1 Sámuel
10,1 Ekkor Sámuel vett egy pohár olajat, a fejére öntötte, és megcsókolta
és így szólt: Nem azért, mert az Úr felkent téged, hogy azzá válj?
kapitány az öröksége felett?
10:2 Amikor ma eltávolodsz tőlem, két férfit találsz
Ráhel sírja Benjámin határában, Zelzában; és meg is fogják
mondd neked: Megtalálták a szamarakat, amelyeket keresni mentél; és íme,
atyád elhagyta a szamarak gondját, és bánkódik érted,
mondván: Mit tegyek a fiammal?
10,3 Akkor menj tovább onnan, és jössz a
Tábor síksága, és három férfiú találkozik veled, akik felmennek Istenhez
Béthel, az egyik három kölyköt, a másik három kenyeret vitt
kenyeret, egy másik pedig egy üveg bort:
10:4 Köszöntenek téged, és adnak néked két kenyeret; amit te
megkapják a kezükből.
10,5 Azután jössz az Isten dombjára, ahol a helyőrség van
a filiszteusok: és lészen, ha odajössz
a városba, hogy találkozz a próféták seregével, amely onnan jön le
a magaslat zsoltárral, tabráttal, sípolóval és hárfával,
előttük; és prófétálni fognak:
10:6 És az ÚR Lelke száll rád, és prófétálsz
velük, és más emberré változnak.
10:7 És legyen, amikor ezek a jelek megjelennek benned, tedd úgy, ahogy
alkalom szolgál téged; mert Isten veled van.
10:8 És menj le előttem Gilgálba; és íme, eljövök
hozzád, hogy égőáldozatot áldozz és áldozzon
hálaáldozatok: maradj hét napig, amíg hozzád megyek, és
mutasd meg, mit kell tenned.
10:9 És úgy történt, hogy amikor hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, Isten
más szívet adott neki, és mindazok a jelek beteljesedtek azon a napon.
10,10 És amikor odaértek a hegyhez, íme, egy csapat próféta
találkoztam vele; és Isten Lelke szálla reá, és prófétált közöttük
őket.
10,11 És lőn, amikor mindazok, akik ismerték őt korábban, látták, hogy íme,
prófétált a próféták között, majd a nép így szólt egymáshoz:
Mi ez, ami Kis fiának történt? Saul is köztük van
próféták?
10,12 És felele egy ugyanott élő és monda: De ki az ő apjuk?
Ezért lett közmondás: Saul is a próféták között van?
10,13 És miután befejezte a prófétálást, felment a magaslatra.
10:14 És monda néki és szolgájának Saul nagybátyja: Hová mentetek? És
így szólt: Megkeresni a szamarakat; és amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, mi
jött Sámuelhez.
10,15 És monda Saul nagybátyja: Kérlek, mondd el, mit mondott neked Sámuel.
10,16 Saul pedig így szólt a nagybátyjához: Nyilvánvalóan megmondta nekünk, hogy a szamarak
megtalált. De a királyság dolgáról, amelyről Sámuel beszélt, elmondta
őt nem.
10:17 Sámuel pedig összehívta a népet az Úrhoz Mispába;
10,18 És monda Izráel fiainak: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene:
Kihoztalak Izraelt Egyiptomból, és megszabadítottam téged annak kezéből
az egyiptomiak, és minden királyság kezéből és azok közül
elnyomtalak:
10,19 Ti pedig ma megvetettétek Isteneteket, aki maga mentett meg titeket mindenből
viszontagságaid és megpróbáltatásaid; és azt mondtátok neki: Nem,
hanem állíts királyt fölénk. Most tehát álljatok meg az Úr előtt
törzseid és ezreid által.
10,20 Amikor Sámuel Izráel minden törzsét odahívta,
Benjámin törzsét elfoglalták.
10,21 Amikor odahozta Benjámin törzsét családjaikkal,
elvitték Mátri családját, és Sault, Kis fiát
amikor keresték, nem találták.
10,22 Ezért tovább kérdezték az URat, vajon eljön-e még az ember?
oda. Az ÚR így válaszolt: Íme, elrejtőzött azok közé
dolog.
10,23 És elfutottak, és elhozták onnan, és amikor a nép közé állt,
mindenkinél magasabb volt a vállától és felfelé.
10,24 És monda Sámuel az egész népnek: Lássátok, kit választott az Úr!
hogy nincs hozzá hasonló az egész nép között? És az összes ember
kiáltott és így szólt: Isten óvja a királyt.
10:25 Ekkor Sámuel elmondta a népnek a királyság módját, és leírta a
könyvet, és tedd le az ÚR elé. Sámuel pedig elküldte az egész népet
el, mindenki a házába.
10:26 Saul is hazament Gibeába; és ment vele egy csapat
emberek, akiknek a szívét Isten megérintette.
10:27 Béliál fiai pedig mondának: Hogyan szabadít meg minket ez az ember? És ők
megvetette, és nem hozott neki ajándékot. De hallgatott.