1 Sámuel
9,1 Volt pedig egy ember Benjáminból, akinek Kis volt a neve, Abiel fia,
Zéror fia, aki Bekorát fia, aki Aphiah fia, benjáminita,
a hatalom hatalmas embere.
9,2 És volt egy fia, akit Saulnak hívtak, válogatós ifjú és kedves.
és nem volt jobb ember Izráel fiai között
ő: a vállától és felfelé magasabb volt, mint bármelyik nép.
9,3 Kish Saul atyjának szamara pedig elveszett. És monda Kis Saulnak az övét
fiam, vigyél magaddal egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj, keresd meg
szamarakat.
9:4 És átment az Efraim hegyén, és átment a földön
Salisa, de nem találták őket: aztán átmentek a földön
Shalim, és nem voltak ott, és átment a földön
Benjáminok, de nem találták őket.
9:5 Mikor pedig Cúf földjére értek, monda Saul az ő szolgájának
ez volt vele: Gyere, és térjünk vissza; nehogy apám törődéssel távozzon
a szamarakért, és gondoljon ránk.
9,6 És monda néki: Íme, van ebben a városban Isten embere,
és tiszteletre méltó ember; mindaz, amit mond, teljesülni fog:
most menjünk oda; hátha meg tudja mutatni az utat, mint mi
menni kéne.
9:7 És monda Saul az ő szolgájának: De íme, ha elmegyünk, mit tegyünk?
hozza a férfit? mert a kenyér elfogy edényeinkben, és nincs a
ajándékot hozni az Isten emberének: mi van nekünk?
9:8 És a szolga ismét válaszolt Saulnak, és monda: Íme, itt vagyok
nyújtsd át az ezüst siklus negyedik részét: azt adom annak az embernek
Istentől, hogy megmondja nekünk az utunkat.
9,9 (Korábban Izraelben, amikor egy ember elment Istent kérdezni, így beszélt:
Gyertek, menjünk a látnokhoz, mert akit most prófétának neveznek, az volt
előtte Látónak hívták.)
9:10 És monda Saul az ő szolgájának: Jól mondtad; gyere, menjünk. Így hát mentek
a városba, ahol az Isten embere volt.
9,11 És amint felmentek a dombra a városba, fiatal leányokat találtak menni
ki, hogy vizet merítsenek, és monda nékik: Itt van a látnok?
9:12 Azok pedig felelének nekik, és mondának: Ő van; íme, ő előtted van: készíts
siess, mert ma jött a városba; mert van egy áldozat
az emberek ma a magasban:
9,13 Amint beértek a városba, azonnal megtaláljátok őt,
mielőtt felmegy a magaslatra enni: mert a nép nem eszik
amíg eljön, mert megáldja az áldozatot; és utána ők
egyél, amit kérnek. Most tehát kelj fel; ez idő tájt ti
megtalálja őt.
9,14 És felmentek a városba, és amikor beértek a városba,
ímé Sámuel kijött ellenük, hogy felmenjen a magaslatra.
9,15 Egy nappal Saul eljövetele előtt ezt mondta Sámuelnek az ő fülébe, mondván:
9:16 Holnap ilyenkor küldök neked egy embert a földről
Benjámint, és kend fel népem, Izráel parancsnokává,
hogy megmentse népemet a filiszteusok kezéből: mert én
Néztek népemre, mert kiáltásuk eljutott hozzám.
9,17 Amikor Sámuel meglátta Sault, monda néki az Úr: Íme az ember, akit én
beszélt neked! ez fog uralkodni népemen.
9,18 Ekkor Saul közelebb lépett Sámuelhez a kapuban, és így szólt: Mondd, kérlek.
te, ahol a látnok háza van.
9:19 Sámuel pedig felelvén Saulnak, monda: Én vagyok a látnok, menj fel előttem
a magas hely; mert ma velem esztek, és holnap is
engedj el, és elmondok neked mindent, ami a szívedben van.
9:20 Ami pedig a te szamaraidat illeti, amelyek három napja elvesztek, ne gondolkozz!
rajtuk; mert megtalálhatók. És kire vágyik Izrael minden? Is
nem rajtad és atyád egész házán?
9:21 És felele Saul, és monda: Nem vagyok én benjáminita, a legkisebbek közül?
Izrael törzsei? és az én családom a legkisebb a családok közül
Benjámin törzse? akkor miért beszélsz így velem?
9,22 Sámuel pedig fogta Sault és szolgáját, és bevitte őket a szalonba,
és leültette őket a legmagasabb helyre a meghívottak között,
amely körülbelül harminc személy volt.
9:23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd azt a részt, amelyet neked adtam
amelyet mondtam néked: Tedd magad mellé.
9:24 A szakács pedig felkapta a vállát és a rajta levőt, és letette
Saul előtt. És monda Sámuel: Íme, ami megmaradt! állítsd be
előtted, és egyél, mert mind ez idáig megtartatott neked
mióta mondtam, meghívtam az embereket. Saul tehát Sámuellel evett
azon a napon.
9:25 És amikor lejöttek a magaslatról a városba, Sámuel
beszélgetett Saullal a ház tetején.
9,26 És korán felkeltek, és lőn a nap tavaszán,
hogy Sámuel felhívta Sault a ház tetejére, mondván: Kelj fel, hadd legyen
küldj el. És Saul felkelt, és kimentek mindketten, ő is, meg
Samuel, külföldön.
9,27 Amikor lementek a város vége felé, Sámuel ezt mondta Saulnak:
Kérd meg a szolgát, hogy menjen tovább előttünk (és ő továbbment), de te állj!
még egy ideig, hogy megmutassam neked az Isten beszédét.