1 Sámuel
4:1 És eljutott Sámuel beszéde egész Izráelhez. Izrael pedig ellene indult
a filiszteusok harcba szálltak, és tábort ütöttek Ebenezer mellett
A filiszteusok tábort ütöttek Aphekben.
4:2 A filiszteusok pedig felvonultak Izráel ellen, és mikor
harcba álltak, Izráelt megverték a filiszteusok
lemészárolta a hadsereget a mezőn mintegy négyezer ember.
4,3 Mikor pedig a nép bement a táborba, Izrael vénei ezt mondták:
Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hagyjuk
hozd el hozzánk az ÚR frigyládáját Silóból, hogy
ha közénk jön, megment minket ellenségeink kezéből.
4,4 Elküldött tehát a nép Silóba, hogy elhozzák onnan a ládát
a Seregek URának szövetségéről, amely a között lakik
Kérubok, és Élinek két fia, Hofni és Fineás voltak ott
az Isten frigyládája.
4,5 Amikor pedig az ÚR frigyládája bement a táborba, mindnyájan
Izráel nagy kiáltással kiáltott, úgyhogy a föld újra megzendült.
4,6 Amikor a filiszteusok meghallották a kiáltozás zaját, ezt mondták: Mi van?
ez a nagy kiáltás zaja a héberek táborában? És
megértették, hogy az ÚR ládája bejött a táborba.
4:7 A filiszteusok pedig megrémültek, mert azt mondták: Isten bement
tábor. És mondának: Jaj nekünk! mert ilyen még nem volt
eddig.
4:8 Jaj nekünk! ki szabadít meg minket e hatalmas istenek kezéből?
ezek az istenek, akik megverték az egyiptomiakat minden csapással
vadon.
4,9 Legyetek erősek, és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy legyetek
ne a héberek szolgái, mint ők voltak néktek: hagyjátok fel magatokat
mint a férfiak, és harcolj.
4,10 A filiszteusok pedig harcoltak, és megverték Izraelt, és mindnyájan elfutottak
az embert sátrába, és nagy mészárlás történt; mert ott esett
Izraelből harmincezer gyalogos.
4:11 És elvitték az Isten ládáját; és Éli két fia, Hophni és
Phinehast megölték.
4,12 És kifutott egy benjámini férfi a seregből, és elment Silóba,
ugyanazon a napon meghasadt ruhájával és földdel a fején.
4,13 És amikor megérkezett, íme, Éli leült egy székre az út mellett, és virrasztott
szíve megremegett Isten ládájáért. És amikor a férfi bejött a
város, és elmondta, az egész város kiáltott.
4:14 És amikor Éli meghallotta a kiáltás zaját, így szólt: Mit jelent ez?
ennek a tumultusnak a zaja? Az ember pedig sietve bement, és megmondta Élinek.
4:15 Éli pedig kilencvennyolc éves volt; és a szeme homályos volt, hogy ő
nem láthatta.
4,16 És monda az ember Élinek: Én vagyok az, aki kijöttem a seregből, és elmenekültem.
napra ki a hadseregből. És monda: Mi történt, fiam?
4,17 És felelvén a követ, monda: Izráel elfutott az elől
Filiszteusok, és nagy mészárlás is történt közöttük
emberek, valamint két fiad, Hofni és Fineás is meghaltak, és a
Isten ládáját elveszik.
4:18 És lőn, amikor megemlítette az Isten ládáját, hogy ő
leesett az ülésről a kapu mellé, és a nyakába
fékezett, és meghalt, mert öreg ember volt és nehéz. És ítélkezett
Izrael negyven éve.
4,19 Menyének pedig, Fineás felesége, gyermeke volt, a közeljövőben
és amikor meghallotta a hírt, hogy elvitték az Isten ládáját,
és hogy apósa és férje meghaltak, meghajolt
és szült; mert rátörtek a fájdalmai.
4:20 Halála idején pedig a mellette álló asszonyok így szóltak hozzá
őt, ne félj; mert fiút szültél. De ő nem válaszolt, nem is
tekintett-e rá.
4,21 És elnevezte a gyermeket Ikábódnak, mondván: Eltávozott a dicsőség
Izrael: mert elvitték az Isten ládáját, és atyja miatt
törvény és a férje.
4,22 És monda: Eltávozott a dicsőség Izraeltől, mert az Isten ládája
vett.