1 Sámuel 5,1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elhozták Ebenezerből Asdodba. 5,2 Amikor a filiszteusok elvitték az Isten ládáját, bevitték a házba Dagon, és állítsa be Dagon. 5:3 Mikor pedig másnap korán felkeltek az asdódiak, íme, ott volt Dágon arccal a földre esett az ÚR ládája előtt. És ők fogta Dagont, és ismét a helyére állította. 5:4 És amikor másnap kora reggel felkeltek, íme, Dagon ott volt arccal a földre esett az ÚR ládája előtt; és a Dagon fejét és mindkét tenyerét levágták a küszöb; csak Dagon csonkja maradt rá. 5:5 Ezért sem Dágon papjai, sem azok, akik Dágonba járnak ház, taposd a Dagon küszöbét Asdodban mind a mai napig. 5,6 De az ÚR keze ránehezedett asdodikra, és elpusztított és agyonverte őket Asdódot és annak partjait. 5:7 Amikor az asdódi férfiak látták, hogy így van, ezt mondták: A ládája Izráel Istene nem marad velünk, mert fáj rajtunk az ő keze, és Dagonra, istenünkre. 5:8 Elküldték azért, és összegyűjtötték a filiszteusok minden urát és monda: Mit tegyünk Izráel Istenének ládájával? És ők így válaszoltak: Vigyék Izrael Istenének ládáját Gath. És oda vitték Izráel Istenének ládáját. 5:9 És úgy történt, hogy miután körülvitték, a keze a Az Úr nagyon nagy pusztítással volt a város ellen, és megverte a város férfiai, kicsik és nagyok, és emrodák voltak a bennük titkos részek. 5,10 Ezért elküldték az Isten ládáját Ekronnak. És lőn, ahogy a Isten ládája érkezett Ekronhoz, és az ekroniták kiáltoztak, mondván: Ők elénk hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljenek minket és embereink. 5,11 Elküldték tehát, és összegyûjtötték a filiszteusok minden vezérét így szólt: Küldd el Izráel Istenének ládáját, és engedd vissza az övéhez a saját helyén, hogy meg ne öljön minket és a mi népünket, mert halálos volt pusztulás az egész városban; Isten keze nagyon nehéz volt ott. 5,12 Azokat a férfiakat, akik nem haltak meg, megverték a smaragdok, és a kiáltás a város felment a mennybe.