1 Sámuel
3:1 A gyermek Sámuel pedig szolgált az Úrnak Éli előtt. És a szó
az ÚR drága volt azokban a napokban; nem volt nyílt látás.
3,2 És lőn abban az időben, amikor Éli lefeküdt a helyére,
és a szeme elhomályosult, hogy nem látott;
3,3 És mielőtt kialudt az Isten lámpása az ÚR templomában, ahol a
Isten ládája volt, és Sámuelt aludni fektették;
3,4 Hívta az ÚR Sámuelt, és ő így válaszolt: Itt vagyok.
3:5 És elfutott Élihez, és monda: Itt vagyok; mert te hívtál engem. És ő
mondta: Nem hívtam; feküdj le újra. És elment és lefeküdt.
3:6 És ismét kiáltotta az Úr: Sámuel. És felkelt Sámuel, és elment Élihez,
és monda: Itt vagyok; mert te hívtál engem. Ő pedig azt felelte: hívtam
nem, fiam; feküdj le újra.
3:7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, és nem volt az Úr beszéde sem
mégis feltárult előtte.
3:8 És szólította az Úr Sámuelt harmadszor is. És felkelt és elment
Élihez, és monda: Itt vagyok; mert te hívtál engem. És Eli észrevette
hogy az ÚR elhívta a gyermeket.
3:9 Éli tehát ezt mondta Sámuelnek: Menj, feküdj le, és meglesz, ha ő
hívj, hogy mondd: Szólj, Uram! mert a te szolgád hallja. Így
Sámuel elment és lefeküdt a helyére.
3,10 És eljött az Úr, megállt, és kiáltotta, mint máskor: Sámuel,
Sámuel. Sámuel így válaszolt: Beszélj! mert a te szolgád hallja.
3,11 És monda az ÚR Sámuelnek: Íme, cselekszem valamit Izráelben
amelyik hallja, annak mindkét füle bizseregni fog.
3,12 Azon a napon Éli ellen teszek mindent, amit mondtam
az ő házáról: amikor elkezdem, véget is vetek.
3,13 Mert megmondtam neki, hogy örökké ítélkezni fogok az ő háza miatt
gonoszság, amelyet ismer; mert a fiai aljassá tették magukat, és ő
nem fékezte meg őket.
3:14 És ezért megesküdtem Éli házának, hogy a gonoszság
Éli háza ne tisztuljon meg áldozattal és áldozattal örökké.
3,15 Sámuel pedig feküdt reggelig, és kinyitotta a ház ajtaját
az Úr. És Sámuel félt megmutatni Élinek a látomást.
3,16 Akkor Éli szólította Sámuelt, és ezt mondta: Sámuel, fiam! Ő pedig így válaszolt: Tessék
én vagyok.
3:17 És monda: Mi az, amit mondott neked az Úr? imádkozom
ne titkold el előlem: Isten tegye ezt veled, sőt még többet is, ha eltitkolod
bármit tőlem mindabból, amit mondott neked.
3,18 Sámuel pedig mindent elmondott neki, és semmit sem rejtett el előle. És azt mondta:
Az Úr az: tegye, amit jónak lát.
3,19 Sámuel pedig felnõtt, és az Úr vele volt, és nem engedett el semmit az övéibõl
a szavak a földre hullanak.
3,20 És az egész Izráel Dántól Beérsebáig tudta, hogy Sámuel az
az ÚR prófétája lett.
3,21 És ismét megjelent az ÚR Silóban, mert kinyilatkoztatta magát neki az Úr
Sámuel Silóban az ÚR szavára.