1 Sámuel 4:1 És eljutott Sámuel beszéde egész Izráelhez. Izrael pedig ellene indult a filiszteusok harcba szálltak, és tábort ütöttek Ebenezer mellett A filiszteusok tábort ütöttek Aphekben. 4:2 A filiszteusok pedig felvonultak Izráel ellen, és mikor harcba álltak, Izráelt megverték a filiszteusok lemészárolta a hadsereget a mezőn mintegy négyezer ember. 4,3 Mikor pedig a nép bement a táborba, Izrael vénei ezt mondták: Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hagyjuk hozd el hozzánk az ÚR frigyládáját Silóból, hogy ha közénk jön, megment minket ellenségeink kezéből. 4,4 Elküldött tehát a nép Silóba, hogy elhozzák onnan a ládát a Seregek URának szövetségéről, amely a között lakik Kérubok, és Élinek két fia, Hofni és Fineás voltak ott az Isten frigyládája. 4,5 Amikor pedig az ÚR frigyládája bement a táborba, mindnyájan Izráel nagy kiáltással kiáltott, úgyhogy a föld újra megzendült. 4,6 Amikor a filiszteusok meghallották a kiáltozás zaját, ezt mondták: Mi van? ez a nagy kiáltás zaja a héberek táborában? És megértették, hogy az ÚR ládája bejött a táborba. 4:7 A filiszteusok pedig megrémültek, mert azt mondták: Isten bement tábor. És mondának: Jaj nekünk! mert ilyen még nem volt eddig. 4:8 Jaj nekünk! ki szabadít meg minket e hatalmas istenek kezéből? ezek az istenek, akik megverték az egyiptomiakat minden csapással vadon. 4,9 Legyetek erősek, és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy legyetek ne a héberek szolgái, mint ők voltak néktek: hagyjátok fel magatokat mint a férfiak, és harcolj. 4,10 A filiszteusok pedig harcoltak, és megverték Izraelt, és mindnyájan elfutottak az embert sátrába, és nagy mészárlás történt; mert ott esett Izraelből harmincezer gyalogos. 4:11 És elvitték az Isten ládáját; és Éli két fia, Hophni és Phinehast megölték. 4,12 És kifutott egy benjámini férfi a seregből, és elment Silóba, ugyanazon a napon meghasadt ruhájával és földdel a fején. 4,13 És amikor megérkezett, íme, Éli leült egy székre az út mellett, és virrasztott szíve megremegett Isten ládájáért. És amikor a férfi bejött a város, és elmondta, az egész város kiáltott. 4:14 És amikor Éli meghallotta a kiáltás zaját, így szólt: Mit jelent ez? ennek a tumultusnak a zaja? Az ember pedig sietve bement, és megmondta Élinek. 4:15 Éli pedig kilencvennyolc éves volt; és a szeme homályos volt, hogy ő nem láthatta. 4,16 És monda az ember Élinek: Én vagyok az, aki kijöttem a seregből, és elmenekültem. napra ki a hadseregből. És monda: Mi történt, fiam? 4,17 És felelvén a követ, monda: Izráel elfutott az elől Filiszteusok, és nagy mészárlás is történt közöttük emberek, valamint két fiad, Hofni és Fineás is meghaltak, és a Isten ládáját elveszik. 4:18 És lőn, amikor megemlítette az Isten ládáját, hogy ő leesett az ülésről a kapu mellé, és a nyakába fékezett, és meghalt, mert öreg ember volt és nehéz. És ítélkezett Izrael negyven éve. 4,19 Menyének pedig, Fineás felesége, gyermeke volt, a közeljövőben és amikor meghallotta a hírt, hogy elvitték az Isten ládáját, és hogy apósa és férje meghaltak, meghajolt és szült; mert rátörtek a fájdalmai. 4:20 Halála idején pedig a mellette álló asszonyok így szóltak hozzá őt, ne félj; mert fiút szültél. De ő nem válaszolt, nem is tekintett-e rá. 4,21 És elnevezte a gyermeket Ikábódnak, mondván: Eltávozott a dicsőség Izrael: mert elvitték az Isten ládáját, és atyja miatt törvény és a férje. 4,22 És monda: Eltávozott a dicsőség Izraeltől, mert az Isten ládája vett.