1 Sámuel 25:1 Sámuel pedig meghalt; és egybegyűlt Izráel fiai mind siránkozott, és eltemette őt a Rámában lévő házában. És felkelt Dávid, és lement Paran vadonába. 25:2 Vala pedig egy ember Maonban, kinek birtoka Kármelben volt; és a az ember nagyon nagy volt, és volt háromezer juha és ezer kecskék: és nyírta juhait Kármelben. 25:3 Annak az embernek a neve pedig Nábál volt; és az ő feleségének, Abigailnek a neve jó megértő és gyönyörű arcú nő volt: de az ember gusztustalan és gonosz volt a cselekedeteiben; és a házból való volt Calebtől. 25,4 És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál nyírta a juhait. 25:5 Dávid pedig kiküldött tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek el! fel Kármelbe, menj Nábálhoz, és köszöntsd őt az én nevemben: 25:6 És ezt mondjátok annak, aki jólétben él: Béke mindkettőjüknek! te és békesség a te házadnak, és békesség mindenednek. 25:7 És most hallottam, hogy nyíróid vannak; most a te pásztoraid, akik velünk voltak, nem bántottuk őket, és nem is kellett hiányozniuk mindaddig, amíg Kármelben voltak. 25:8 Kérdezd meg ifjaidat, és megmutatják neked. Engedjék hát a fiatalokat találj kegyelmet szemeidben, mert jó napon jövünk: add, kérlek! mindazt, ami a kezedbe kerül a te szolgáidhoz és a te fiadhoz, Dávidhoz. 25,9 Mikor pedig Dávid ifjai megérkeztek, mindenek szerint szóltak Nábálhoz ezeket a szavakat Dávid nevében, és abbahagyták. 25,10 És felele Nábál Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid? és ki az Jesse fia? sok szolga van mostanában, amely elszakad minden ember a gazdájától. 25,11 Vegyem-e akkor kenyeremet, vizemet és húsomat, amim van? megölték a nyíróimért, és adják oda olyan embereknek, akiknek nem tudom honnan Legyenek? 25,12 Ekkor Dávid ifjai megfordultak, és ismét elmentek, és eljöttek és elmondták neki azokat a mondásokat. 25,13 És monda Dávid embereinek: Övezd fel mindenki az ő kardját! És ők minden emberre felövezve kardját; és Dávid is felövezte kardját mintegy négyszáz férfi ment fel Dávid után; és kétszáz lakhelye a cuccok által. 25,14 De az egyik ifjú ezt mondta Abigailnek, Nábál feleségének, mondván: Íme! Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék urunkat; és ő rájuk szegezték. 25:15 De a férfiak nagyon jók voltak hozzánk, és nem bántottunk és nem hiányoztunk bármit is csináltunk, amíg ismerkedtünk velük, amikor bent voltunk a mezők: 25:16 Falak voltak számunkra éjjel és nappal is, mindaddig, amíg voltunk velük tartva a juhokat. 25:17 Most tehát tudd és fontold meg, mit akarsz tenni; mert a gonosz az elhatározta magát a mi urunk és egész háza népe ellen, mert ő az olyan Belial fia, hogy az ember nem tud vele beszélni. 25,18 Abigail sietve vett kétszáz kenyeret és két tömlőt bort és öt előkészített bárányt, és öt mérték sült kukoricát, és száz fürt mazsola, és kétszáz fügepogácsa, és szamarra fektette őket. 25:19 És monda szolgáinak: Menjetek elõttem; íme, utána jövök te. De nem mondta el a férjének, Nábálnak. 25:20 És amikor a szamáron lovagolt, leszállt a rejtekhelyre. a hegyről, és ímé Dávid és emberei leszálltak ellene; és találkozott velük. 25,21 Dávid pedig ezt mondta: Hiába őriztem meg mindazt, amije van ennek a vadonban, úgyhogy semmi sem hiányzott mindabból, ami ezzel kapcsolatos és jóért rosszat fizetett nekem. 25:22 Így és még többet tegyen Isten Dávid ellenségeivel, ha elhagyok mindent amelyek rá vonatkoznak a hajnali fényre minden, aki ellene haragszik fal. 25:23 Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve levette a szamarat, és arcra borult Dávid előtt, és leborult a földre, 25,24 És lábaihoz borult, és így szólt: Rajtam, uram, engedd ezt rám! hamisság legyen, és szóljon a te szolgálóleányod a tiédben hallgatóság, és hallgasd meg szolgálólányod szavait. 