1 Sámuel 9,1 Volt pedig egy ember Benjáminból, akinek Kis volt a neve, Abiel fia, Zéror fia, aki Bekorát fia, aki Aphiah fia, benjáminita, a hatalom hatalmas embere. 9,2 És volt egy fia, akit Saulnak hívtak, válogatós ifjú és kedves. és nem volt jobb ember Izráel fiai között ő: a vállától és felfelé magasabb volt, mint bármelyik nép. 9,3 Kish Saul atyjának szamara pedig elveszett. És monda Kis Saulnak az övét fiam, vigyél magaddal egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj, keresd meg szamarakat. 9:4 És átment az Efraim hegyén, és átment a földön Salisa, de nem találták őket: aztán átmentek a földön Shalim, és nem voltak ott, és átment a földön Benjáminok, de nem találták őket. 9:5 Mikor pedig Cúf földjére értek, monda Saul az ő szolgájának ez volt vele: Gyere, és térjünk vissza; nehogy apám törődéssel távozzon a szamarakért, és gondoljon ránk. 9,6 És monda néki: Íme, van ebben a városban Isten embere, és tiszteletre méltó ember; mindaz, amit mond, teljesülni fog: most menjünk oda; hátha meg tudja mutatni az utat, mint mi menni kéne. 9:7 És monda Saul az ő szolgájának: De íme, ha elmegyünk, mit tegyünk? hozza a férfit? mert a kenyér elfogy edényeinkben, és nincs a ajándékot hozni az Isten emberének: mi van nekünk? 9:8 És a szolga ismét válaszolt Saulnak, és monda: Íme, itt vagyok nyújtsd át az ezüst siklus negyedik részét: azt adom annak az embernek Istentől, hogy megmondja nekünk az utunkat. 9,9 (Korábban Izraelben, amikor egy ember elment Istent kérdezni, így beszélt: Gyertek, menjünk a látnokhoz, mert akit most prófétának neveznek, az volt előtte Látónak hívták.) 9:10 És monda Saul az ő szolgájának: Jól mondtad; gyere, menjünk. Így hát mentek a városba, ahol az Isten embere volt. 9,11 És amint felmentek a dombra a városba, fiatal leányokat találtak menni ki, hogy vizet merítsenek, és monda nékik: Itt van a látnok? 9:12 Azok pedig felelének nekik, és mondának: Ő van; íme, ő előtted van: készíts siess, mert ma jött a városba; mert van egy áldozat az emberek ma a magasban: 9,13 Amint beértek a városba, azonnal megtaláljátok őt, mielőtt felmegy a magaslatra enni: mert a nép nem eszik amíg eljön, mert megáldja az áldozatot; és utána ők egyél, amit kérnek. Most tehát kelj fel; ez idő tájt ti megtalálja őt. 9,14 És felmentek a városba, és amikor beértek a városba, ímé Sámuel kijött ellenük, hogy felmenjen a magaslatra. 9,15 Egy nappal Saul eljövetele előtt ezt mondta Sámuelnek az ő fülébe, mondván: 9:16 Holnap ilyenkor küldök neked egy embert a földről Benjámint, és kend fel népem, Izráel parancsnokává, hogy megmentse népemet a filiszteusok kezéből: mert én Néztek népemre, mert kiáltásuk eljutott hozzám. 9,17 Amikor Sámuel meglátta Sault, monda néki az Úr: Íme az ember, akit én beszélt neked! ez fog uralkodni népemen. 9,18 Ekkor Saul közelebb lépett Sámuelhez a kapuban, és így szólt: Mondd, kérlek. te, ahol a látnok háza van. 9:19 Sámuel pedig felelvén Saulnak, monda: Én vagyok a látnok, menj fel előttem a magas hely; mert ma velem esztek, és holnap is engedj el, és elmondok neked mindent, ami a szívedben van. 9:20 Ami pedig a te szamaraidat illeti, amelyek három napja elvesztek, ne gondolkozz! rajtuk; mert megtalálhatók. És kire vágyik Izrael minden? Is nem rajtad és atyád egész házán? 9:21 És felele Saul, és monda: Nem vagyok én benjáminita, a legkisebbek közül? Izrael törzsei? és az én családom a legkisebb a családok közül Benjámin törzse? akkor miért beszélsz így velem? 9,22 Sámuel pedig fogta Sault és szolgáját, és bevitte őket a szalonba, és leültette őket a legmagasabb helyre a meghívottak között, amely körülbelül harminc személy volt. 9:23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd azt a részt, amelyet neked adtam amelyet mondtam néked: Tedd magad mellé. 9:24 A szakács pedig felkapta a vállát és a rajta levőt, és letette Saul előtt. És monda Sámuel: Íme, ami megmaradt! állítsd be előtted, és egyél, mert mind ez idáig megtartatott neked mióta mondtam, meghívtam az embereket. Saul tehát Sámuellel evett azon a napon. 9:25 És amikor lejöttek a magaslatról a városba, Sámuel beszélgetett Saullal a ház tetején. 9,26 És korán felkeltek, és lőn a nap tavaszán, hogy Sámuel felhívta Sault a ház tetejére, mondván: Kelj fel, hadd legyen küldj el. És Saul felkelt, és kimentek mindketten, ő is, meg Samuel, külföldön. 9,27 Amikor lementek a város vége felé, Sámuel ezt mondta Saulnak: Kérd meg a szolgát, hogy menjen tovább előttünk (és ő továbbment), de te állj! még egy ideig, hogy megmutassam neked az Isten beszédét.