1 Sámuel
5,1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elhozták Ebenezerből
Asdodba.
5,2 Amikor a filiszteusok elvitték az Isten ládáját, bevitték a házba
Dagon, és állítsa be Dagon.
5:3 Mikor pedig másnap korán felkeltek az asdódiak, íme, ott volt Dágon
arccal a földre esett az ÚR ládája előtt. És ők
fogta Dagont, és ismét a helyére állította.
5:4 És amikor másnap kora reggel felkeltek, íme, Dagon ott volt
arccal a földre esett az ÚR ládája előtt; és a
Dagon fejét és mindkét tenyerét levágták a
küszöb; csak Dagon csonkja maradt rá.
5:5 Ezért sem Dágon papjai, sem azok, akik Dágonba járnak
ház, taposd a Dagon küszöbét Asdodban mind a mai napig.
5,6 De az ÚR keze ránehezedett asdodikra, és elpusztított
és agyonverte őket Asdódot és annak partjait.
5:7 Amikor az asdódi férfiak látták, hogy így van, ezt mondták: A ládája
Izráel Istene nem marad velünk, mert fáj rajtunk az ő keze, és
Dagonra, istenünkre.
5:8 Elküldték azért, és összegyűjtötték a filiszteusok minden urát
és monda: Mit tegyünk Izráel Istenének ládájával? És
ők így válaszoltak: Vigyék Izrael Istenének ládáját
Gath. És oda vitték Izráel Istenének ládáját.
5:9 És úgy történt, hogy miután körülvitték, a keze a
Az Úr nagyon nagy pusztítással volt a város ellen, és megverte
a város férfiai, kicsik és nagyok, és emrodák voltak a bennük
titkos részek.
5,10 Ezért elküldték az Isten ládáját Ekronnak. És lőn, ahogy a
Isten ládája érkezett Ekronhoz, és az ekroniták kiáltoztak, mondván: Ők
elénk hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljenek minket és
embereink.
5,11 Elküldték tehát, és összegyûjtötték a filiszteusok minden vezérét
így szólt: Küldd el Izráel Istenének ládáját, és engedd vissza az övéhez
a saját helyén, hogy meg ne öljön minket és a mi népünket, mert halálos volt
pusztulás az egész városban; Isten keze nagyon nehéz volt
ott.
5,12 Azokat a férfiakat, akik nem haltak meg, megverték a smaragdok, és a kiáltás
a város felment a mennybe.