1 Sámuel
1,1 Volt pedig egy férfi Ramathaimzophimból, az Efraim hegyről, és
az ő neve Elkána volt, Jerohám fia, aki Elihu fia, akinek a fia volt
Tohu, Zúf fia, efrati:
1:2 És volt két felesége; annak a neve Hanna volt, és a neve
a másik Peninna: és Peninnának voltak gyermekei, de Hannának nem
gyermekek.
1,3 És ez az ember minden évben felment városából imádkozni és áldozni
a Seregek Urához Silóban. És Éli két fia, Hophni és
Ott voltak Fineás, az ÚR papjai.
1:4 Mikor pedig elérkezett az idő, amikor Elkána felajánlotta, odaadta Peninnának az övét
feleségének, és minden fiának és leányának egy része:
1:5 Hannának pedig méltó részt adott; mert szerette Hannát: de az
Az ÚR bezárta a méhét.
1:6 És az ő ellensége is felbosszantotta őt, hogy idegesítse, mert
az ÚR bezárta méhét.
1:7 És ahogyan ezt tette évről évre, amikor felment a házba
Uram, ezért bosszantotta őt; azért sírt, és nem evett.
1,8 Ekkor így szólt hozzá Elkána, a férje: Hanna, miért sírsz? és miért
nem eszel? és miért fáj a szíved? nem vagyok-e jobb neked
mint tíz fia?
1,9 Felkelt tehát Hanna, miután ettek Silóban, és miután ettek
részeg. Éli pap most a templom templomának oszlopa mellett ült
LORD.
1,10 És keserű volt a lelke, imádkozott az ÚRhoz, és sírt
fájó.
1,11 És fogadalmat tett, és így szólt: Seregek Ura, ha valóban meglátod
szolgálód nyomorúságára, és emlékezz meg rólam, és ne felejts el
a te szolgálólányod, de adok a szolgálódnak egy fiúgyermeket, akkor én
az Úrnak adja őt életének minden idejében, és nem lesz
borotva jön a fejére.
1,12 És lőn, amint tovább imádkozott az Úr előtt, Éli
megjelölte a száját.
1:13 Hanna pedig a szívében beszélt; csak az ajka mozgott, de a hangja
nem hallották; ezért Éli azt hitte, hogy részeg.
1:14 És monda néki Éli: Meddig leszel részeg? tedd el a borodat
tőled.
1,15 Hanna így válaszolt: Nem, uram, én szomorú asszony vagyok.
szellem: sem bort, sem erős italt nem ittam, hanem kiöntöttem
lelkemet az Úr előtt.
1:16 Ne számítsd szolgálóleányodat Béliál leányának, mert a te szolgálólányodat
panaszom és gyászom bőségét beszéltem eddig.
1,17 És felele Éli, és monda: Menj el békével, és adja Izráel Istene
te kérésed, amit tőle kértél.
1,18 És monda: Leányod találjon kegyelmet szemeid előtt. Szóval a nő
elment, és evett, és az arca nem volt többé szomorú.
1,19 Reggel felkeltek, és leborultak az Úr előtt,
és visszatértek, és elmentek házukba Rámába, és Elkána ismerte Annát
az ő felesége; és az ÚR megemlékezett róla.
1:20 Ezért lőn, amikor eljött az idő Hannának
fogantatott, hogy fiút szült, és Sámuelnek nevezte el, mondván:
Mert én kértem őt az ÚRtól.
1,21 Elkána férfiú és egész háza felment, hogy az Úrnak áldozzanak
az éves áldozatot és fogadalmát.
1:22 De Hanna nem ment fel; mert azt mondta a férjének: Nem megyek fel
amíg el nem választják a gyermeket, és akkor elhozom, hogy megjelenjen
az ÚR előtt, és ott maradjon mindörökké.
1:23 És monda néki Elkána, az ő férje: Tedd, amit jónak látsz; kátrányos
amíg el nem választod; csak az ÚR erősíti meg szavát. Így a
egy nő lakott, és addig szoptatta fiát, amíg el nem választotta.
1,24 És miután elválasztotta, magához vette hárommal
bikákat, egy éfa lisztet és egy korsó bort, és elhozta őt
az Úr házába Silóban, és a gyermek még fiatal volt.
1,25 És levágtak egy bikát, és elvitték Élihez a gyermeket.
1,26 És monda: Ó, uram, él a lelked, uram, én vagyok az asszony
akik itt álltak melletted, és imádkoztak az ÚRhoz.
1:27 Ezért a gyermekért imádkoztam; és az ÚR megadta nekem az én kérésemet
megkérdezte tőle:
1:28 Ezért is kölcsönadtam őt az Úrnak; amíg él
kölcsönadják az Úrnak. És imádta ott az URat.