1 Sámuel 21,1 Ekkor elment Dávid Nobba Ahimélek paphoz, és Ahimélek megijedt. Dávid találkozásánál, és ezt mondta neki: Miért vagy egyedül, és nem? férfi veled? 21:2 És monda Dávid Ahimélek papnak: A király megparancsolta nekem a és azt mondta nekem: Senki ne tudjon róla semmit az ügyről, hogy hová küldöm, és amit parancsoltam neked; és én ilyen és olyan helyre neveztem ki szolgáimat. 21:3 Most tehát mi van a kezed alatt? adj nekem öt kenyeret a kezem, vagy ami van. 21,4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs alatta közönséges kenyér az én kezem, de van szentelt kenyér; ha a fiatalok megtartották magukat legalábbis a nőktől. 21:5 Dávid pedig válaszolt a papnak, és monda néki: Bizony, az asszonyoknak van elhallgatták tőlünk körülbelül ez a három nap, mióta kijöttem, és a az ifjak edényei szentek, a kenyér pedig közönséges, igen, bár ma megszentelték az edényben. 21,6 Adott tehát neki a pap szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér az ÚR színe elől vétetett mutogatós kenyeret, hogy forró kenyeret tegyenek bele az a nap, amikor elvitték. 21,7 Saul szolgái közül egy ember volt ott azon a napon, letartóztatva az Úr előtt; és Doeg volt a neve, egy edomita, a legfõbb pásztorok, akik Sauléi voltak. 21:8 És monda Dávid Ahiméleknek: És nincs itt a kezed alatt lándzsa vagy kard? mert nem hoztam magammal sem kardomat, sem fegyvereimet én, mert a király dolga sietséget követelt. 21,9 És monda a pap: A filiszteus Góliát kardja, akit te megölték az Elah völgyében, íme, itt van kendőbe csavarva az efód mögött: ha azt akarod, vedd el, mert nincs más mentsd el ide. És monda Dávid: Nincs ilyen; add nekem. 21,10 És felkelt Dávid, és elfutott azon a napon, mert félt Saultól, és Ákisba ment Gát királya. 21,11 És mondának néki Ákis szolgái: Nem ez-e Dávid királya? a föld? nem énekelték-e egymásnak a táncot, mondván: Saul megölte az ő ezreit, és Dávid a tízezreit? 21,12 Dávid pedig szívébe vette ezeket a szavakat, és nagyon félt tőlük Ákis, Gát királya. 21,13 És megváltoztatta a viselkedését előttük, és őrültnek tettette magát kezüket, és a kapu ajtaját firkálták, és hagyták köpködni borul a szakállára. 21,14 Akkor így szólt Ákis az ő szolgáihoz: Íme, látjátok, hogy az ember megőrült. akkor elhoztad őt hozzám? 21:15 Vajon szükségem van őrültekre, hogy elhoztátok ezt a fickót, hogy játssza az őrültet? férfi a jelenlétemben? bejön ez a fickó a házamba?