1 Sámuel 19:1 És szóla Saul fiának, Jonathánnak és minden szolgájának, hogy ők meg kell ölnie Davidet. 19:2 Jonathán, Saul fia pedig nagyon gyönyörködött Dávidban, és Jonathán elmesélte Dávid ezt mondta: Saul, az én atyám meg akar téged ölni; most tehát én könyörögj, vigyázz magadra reggelig, és maradj titokban helyezkedj el, és rejtsd el magad: 19:3 És kimegyek, és megállok apám mellett a mezőn, ahol te művészet, és beszélni fogok atyámmal; és amit látok, azt én megmondja neked. 19:4 Jónátán pedig jót mondott Dávidnak Saulnak, az ő atyjának, és monda néki neki: Ne vétkezzen a király az ő szolgája, Dávid ellen; mert ő nem vétkezett ellened, és mert az ő tettei voltak te-ward nagyon jó: 19,5 Mert életét adta a kezébe, és megölte a filiszteust és a Nagy üdvösséget szerzett az Úr egész Izráelnek: láttad és megtetted örvendj: azért vétkezel az ártatlan vér ellen, hogy megölj David ok nélkül? 19:6 És Saul hallgatott Jonathán szavára, és Saul megesküdött: Él az Úr, nem ölnek meg. 19:7 És hívatta Jonatán Dávidot, és Jonathán megmutatta neki mindezt. És Jonathán elvitte Dávidot Saulhoz, aki ott volt, mint régen múlt. 19:8 És ismét háború támadt, és Dávid kiment, és harczolt vele a filiszteusokat, és megölték őket nagy mészárlással; és elmenekültek elől neki. 19:9 És az ÚRtól való gonosz lélek Saulon szállt, amint az ő házában ült dárdájával a kezében, és Dávid a kezével játszott. 19,10 Saul pedig a falhoz akarta ütni Dávidot a gerendával, de kicsúszott Saul elől, és belevágta a gerelyt fal: és Dávid elfutott, és megszökött azon az éjszakán. 19,11 Saul követeket is küldött Dávid házába, hogy vigyázzanak rá és megöljék. és ezt mondta neki Mikál Dávid felesége, mondván: Ha te ne mentsd meg az életedet éjszakára, holnap megölnek. 19,12 Leengedte azért Mikál Dávidot az ablakon, és elment, elfutott és megszökött. 19,13 Mikál pedig vett egy képet, lefektette az ágyba, és párnát tett kecskeszőrt a támaszának, és betakarta egy kendővel. 19,14 Amikor Saul követeket küldött Dávidhoz, ezt mondta: Beteg. 19,15 És Saul ismét elküldte a követeket Dávidhoz, mondván: Hozzátok fel! az ágyban, hogy megöljem. 19,16 És amikor a követek bementek, íme, egy kép volt a házban ágy, kecskeszőr párnával a támasztékának. 19,17 És monda Saul Mikálnak: Miért csaltál meg engem így, és elküldtél? ellenségem, hogy megszökött? És felele Mikál Saulnak: Monda néki én, Engedj el; miért öljelek meg? 19,18 Dávid tehát elfutott, megszökött, elment Sámuelhez Rámába, és megmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Ő és Sámuel elmentek, és ott laktak Naioth. 19,19 És mondták Saulnak, mondván: Íme, Dávid Nájóthban van Rámában. 19,20 Saul követeket küldött Dávid elfogására, és látták a sokaságot a próféták prófétáltak, Sámuel pedig a kirendeltség szerint állott felettük, Isten Lelke Saul követein volt, és ők is megjövendölt. 19,21 Amikor ezt közölték Saullal, más követeket küldött, és azok prófétáltak hasonlóképpen. És Saul harmadszor is követeket küldött, és azok is megjövendölt. 19,22 Azután ő is elment Rámába, és eljutott egy nagy kúthoz, amely Szecsuban van. és megkérdezte, és monda: Hol van Sámuel és Dávid? És az egyik azt mondta: Íme, Naiótban vannak Rámában. 19,23 És elméne Naióthba, Rámában, és Isten Lelke volt rajta őt is, és továbbment, és prófétált, mígnem Naiótba nem ért Ráma. 19,24 És levetkőztette ruháit is, és Sámuel előtt prófétált hasonló módon, és meztelenül feküdj le egész nap és egész éjjel. Miért mondják: Saul is a próféták között van?