1 Sámuel
21,1 Ekkor elment Dávid Nobba Ahimélek paphoz, és Ahimélek megijedt.
Dávid találkozásánál, és ezt mondta neki: Miért vagy egyedül, és nem?
férfi veled?
21:2 És monda Dávid Ahimélek papnak: A király megparancsolta nekem a
és azt mondta nekem: Senki ne tudjon róla semmit
az ügyről, hogy hová küldöm, és amit parancsoltam neked; és én
ilyen és olyan helyre neveztem ki szolgáimat.
21:3 Most tehát mi van a kezed alatt? adj nekem öt kenyeret
a kezem, vagy ami van.
21,4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs alatta közönséges kenyér
az én kezem, de van szentelt kenyér; ha a fiatalok megtartották
magukat legalábbis a nőktől.
21:5 Dávid pedig válaszolt a papnak, és monda néki: Bizony, az asszonyoknak van
elhallgatták tőlünk körülbelül ez a három nap, mióta kijöttem, és a
az ifjak edényei szentek, a kenyér pedig közönséges,
igen, bár ma megszentelték az edényben.
21,6 Adott tehát neki a pap szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér
az ÚR színe elől vétetett mutogatós kenyeret, hogy forró kenyeret tegyenek bele
az a nap, amikor elvitték.
21,7 Saul szolgái közül egy ember volt ott azon a napon, letartóztatva
az Úr előtt; és Doeg volt a neve, egy edomita, a legfõbb
pásztorok, akik Sauléi voltak.
21:8 És monda Dávid Ahiméleknek: És nincs itt a kezed alatt
lándzsa vagy kard? mert nem hoztam magammal sem kardomat, sem fegyvereimet
én, mert a király dolga sietséget követelt.
21,9 És monda a pap: A filiszteus Góliát kardja, akit te
megölték az Elah völgyében, íme, itt van kendőbe csavarva
az efód mögött: ha azt akarod, vedd el, mert nincs más
mentsd el ide. És monda Dávid: Nincs ilyen; add nekem.
21,10 És felkelt Dávid, és elfutott azon a napon, mert félt Saultól, és Ákisba ment
Gát királya.
21,11 És mondának néki Ákis szolgái: Nem ez-e Dávid királya?
a föld? nem énekelték-e egymásnak a táncot, mondván:
Saul megölte az ő ezreit, és Dávid a tízezreit?
21,12 Dávid pedig szívébe vette ezeket a szavakat, és nagyon félt tőlük
Ákis, Gát királya.
21,13 És megváltoztatta a viselkedését előttük, és őrültnek tettette magát
kezüket, és a kapu ajtaját firkálták, és hagyták köpködni
borul a szakállára.
21,14 Akkor így szólt Ákis az ő szolgáihoz: Íme, látjátok, hogy az ember megőrült.
akkor elhoztad őt hozzám?
21:15 Vajon szükségem van őrültekre, hogy elhoztátok ezt a fickót, hogy játssza az őrültet?
férfi a jelenlétemben? bejön ez a fickó a házamba?