1 Sámuel
26:1 És elmentek a zifiták Saulhoz Gibeába, mondván: Nem rejtőz-e el Dávid?
magát Hachila hegyén, amely Jesimon előtt van?
26,2 Ekkor Saul felkelt, és lement Zif pusztájába, hárman
Izráel ezer választott férfija vele, hogy megkeressék Dávidot a pusztában
a Ziph.
26,3 Saul pedig tábort ütött Hachila dombján, amely Jesimon előtt van
az út. De Dávid a pusztában maradt, és látta, hogy Saul eljött
utána a vadonba.
26,4 Dávid tehát kémeket küldött ki, és megértette, hogy Saul bejött
nagyon tett.
26:5 És felkelt Dávid, és eljutott arra a helyre, ahol Saul tábort ütött
látta azt a helyet, ahol Saul feküdt, és Abner, Nér fia, a hadnagy
és Saul a lövészárokban feküdt, a nép pedig tábort ütött
róla.
26:6 Felele azért Dávid, és ezt mondta a hettita Ahiméleknek és Abisájnak
Séruja fia, Joáb testvére, mondván: Ki száll le velem
Saul a táborba? És monda Abisai: Lemegyek veled.
26:7 Dávid és Abisai elment a néphez éjjel, és íme, Saul feküdt
a lövészárokban aludt, és a lándzsája beleakadt a földbe
támaszték, de Abner és a nép körülötte hevertek.
26:8 És monda Abisai Dávidnak: Isten a te ellenségedet a tiedbe adta
adj kezet ma: most azért hadd üssem meg őt, kérlek
azonnal lándzsát a földre, és nem ütök rá másodszorra
idő.
26:9 És monda Dávid Abisájnak: Ne pusztítsd el őt, mert ki tud kinyúlni
kezét az ÚR felkentje ellen, és ártatlan?
26,10 Dávid így szólt: Él az Úr, megveri őt az Úr; vagy
eljön az ő napja, hogy meghaljon; vagy leszáll a csatába, és elvész.
26,11 Tiltson meg az Úr, hogy kinyújtsam kezemet az Úr keze ellen
felkent, de kérlek, vedd el a lándzsát, amely az övénél van
támasz, és a víz korongja, és menjünk.
26,12 Dávid tehát elvette a lándzsát és a vízkorongot Saul támaszáról; és
elzárták őket, és senki sem látta, nem tudta, és nem ébredt fel
mind aludtak; mert mély álom esett az ÚRtól
őket.
26,13 Ekkor Dávid átment a túlsó partra, és megállt egy domb tetején
távol; nagy tér van köztük:
26,14 És kiáltott Dávid a néphez és Abnerhez, Nér fiához, mondván:
Nem válaszolsz, Abner? Abner pedig felelvén, monda: Ki vagy te?
az a kiáltás a királyhoz?
26:15 És monda Dávid Abnernek: Nem vagy te vitéz? és kinek tetszik
te Izraelben? Miért nem tartottad meg a te uradat, a királyt? számára
bejött egy a nép közül, hogy megölje a királyt, a te urad.
26:16 Nem jó ez, amit tettél. Él az Úr, olyanok vagytok
méltók vagytok a halálra, mert nem tartottátok meg a ti uratokat, az ÚRt
felkent. És most nézd meg, hol van a király lándzsája, és a víz korongja
az a támaszánál volt.
26:17 És Saul megismerte Dávid hangját, és monda: Ez a te hangod, fiam, Dávid?
És monda Dávid: Az én hangom ez, uram, király!
26:18 És monda: Miért üldözi így az én uram az ő szolgáját? számára
Mit tettem? vagy mi a gonosz a kezemben?
26:19 Most azért kérlek, hadd hallja meg uram, a király szavait
szolgáló. Ha az ÚR fellázított téged ellenem, fogadd el a
ha pedig emberek fiai, átkozottak legyenek az emberek előtt
LORD; mert kiűztek engem ma, hogy ne maradjak benne
az ÚR öröksége, mondván: Menjetek, szolgáljatok idegen isteneket.
26:20 Most azért ne hulljon az én vérem a földre a színe előtt
ÚR: mert Izrael királya kijött bolhát keresni, mint amikor az
fogolyra vadászik a hegyekben.
26:21 És monda Saul: Vétkeztem, térj vissza, Dávid fiam, mert nem akarok többet
árts neked, mert lelkem drága volt ma a te szemedben:
íme, bolondot játszottam, és nagyot tévedtem.
26,22 Dávid így válaszolt: Íme, a király lándzsája! és hagyja, hogy az egyik
fiatal férfiak jönnek át és elhozzák.
26:23 Fizesse meg az Úr mindenkinek az ő igazságát és hűségét; számára
az ÚR ma a kezembe adott téged, de nem akartalak nyújtani
kinyújtom kezemet az ÚR felkentje ellen.
26:24 És íme, amint a te életedet ez a nap nagyon meglátta a szememben, úgy
az én életem legyen az Úr szemei előtt, és szabadítson meg engem
minden nyomorúságból.
26,25 Saul ezt mondta Dávidnak: Áldott légy, fiam, Dávid!
nagy dolgokat művelni, és még mindig győzni fog. Dávid tehát elindult,
és Saul visszatért a helyére.