1 Sámuel 10,1 Ekkor Sámuel vett egy pohár olajat, a fejére öntötte, és megcsókolta és így szólt: Nem azért, mert az Úr felkent téged, hogy azzá válj? kapitány az öröksége felett? 10:2 Amikor ma eltávolodsz tőlem, két férfit találsz Ráhel sírja Benjámin határában, Zelzában; és meg is fogják mondd neked: Megtalálták a szamarakat, amelyeket keresni mentél; és íme, atyád elhagyta a szamarak gondját, és bánkódik érted, mondván: Mit tegyek a fiammal? 10,3 Akkor menj tovább onnan, és jössz a Tábor síksága, és három férfiú találkozik veled, akik felmennek Istenhez Béthel, az egyik három kölyköt, a másik három kenyeret vitt kenyeret, egy másik pedig egy üveg bort: 10:4 Köszöntenek téged, és adnak néked két kenyeret; amit te megkapják a kezükből. 10,5 Azután jössz az Isten dombjára, ahol a helyőrség van a filiszteusok: és lészen, ha odajössz a városba, hogy találkozz a próféták seregével, amely onnan jön le a magaslat zsoltárral, tabráttal, sípolóval és hárfával, előttük; és prófétálni fognak: 10:6 És az ÚR Lelke száll rád, és prófétálsz velük, és más emberré változnak. 10:7 És legyen, amikor ezek a jelek megjelennek benned, tedd úgy, ahogy alkalom szolgál téged; mert Isten veled van. 10:8 És menj le előttem Gilgálba; és íme, eljövök hozzád, hogy égőáldozatot áldozz és áldozzon hálaáldozatok: maradj hét napig, amíg hozzád megyek, és mutasd meg, mit kell tenned. 10:9 És úgy történt, hogy amikor hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, Isten más szívet adott neki, és mindazok a jelek beteljesedtek azon a napon. 10,10 És amikor odaértek a hegyhez, íme, egy csapat próféta találkoztam vele; és Isten Lelke szálla reá, és prófétált közöttük őket. 10,11 És lőn, amikor mindazok, akik ismerték őt korábban, látták, hogy íme, prófétált a próféták között, majd a nép így szólt egymáshoz: Mi ez, ami Kis fiának történt? Saul is köztük van próféták? 10,12 És felele egy ugyanott élő és monda: De ki az ő apjuk? Ezért lett közmondás: Saul is a próféták között van? 10,13 És miután befejezte a prófétálást, felment a magaslatra. 10:14 És monda néki és szolgájának Saul nagybátyja: Hová mentetek? És így szólt: Megkeresni a szamarakat; és amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, mi jött Sámuelhez. 10,15 És monda Saul nagybátyja: Kérlek, mondd el, mit mondott neked Sámuel. 10,16 Saul pedig így szólt a nagybátyjához: Nyilvánvalóan megmondta nekünk, hogy a szamarak megtalált. De a királyság dolgáról, amelyről Sámuel beszélt, elmondta őt nem. 10:17 Sámuel pedig összehívta a népet az Úrhoz Mispába; 10,18 És monda Izráel fiainak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kihoztalak Izraelt Egyiptomból, és megszabadítottam téged annak kezéből az egyiptomiak, és minden királyság kezéből és azok közül elnyomtalak: 10,19 Ti pedig ma megvetettétek Isteneteket, aki maga mentett meg titeket mindenből viszontagságaid és megpróbáltatásaid; és azt mondtátok neki: Nem, hanem állíts királyt fölénk. Most tehát álljatok meg az Úr előtt törzseid és ezreid által. 10,20 Amikor Sámuel Izráel minden törzsét odahívta, Benjámin törzsét elfoglalták. 10,21 Amikor odahozta Benjámin törzsét családjaikkal, elvitték Mátri családját, és Sault, Kis fiát amikor keresték, nem találták. 10,22 Ezért tovább kérdezték az URat, vajon eljön-e még az ember? oda. Az ÚR így válaszolt: Íme, elrejtőzött azok közé dolog. 10,23 És elfutottak, és elhozták onnan, és amikor a nép közé állt, mindenkinél magasabb volt a vállától és felfelé. 10,24 És monda Sámuel az egész népnek: Lássátok, kit választott az Úr! hogy nincs hozzá hasonló az egész nép között? És az összes ember kiáltott és így szólt: Isten óvja a királyt. 10:25 Ekkor Sámuel elmondta a népnek a királyság módját, és leírta a könyvet, és tedd le az ÚR elé. Sámuel pedig elküldte az egész népet el, mindenki a házába. 10:26 Saul is hazament Gibeába; és ment vele egy csapat emberek, akiknek a szívét Isten megérintette. 10:27 Béliál fiai pedig mondának: Hogyan szabadít meg minket ez az ember? És ők megvetette, és nem hozott neki ajándékot. De hallgatott.