1 Királyok 18:1 És lőn sok nap múlva, hogy az ÚR beszéde lőn Illés a harmadik esztendőben, mondván: Eredj, mutasd meg magad Akhábnak; és én fogok esőt küld a földre. 18:2 Illés pedig elment, hogy megmutassa magát Akhábnak. És volt egy nagy éhínség Szamáriában. 18,3 Akháb pedig hívta Abdiást, aki házának helytartója volt. (Most Abdiás nagyon félte az Urat: 18,4 Mert úgy volt, amikor Jézabel kiirtotta az ÚR prófétáit, az Abdiás vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy barlangba megetettem őket kenyérrel és vízzel.) 18,5 És monda Akháb Obadiásnak: Menj be a földre, minden forráshoz. víz és minden patakba: talán találunk füvet, hogy megmentsük lovak és öszvérek élnek, hogy ne veszítsünk el minden vadállatot. 18,6 Felosztották tehát a földet maguk között, hogy átmenjenek rajta: Akháb elment egyik úton egyedül, és Abdiás egy másik úton járt egyedül. 18,7 És amikor Abdiás az úton volt, íme, Illés találkozott vele, és megismerte őt, és arcra borult, és ezt mondta: Te vagy az én uram, Illés? 18:8 Ő pedig így válaszolt neki: Én vagyok; menj, mondd meg uradnak: Íme, Illés itt van. 18:9 És monda: Mit vétettem, hogy megszabadítod a te szolgádat? Akháb kezébe, hogy megöljön engem? 18,10 Él az Úr, a te Istened, nincs nemzet vagy királyság, ahol az én Az Úr nem küldött megkeresni téged, és amikor azt mondták: Nincs ott; ő esküt tettek a királyságra és a nemzetre, hogy nem találnak meg téged. 18,11 Most pedig azt mondod: Menj, mondd meg uradnak: Íme, Illés itt van. 18:12 És lészen, mihelyt elmegyek tőled, hogy a Az ÚR Lelke visz el téged, ahová nem ismerek; és így amikor én gyere és mondd meg Akhábnak, és nem talál téged, megöl engem, de én a tied szolga félje az Urat ifjúságomtól fogva. 18:13 Nem mondták-e el uramnak, mit tettem, amikor Jézabel megölte a világ prófétáit? Uram, hogyan rejtettem el száz embert az ÚR prófétái közül ötvenenként a barlangba, és megetette őket kenyérrel és vízzel? 18,14 Most pedig azt mondod: Menj, mondd meg uradnak: Íme, itt van Illés. megöl engem. 18,15 Illés ezt mondta: Él a Seregek Ura, aki előtt állok, biztosan megmutatom magam neki ma. 18,16 Abdiás tehát elébe ment Akhábnak, és megmondta neki; Akháb pedig elébe ment. Illés. 18,17 És lőn, amikor Akháb meglátta Illést, Akháb így szólt hozzá: te, aki megzavarod Izráelt? 18:18 Ő pedig így válaszolt: Nem háborgattam Izraelt; hanem te és atyádé házat, hogy elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te követte a Baálokat. 18,19 Most azért küldd el, és gyűjtsd össze hozzám egész Izráelt a Kármel hegyére, és a Baál prófétái négyszázötven és a próféták négyszáz liget, amely Jezabel asztalánál eszik. 18,20 Elküldött tehát Akháb Izráel minden fiához, és összegyűjtötte a prófétákat együtt a Kármel hegyére. 18,21 Illés pedig odament az egész néphez, és ezt mondta: Meddig álljatok még közöttetek? két vélemény? ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek neki. És a nép egy szót sem felelt neki. 18:22 Ekkor Illés így szólt a néphez: Én, csak én, a prófétája maradok az Úr; de Baál prófétái négyszázötven férfiúak. 18:23 Adjanak azért nekünk két bikát; és hadd válasszanak egy bikát maguknak, és darabokra vágják, és fára fektették, és nem tüzelj alá, és felöltözöm a másik bikát, és fára fektetem, és ne tegyen tüzet alá: 18:24 És hívjátok segítségül isteneitek nevét, és én segítségül hívom az isteneitek nevét ÚR: és az Isten, aki tűzzel válaszol, legyen Isten. És az összes Az emberek válaszoltak és mondták: Jól van beszélve. 