25,25 Kérlek, uram ne tekintsen erre a Béliál emberére, Nábálra, mert amilyen a neve, olyan ő is; Nábál a neve, és bolondság van vele: de Én, a te szolgálólányod, nem láttam az én uram ifjait, akiket elküldtél. 25,26 Most azért, uram, él az Úr, és él a te lelked, mivel az Úr megtiltott téged, hogy vérontásra jöjj, és megtiltott bosszút állva saját kezeddel, most engedd meg ellenségeidet, és ők akik rosszat keresnek az én uramnak, légy olyan, mint Nábál. 25:27 És most ez az áldás, amelyet szolgálólányod hozott az én uramnak, adják még az ifjaknak is, akik az én uramat követik. 25,28 Kérlek, bocsásd meg szolgálóleányod vétkét, mert az Úr meg fogja minden bizonnyal tedd az uramat biztos házat; mert az én uram harcol a az ÚR harcai, és nem találtattak benned gonoszság egész életedben. 25:29 Mégis feltámadt egy ember, hogy üldözzön téged, és megkeresse a te lelkedet; az én uram az élet kötelékébe köttetett az Úrral, a te Isteneddel; és ellenségeid lelkét úgy parittyázza ki, mint azokból parittya közepén. 25:30 És lészen, amikor az Úr cselekedett az én urammal minden jónak megfelelően, amit mondott rólad, és meg is lesz kineveztek téged Izráel uralkodójává; 25:31 Hogy ne legyen ez neked szomorúságod, és ne legyen szívem megbotránkozása az enyémnek Uram, vagy hogy ok nélkül ontottál vért, vagy az én uram megbosszulta magát, de ha jól bánik az Úr az én urammal, akkor emlékezz a szolgálólányodra. 25,32 És monda Dávid Abigailnek: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki küldött ma találkoztál velem: 25:33 Áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te, aki ezt megőrizted nekem nap, hogy eljöjjek a vérontásig, és hogy megbosszuljam magam az enyémmel kéz. 25,34 Mert valóban él az Úr, Izráel Istene, aki megőrzött engem vissza attól, hogy bántsalak, hacsak nem siettél volna elém, Nábálnak bizonyára nem maradt a reggeli fényre nekifeszül a falnak. 25,35 Dávid tehát átvette az ő kezéből, amit hozott neki, és így szólt neki: Menj fel békével a te házadba; lásd, én hallgattam rád hangon, és elfogadták a személyedet. 25:36 És Abigail elment Nábálhoz; és íme, lakomát rendezett a házában, mint a király ünnepe; és Nábál szíve vidám volt benne, mert ő nagyon részeg volt: ezért nem mondott neki semmit, kevesebbet vagy többet, amíg a reggeli fény. 25,37 De lőn reggel, amikor a bor kifogyott Nábálból, és a felesége elmondta neki ezeket, hogy a szíve meghalt benne, és olyan lett, mint a kő. 25,38 És lőn körülbelül tíz nap múlva, hogy az Úr megverte Nábált, hogy meghalt. 25,39 Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, így szólt: Áldott az Úr! aki kivédte Nábál kezéből származó gyalázatom okát, és megóvta szolgáját a gonosztól, mert az Úr visszahozta Nábál gonoszsága a saját fején. Dávid pedig elküldött, és beszélt vele Abigail, hogy vigye magához feleségül. 25,40 Mikor pedig Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe értek, ők szólt hozzá, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy elvigyen téged magához feleség. 25,41 Ő pedig felkelt, arccal a földig leborult, és így szólt: Íme, a te szolgálóleányod legyen szolga, aki megmossa a szolgák lábát az én uramtól. 25:42 És Abigail sietve felkelt, és fellovagolt egy szamárra öt lánnyal. az övéié, akik utána mentek; és Dávid követei után ment, és a felesége lett. 25:43 Dávid elfoglalta a jezréeli Ahinoámot is; és mindketten az övéi is voltak feleségek. 25,44 Saul azonban a lányát, Mikált, Dávid feleségét adta Faltinak, a fiának. a Laish-é, amely Gallimé volt.