1 Királyok 17:1 És monda a tisbei Illés, aki Gileád lakosai közül való volt: Akháb, él az Úr, Izráel Istene, aki előtt állok, úgy lesz ne harmat, se eső legyen ezekben az években, hanem az én szavam szerint. 17,2 És szóla az ÚR igéje hozzá, mondván: 17,3 Menj innen, fordulj kelet felé, és bújj el a patak mellé. Cherith, ez Jordan előtt van. 17:4 És lesz, hogy a patakból igyál; és nekem van megparancsolta a hollóknak, hogy etessenek ott. 17:5 Elment tehát, és az Úr igéje szerint cselekedett, mert elment és a Kerith patak mellett lakott, vagyis a Jordán előtt. 17:6 A hollók pedig kenyeret és húst hoztak neki reggel, és kenyeret és hús este; és ivott a patakból. 17:7 És lőn egy idő után, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső a földön. 17,8 És szóla az ÚR igéje hozzá, mondván: 17,9 Kelj fel, menj Sareptába, amely Sidonhoz tartozik, és lakj ott. íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tartson fenn téged. 17,10 Felkelt tehát, és Sareptába ment. És amikor a kapuhoz ért a város, ímé az özvegyasszony ott volt, és botokat szedegetett odaszólt neki, és így szólt: Kérlek, hozz nekem egy kis vizet a edényt, hogy ihassak. 17,11 Mikor pedig el akarta hozni, odakiáltott hozzá, és így szólt: Hozd ide! Kérlek, egy falat kenyér a kezedben. 17,12 És monda: Él az Úr, a te Istened, nincs kalácsom, hanem egy marék lisztet egy hordóban, és egy kevés olajat egy rózsában: és íme, én Összeszedek két botot, hogy bemenjek és felöltöztessem magamnak és magamnak fiam, hogy megegyük és meghaljunk. 17:13 És monda néki Illés: Ne félj! menj és tedd, amit mondtál: de készíts nekem abból először egy kis süteményt, és hozd el nekem, majd azután csinálj magadnak és fiadnak. 17:14 Mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: A lisztes hordó nem elpusztul, és az olaj korongja sem fogy el addig a napig, a melyen az Úr esőt küld a földre. 17,15 És elment, és Illés beszéde szerint cselekedett; és ő és ő, és a háza sok napon át evett. 17,16 És a hordó liszt nem fogyott el, és az olajkorong sem fogyott el, az ÚR beszéde szerint, amelyet Illés által mondott. 17:17 És lőn ezek után, hogy az asszony fia, a a ház úrnője, megbetegedett; és a betegsége olyan fájdalmas volt, hogy nem maradt benne lélegzet. 17:18 És monda Illésnek: Mi közöm hozzád, te Isten? azért jöttél hozzám, hogy emlékezetembe idézd bűnömet, és megöld fiú? 17,19 És monda néki: Add ide a fiadat! És kivette őt kebléből, és felvitte őt egy padlásra, ahol lakott, és az övére fektette saját ágy. 17,20 És az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Uram, én Istenem, neked is van rosszat hozott az özvegyre, akivel együtt lakom, azzal, hogy megölte a fiát? 17:21 És háromszor ráfeszítette magát a gyermekre, és kiáltott hozzá Uram, és ezt mondta: Uram, Istenem, jöjjön el ez a gyermek lélek! újra belé. 17:22 És meghallotta az Úr Illés szavát; és eljött a gyermek lelke újra belé, és újjáéledt. 17,23 Illés pedig fogta a gyermeket, és kivitte a kamrából a házat, és átadta őt az ő anyjának, és így szólt Illés: Lásd a te! fia él. 17,24 És az asszony azt mondta Illésnek: Most ebből tudom meg, hogy te egy ember vagy Isten, és hogy az ÚR igéje a te szádban igazság.