1 Sámuel
12:1 És monda Sámuel egész Izráelnek: Íme, én hallgattam rátok
hangot adjatok mindabban, amit nékem mondtatok, és királyt csináltatok magatok felett.
12:2 És most íme, a király jár előttetek, én pedig megvénültem és
ősz hajú; és ímé az én fiaim veletek vannak, és én azelőtt jártam
gyerekkoromtól a mai napig.
12,3 Íme, itt vagyok: tégy tanúbizonyságot ellenem az Úr előtt és az övé előtt
felkent: kinek az ökrét vettem? vagy kinek a fenekét vettem el? vagy akiknek van
becsaptam? kit nyomtam el? vagy kinek a kezéből kaptam
megvesztegetni, hogy ezzel elvakítsam a szemem? és visszaállítom neked.
12,4 És azt mondták: Nem csaltál meg minket, nem nyomsz el minket, sem
kivettél-e valakinek a kezéből?
12,5 És monda nékik: Tanú az Úr ellenetek, és az ő felkentje.
az a tanú ma, hogy nem találtatok semmit az én kezemben. És ők
így válaszolt: Ő a tanú.
12:6 És monda Sámuel a népnek: Az Úr az, aki előmozdította Mózest és
Áron, és ez hozta fel atyáitokat Egyiptom földjéről.
12,7 Most azért álljatok meg, hogy vitatkozzam veletek az Úr előtt
az ÚR minden igazságos cselekedetére, a melyeket veled és a tiéddel cselekedett
apák.
12,8 Amikor Jákób Egyiptomba ment, és atyáitok az ÚRhoz kiáltottak,
akkor elküldte az Úr Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat
Egyiptomból, és lakoztatta őket ezen a helyen.
12:9 És amikor megfeledkeztek az Úrról, az ő Istenükről, eladta őket annak kezébe
Sisera, Hazor seregének kapitánya és a kezébe
A filiszteusok a Moáb királyának kezébe kerültek, és harcoltak
ellenük.
12,10 És kiáltak az Úrhoz, és ezt mondták: Vétkeztünk, mert
elhagyták az Urat, és szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak; de most szabadíts meg!
kivesz minket ellenségeink kezéből, és téged szolgálunk.
12,11 És elküldte az Úr Jerubbaált, Bedánt, Jeftét, Sámuelt és
kimentett titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és ti
biztonságban lakott.
12,12 És amikor láttátok, hogy eljött Nahas, az Ammon fiainak királya
ellenetek azt mondtátok nekem: Nem; hanem király fog uralkodni rajtunk: mikor
az Úr, a te Istened volt a te királyod.
12:13 Most tehát íme a király, akit választottatok, és akit ti választottatok
kívánatos! és íme, az Úr királyt állított fölétek.
12,14 Ha félitek az Urat, és szolgáljátok őt, és hallgattok az ő szavára, és nem
lázadjatok fel az Úr parancsolata ellen, akkor ti is, és ti is
a király, aki uralkodik rajtatok, továbbra is kövesse az Urat, a ti Isteneteket:
12:15 De ha nem hallgattok az ÚR szavára, hanem fellázadtok ellene
az ÚR parancsolata, akkor az ÚR keze lesz ellened,
mint atyáitok ellen.
12,16 Most azért álljatok meg, és lássátok ezt a nagy dolgot, amelyet az Úr fog tenni
a szemed előtt.
12:17 Nem ma van búza aratása? Kiáltom az Urat, és megteszi
mennydörgést és esőt küld; hogy észrevegyétek és lássátok gonoszságotokat
nagy dolog, amit az ÚR szemei előtt cselekedtetek, amikor kértek tőletek a
király.
12:18 És kiálta Sámuel az Úrhoz; és mennydörgést és esőt küldött az ÚR
nap: és az egész nép nagyon félte az Urat és Sámuelt.
12,19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj a te szolgáidért az Úrhoz.
a te Istened, hogy meg ne haljunk, mert minden bűnünkhöz hozzáadtuk ezt a rosszat,
hogy királyt kérjen tőlünk.
12,20 És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek, mindezt megtettetek
gonoszság: mégsem térj el az ÚR követésétől, hanem szolgálj neki
ÚR teljes szívedből;
12:21 És ne térjetek el, mert akkor hiábavaló dolgok után kell járnotok, amelyek
nem tud profitálni vagy szállítani; mert hiábavalók.
12,22 Mert az Úr nem hagyja el népét az ő nagy nevéért.
mert tetszett az Úrnak, hogy az ő népévé tegyen benneteket.
12,23 Ami engem illet, Isten őrizzen, hogy vétkezzek az Úr ellen
szűnni fogva imádkozni érted, de megtanítalak a jóra és az igazra
út:
12,24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt teljes szívetekből
gondold meg, milyen nagyszerű dolgokat tett érted.
12:25 De ha továbbra is gonoszul cselekszel, megsemmisülsz, mind ti, mind
a királyod.