18,25 Illés pedig így szólt a Baál prófétáihoz: Válassz egy bikát. magatokat, és először öltöztessétek fel; mert sokan vagytok; és hívd a nevét isteneiteket, de tüzet ne tegyetek alá. 18,26 És fogták a bikát, amelyet nekik adtak, és kikészítették, és segítségül hívta Baál nevét reggeltől délig, mondván: Ó Baál! Hall minket. De nem volt hang, és senki sem válaszolt. És ugráltak az oltáron, amely készült. 18,27 Délben pedig Illés kigúnyolta őket, és így szólt: Kiálts hangosan: mert ő isten; vagy beszél, vagy üldöz, vagy ő úton van, vagy esetleg alszik, és ébren kell lennie. 18:28 És hangosan kiáltoztak, és késekkel vágták magukat szokásuk szerint és lándzsákat, míg ki nem ömlött rajtuk a vér. 18:29 És lőn, amikor elmúlt a dél, és prófétáltak egészen a az esti áldozat felajánlásának ideje, hogy egyik sem volt hang, sem válaszolni, sem olyan, aminek tekintett. 18:30 Illés ezt mondta az egész népnek: Jöjjetek hozzám! És az összes emberek közeledtek hozzá. És megjavította az ÚR oltárát le volt bontva. 18,31 Illés pedig tizenkét követ vett a törzsek száma szerint. Jákob fiai, akikhez szólt az Úr, mondván: Izráel lesz a neved: 18,32 És a kövekből oltárt épített az ÚR nevében, és ő árkot ejtett az oltár körül, akkora, mint két mérték mag. 18,33 És rendbe hozá a fát, a bikát darabokra vágta és lefektette rá a fára, és így szólt: Tölts meg négy hordót vízzel, és öntsd rá az égetett áldozatot és a fát. 18:34 És monda: Csináld másodszor is. És megcsinálták másodszor is. És azt mondta: Csináld meg harmadszor is. És megcsinálták harmadszor is. 18:35 És körbefutott a víz az oltár körül; és megtöltötte az árkot is vízzel. 18:36 És lőn az esti felajánlás idején Áldozatot, hogy Illés próféta odalépett, és így szólt: Uram, Istene! Ábrahám, Izsák és Izraelé, hadd legyen tudtára ma, hogy te vagy Isten Izraelben, és hogy a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket megtettem dolgokat a szavadra. 18:37 Hallgass meg, Uram, hallgass meg, hogy ez a nép megtudja, te vagy Uram Isten, és hogy visszafordítottad szívüket. 18,38 Ekkor leesett az ÚR tüze, és megemésztette az égőáldozatot, és a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, ami volt az árokban. 18,39 Amikor ezt látta az egész nép, arcra borultak, és így szóltak: Az Úr, ő az Isten; az ÚR, ő az Isten. 18:40 Illés pedig monda nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; egyik se legyen megszöknek. És elvitték őket, Illés pedig lehozta őket az udvarba Kison patakját, és ott megölte őket. 18:41 Illés pedig monda Akhábnak: Kelj fel, egyél és igyál! mert van egy a rengeteg eső hangja. 18,42 Felment tehát Akháb enni és inni. Illés pedig felment a tetejére Carmel; és levetette magát a földre, és letette arcát a térde között, 18,43 És monda szolgájának: Menj fel, nézz a tenger felé. És felment, és megnézte, és ezt mondta: Nincs semmi. És monda: Menj vissza hét alkalommal. 18:44 És lőn hetedszer, hogy ezt mondta: Íme, ott egy kis felhő támad a tengerből, mint az ember keze. És azt mondta: Menj fel, mondd Akhábnak: Készítsd elő a szekeredet, és szállj le, hogy eső ne állítsa meg. 18:45 És lőn időközben, hogy az ég fekete volt felhők és szél, és nagy eső esett. Akháb pedig lovagolt, és odament Jezréel. 18:46 És az Úr keze Illés fölött volt; és felövezte ágyékát, és futott Akháb előtt Jezréel bejáratáig.