1 Királyok
17:1 És monda a tisbei Illés, aki Gileád lakosai közül való volt:
Akháb, él az Úr, Izráel Istene, aki előtt állok, úgy lesz
ne harmat, se eső legyen ezekben az években, hanem az én szavam szerint.
17,2 És szóla az ÚR igéje hozzá, mondván:
17,3 Menj innen, fordulj kelet felé, és bújj el a patak mellé.
Cherith, ez Jordan előtt van.
17:4 És lesz, hogy a patakból igyál; és nekem van
megparancsolta a hollóknak, hogy etessenek ott.
17:5 Elment tehát, és az Úr igéje szerint cselekedett, mert elment és
a Kerith patak mellett lakott, vagyis a Jordán előtt.
17:6 A hollók pedig kenyeret és húst hoztak neki reggel, és kenyeret és
hús este; és ivott a patakból.
17:7 És lőn egy idő után, hogy a patak kiszáradt, mert
nem esett eső a földön.
17,8 És szóla az ÚR igéje hozzá, mondván:
17,9 Kelj fel, menj Sareptába, amely Sidonhoz tartozik, és lakj ott.
íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tartson fenn téged.
17,10 Felkelt tehát, és Sareptába ment. És amikor a kapuhoz ért a
város, ímé az özvegyasszony ott volt, és botokat szedegetett
odaszólt neki, és így szólt: Kérlek, hozz nekem egy kis vizet a
edényt, hogy ihassak.
17,11 Mikor pedig el akarta hozni, odakiáltott hozzá, és így szólt: Hozd ide!
Kérlek, egy falat kenyér a kezedben.
17,12 És monda: Él az Úr, a te Istened, nincs kalácsom, hanem
egy marék lisztet egy hordóban, és egy kevés olajat egy rózsában: és íme, én
Összeszedek két botot, hogy bemenjek és felöltöztessem magamnak és magamnak
fiam, hogy megegyük és meghaljunk.
17:13 És monda néki Illés: Ne félj! menj és tedd, amit mondtál: de
készíts nekem abból először egy kis süteményt, és hozd el nekem, majd azután
csinálj magadnak és fiadnak.
17:14 Mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: A lisztes hordó nem
elpusztul, és az olaj korongja sem fogy el addig a napig, a melyen az Úr
esőt küld a földre.
17,15 És elment, és Illés beszéde szerint cselekedett; és ő és ő,
és a háza sok napon át evett.
17,16 És a hordó liszt nem fogyott el, és az olajkorong sem fogyott el,
az ÚR beszéde szerint, amelyet Illés által mondott.
17:17 És lőn ezek után, hogy az asszony fia, a
a ház úrnője, megbetegedett; és a betegsége olyan fájdalmas volt, hogy
nem maradt benne lélegzet.
17:18 És monda Illésnek: Mi közöm hozzád, te
Isten? azért jöttél hozzám, hogy emlékezetembe idézd bűnömet, és megöld
fiú?
17,19 És monda néki: Add ide a fiadat! És kivette őt kebléből,
és felvitte őt egy padlásra, ahol lakott, és az övére fektette
saját ágy.
17,20 És az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Uram, én Istenem, neked is van
rosszat hozott az özvegyre, akivel együtt lakom, azzal, hogy megölte a fiát?
17:21 És háromszor ráfeszítette magát a gyermekre, és kiáltott hozzá
Uram, és ezt mondta: Uram, Istenem, jöjjön el ez a gyermek lélek!
újra belé.
17:22 És meghallotta az Úr Illés szavát; és eljött a gyermek lelke
újra belé, és újjáéledt.
17,23 Illés pedig fogta a gyermeket, és kivitte a kamrából
a házat, és átadta őt az ő anyjának, és így szólt Illés: Lásd a te!
fia él.
17,24 És az asszony azt mondta Illésnek: Most ebből tudom meg, hogy te egy ember vagy
Isten, és hogy az ÚR igéje a te szádban igazság.