1 Sámuel 22:1 Dávid tehát elment onnan, és az Adullam barlangba menekült Amikor meghallották ezt testvérei és atyjának egész háza, lementek oda hozzá. 22,2 És mindenki, aki nyomorúságban volt, és minden adós, és mindaz, aki elégedetlen volt, hozzá gyűlt; és ő vezérük lett, és mintegy négyszázan voltak vele férfiak. 22:3 Dávid pedig elméne onnét a moábi Mispába, és ezt mondta a királynak: Moáb, kérlek, hadd jöjjenek elő atyám és anyám, és legyenek velük te, amíg meg nem tudom, mit tesz velem Isten. 22:4 És vitte őket Moáb királya elé, és mindnyájan vele laktak amíg David a raktérben volt. 22:5 És monda Gád próféta Dávidnak: Ne maradj a raktérben! indul, és menj be Júda földjére. Ekkor Dávid eltávozott, és bement a házba Hareth erdő. 22,6 Amikor Saul meghallotta, hogy megtalálták Dávidot és a férfiakat, akik vele voltak őt (Most Saul Gibeában lakott egy fa alatt Rámában, nála volt a lándzsája kezében, és minden szolgája ott állt körülötte;) 22:7 És monda Saul a körülötte álló szolgáinak: Halljátok meg! Benjámiták; ad-e Isai fia mindegyikőtöknek szántóföldet és szőlőhegyeket, és tegyetek mindnyájan ezrek vezéreivé és vezéreivé százak; 22:8 Hogy mindnyájan összeesküdtök ellenem, és nincs olyan megmutatta nekem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával, és nincs köztetek senki, aki sajnálna engem, vagy nem mutatná meg nekem, hogy az enyém fiam fellázította ellenem az én szolgámat, hogy lesben álljon, mint ez nap? 22,9 És válaszolt az edomita Doeg, aki Saul szolgái felett volt, és monda: Láttam Isai fiát Nóbba jönni, Ahimélekhez, annak fiához Ahitub. 22,10 És megkérdezte az URat felőle, és adott neki élelmet, és adott neki. a filiszteus Góliát kardja. 22,11 Ekkor a király elküldte, hogy hívja Ahimélek papot, Ahitub fiát, és atyjának egész háza, a papok, a kik Nobban valának, és mindnyájan eljöttek közülük a királynak. 22,12 És monda Saul: Halld, Ahitub fia! Ő pedig így válaszolt: Itt vagyok, Uram. 22,13 És monda néki Saul: Miért szőttél összeesküvést ellenem, te és a Isai fia, hogy adtál neki kenyeret és kardot, és van kérte Istent érte, hogy támadjon fel ellenem, lesben álljon, mint ma? 22:14 Akkor felele Ahimélek a királynak, és monda: És ki olyan hűséges közöttük? minden szolgád, mint Dávid, aki a király veje, és elmegy a te parancsod, és tisztességes-e a te házadban? 22:15 Akkor én elkezdtem kérdezősködni Istentől? legyen távol tőlem: ne hagyd a király bármit tulajdonítson az ő szolgájának, sem az én egész házamnak atyám: mert a te szolgád minderről semmit sem tudott, sem kevesebbet, sem többet. 22,16 És monda a király: Meg kell halnod, Ahimélek, te és minden te. apai ház. 22,17 És monda a király a körülötte álló gyalogosoknak: Forduljatok meg és öljetek meg az ÚR papjai, mert az ő kezük is Dávidnál van mert tudták, mikor menekült, és nem mutatták meg nekem. De a a király szolgái nem akarták kinyújtani a kezüket, hogy ráboruljanak az ÚR papjai. 22,18 És monda a király Doegnek: Fordulj meg, és ess a papokra. És Az edomita Doeg megfordult, ráesett a papokra, és megölte azokat nap nyolcvan és öt személy, akik viseltek vászon efódot. 22,19 Nobot, a papok városát pedig kard élével megverte, férfiakat és nőket, gyermekeket és csecsemőket, ökröket és szamarakat, és bárány, a kard élével. 22,20 Ahiméleknek, Ahitub fiának egyik fia pedig Abjátár volt, megszökött, és Dávid után menekült. 22,21 Abjátár pedig megmutatta Dávidnak, hogy Saul megölte az ÚR papjait. 22,22 És monda Dávid Abjátárnak: Tudtam ezt azon a napon, amikor az edomita Doeg ott volt, hogy biztosan elmondja Saulnak: én okoztam a halált atyád házának minden embere közül. 22:23 Maradj velem, ne félj, mert aki az én életemre tör, az a te életedet keresi. élet: de nálam biztonságban leszel.