1 Sámuel
23,1 Akkor megmondták Dávidnak: Íme, a filiszteusok harcolnak ellene
Keilah, és kirabolják a szérűket.
23,2 Kérdezte azért Dávid az Urat, mondván: Menjek-e, és megverjem ezeket?
Filiszteusok? És monda az Úr Dávidnak: Menj, és üsd meg
Filiszteusok, és mentsék meg Keilát.
23,3 És mondának néki Dávid emberei: Íme, félünk itt Júdában.
sokkal inkább, ha Keilahba jövünk a seregek ellen
Filiszteusok?
23,4 Ekkor Dávid ismét megkérdezte az Urat. És válaszolt neki az Úr, és
monda: Kelj fel, menj le Keilába; mert a filiszteusokat beküldöm
a te kezed.
23,5 Elment tehát Dávid és emberei Keilába, és harczoltak a filiszteusokkal,
és elhozták jószágaikat, és nagy lemészárolással megverték őket. Így
Dávid megmentette Keila lakóit.
23,6 És lőn, hogy Abjátár, Ahimélek fia Dávidhoz menekült.
Keilah, hogy efóddal a kezében jött le.
23:7 És közölték Saulnak, hogy Dávid Keilába jött. Saul pedig monda: Istenem
kezembe adta őt; mert be van zárva, azáltal, hogy belép a
város, amelynek kapui és rácsai vannak.
23,8 Saul pedig hadba hívta az egész népet, hogy menjen le Keilába
ostromolják Dávidot és embereit.
23:9 És tudta Dávid, hogy Saul titkon gonoszságot művel ellene; és ő
monda Abjátár papnak: Hozd ide az efódot.
23,10 És monda Dávid: Uram, Izráel Istene, a te szolgád biztosan hallotta
hogy Saul Keilába akar jönni, hogy elpusztítsa a várost értem.
23,11 Keila férfiai adnak-e engem az ő kezébe? lejön-e Saul,
amint a te szolgád hallotta? Uram, Izrael Istene, kérlek, mondd meg!
a te szolgád. És monda az Úr: Lejön.
23,12 És monda Dávid: Vajon a keilai férfiak adnak-e ki engem és az én embereimet?
Saul keze? És monda az Úr: Átadnak téged.
23,13 Ekkor felkelt Dávid és emberei, akik mintegy hatszázan voltak, és elmentek
Keilából, és mentek, amerre csak tudtak. És el is mondták
Saul, hogy Dávid megszökött Keilából; és nem engedett kimenni.
23,14 Dávid pedig a pusztában erős várakban lakott, és ott maradt a
hegy Ziph vadonában. Saul pedig mindennap kereste őt, de
Isten nem adta őt a kezébe.
23,15 És látta Dávid, hogy Saul kijött, hogy életét keresse, és Dávid bent volt
Ziph puszta egy erdőben.
23,16 És felkelt Jonathán, Saul fia, és bement Dávidhoz az erdőbe, és
megerősítette kezét Istenben.
23:17 És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak a keze nem
megtalálni; és te leszel Izráel királya, én pedig mellette leszek
téged; és ezt Saul is tudja az én atyám.
23:18 És ők ketten szövetséget kötöttek az ÚR előtt, és Dávid ott maradt
fát, és Jonatán elment a házába.
23,19 Ekkor felmentek a zifiták Saulhoz Gibeába, mondván: Nem rejtőz-e el Dávid
velünk van az erdőben, Hachilah dombján, erős várakban,
ami Jesimon déli részén van?
23:20 Most tehát, ó király, szállj le lelked minden kívánsága szerint
lejönni; és a mi részünk az lesz, hogy a király kezébe adjuk.
23:21 És monda Saul: Áldott legyen az Úr! mert könyörületes vagy rajtam.
23:22 Menjetek, kérlek, készüljetek még fel, ismerjétek meg és lássátok meg a helyét, ahol kísért
van, és ki látta őt ott?
finoman.
23:23 Láss tehát, és ismerd meg mindazokat a rejtekhelyeket, ahol ő
elrejtőzik, és jöjjetek vissza hozzám bizonyossággal, és én akarok
menj el veled, és ha ő azon a földön lesz, én
felkutatja őt Júda minden ezrein.
23:24 És felkeltek, és elmentek Zifbe Saul elõtt, de Dávid és emberei ott voltak
Maon vadonában, a síkságon Jeshimon déli részén.
23,25 Saul és emberei is elmentek, hogy megkeressék. És megmondták Dávidnak: miért
leszállt egy sziklára, és Maon vadonában lakott. És mikor
Saul meghallotta ezt, és üldözte Dávidot Maon pusztájában.
23,26 Saul pedig a hegynek ezen az oldalán ment, Dávid és emberei pedig tovább
Dávid pedig sietve elmenekült, mert félt
Saul; mert Saul és emberei körülvették Dávidot és embereit
Vidd őket.
23:27 De követ jött Saulhoz, mondván: Siess, és jöjj! számára
a filiszteusok megszállták az országot.
23,28 Saul tehát visszatért Dávid üldözéséből, és ellene ment
Filiszteusok: ezért nevezték el azt a helyet Szelahammahlekótnak.
23,29 Dávid pedig felméne onnét, és Engediben lakott erődökben.