljön az ő napja, hogy meghaljon; vagy leszáll a csatába, és elvész. 26,11 Tiltson meg az Úr, hogy kinyújtsam kezemet az Úr keze ellen felkent, de kérlek, vedd el a lándzsát, amely az övénél van támasz, és a víz korongja, és menjünk. 26,12 Dávid tehát elvette a lándzsát és a vízkorongot Saul támaszáról; és elzárták őket, és senki sem látta, nem tudta, és nem ébredt fel mind aludtak; mert mély álom esett az ÚRtól őket. 26,13 Ekkor Dávid átment a túlsó partra, és megállt egy domb tetején távol; nagy tér van köztük: 26,14 És kiáltott Dávid a néphez és Abnerhez, Nér fiához, mondván: Nem válaszolsz, Abner? Abner pedig felelvén, monda: Ki vagy te? az a kiáltás a királyhoz? 26:15 És monda Dávid Abnernek: Nem vagy te vitéz? és kinek tetszik te Izraelben? Miért nem tartottad meg a te uradat, a királyt? számára bejött egy a nép közül, hogy megölje a királyt, a te urad. 26:16 Nem jó ez, amit tettél. Él az Úr, olyanok vagytok méltók vagytok a halálra, mert nem tartottátok meg a ti uratokat, az ÚRt felkent. És most nézd meg, hol van a király lándzsája, és a víz korongja az a támaszánál volt. 26:17 És Saul megismerte Dávid hangját, és monda: Ez a te hangod, fiam, Dávid? És monda Dávid: Az én hangom ez, uram, király! 26:18 És monda: Miért üldözi így az én uram az ő szolgáját? számára Mit tettem? vagy mi a gonosz a kezemben? 26:19 Most azért kérlek, hadd hallja meg uram, a király szavait szolgáló. Ha az ÚR fellázított téged ellenem, fogadd el a ha pedig emberek fiai, átkozottak legyenek az emberek előtt LORD; mert kiűztek engem ma, hogy ne maradjak benne az ÚR öröksége, mondván: Menjetek, szolgáljatok idegen isteneket. 26:20 Most azért ne hulljon az én vérem a földre a színe előtt ÚR: mert Izrael királya kijött bolhát keresni, mint amikor az fogolyra vadászik a hegyekben. 26:21 És monda Saul: Vétkeztem, térj vissza, Dávid fiam, mert nem akarok többet árts neked, mert lelkem drága volt ma a te szemedben: íme, bolondot játszottam, és nagyot tévedtem. 26,22 Dávid így válaszolt: Íme, a király lándzsája! és hagyja, hogy az egyik fiatal férfiak jönnek át és elhozzák. 26:23 Fizesse meg az Úr mindenkinek az ő igazságát és hűségét; számára az ÚR ma a kezembe adott téged, de nem akartalak nyújtani kinyújtom kezemet az ÚR felkentje ellen. 26:24 És íme, amint a te életedet ez a nap nagyon meglátta a szememben, úgy az én életem legyen az Úr szemei előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból. 26,25 Saul ezt mondta Dávidnak: Áldott légy, fiam, Dávid! nagy dolgokat művelni, és még mindig győzni fog. Dávid tehát elindult, és Saul visszatért a helyére.