1 Királyok 13:1 És ímé egy Isten embere jött ki Júdából a szavaira ÚR Béthelbe, és Jeroboám az oltár mellett állott, hogy tömjént gyújtson. 13,2 És kiáltott az oltár ellen az ÚR szavára, és ezt mondta: Ó! oltár, oltár, ezt mondja az Úr; Íme, gyermek születik Dávid háza, név szerint Jósiás; és rád ajánlja fel a magaslatok papjai, akik tömjéneznek rajtad, és emberek csontjait rád égnek. 13,3 És jelt adott aznap, mondván: Ez az a jel, amelyet az Úr beszélt; Íme, meghasad az oltár és a hamu rá kell önteni. 13:4 És lőn, amikor Jeroboám király meghallotta a férfiú beszédét Isten, aki a Bételben lévő oltár ellen kiáltott, hogy kiállította az övét kezed az oltárról, mondván: Fogd meg őt! És a kezét, amit feltett kiszáradt ellene, úgyhogy nem tudta újra behúzni neki. 13,5 Az oltár is meghasadt, és a hamu kiömlött az oltárról, a jel szerint, amelyet Isten embere adott az igé által LORD. 13:6 És felelvén a király, monda az Isten emberének: Könyörögj arccal! az Úrtól, a te Istenedtől, és imádkozz értem, hogy helyreállítsa a kezem újra. És könyörgött az Isten embere az Úrhoz, és ott volt a király keze újra helyreállította, és olyan lett, mint korábban. 13,7 És monda a király az Isten emberének: Jöjj haza velem, és frissítsd fel magad, és én adok neked jutalmat. 13:8 És monda az Isten embere a királynak: Ha a tied felét nekem adod. házba, nem megyek be veled, sem kenyeret, sem inni nem eszek víz ezen a helyen: 13,9 Mert így parancsolt rám az Úr beszéde, mondván: Ne egyél kenyeret! ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, amelyen jöttél. 13,10 Elment tehát más úton, és nem azon az úton tért vissza, amelyre érkezett Béthel. 13:11 Egy régi próféta lakott Bételben; és eljöttek a fiai, és elmondták neki mindazok a tettek, amelyeket Isten embere végzett azon a napon Bételben: a szavakat amelyeket a királynak mondott, azokat elmondták atyjuknak is. 13:12 És monda nékik atyjuk: Milyen úton ment? Mert a fiai látták milyen úton ment az Isten embere, aki Júdából jött. 13,13 És monda fiainak: Nyergeljétek fel nekem a szamarat! Felnyergelték hát a szamár: és azon lovagolt, 13,14 És elment az Isten embere után, és egy tölgy alatt ülve találta monda néki: Te vagy az Isten embere, aki Júdából jöttél? És ő azt mondta: Én vagyok. 13,15 Akkor ezt mondta neki: Gyere haza velem, és egyél kenyeret. 13:16 És monda: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be veled Eszem-e kenyeret és nem iszom-e vizet veled ezen a helyen? 13,17 Mert megmondatott nekem az Úr szava: Ne egyél kenyeret ne igyál ott vizet, és ne térj vissza, hogy azon az úton menj, amelyen jöttél. 13:18 Monda néki: Én is próféta vagyok, mint te; és egy angyal megszólalt nékem az Úr igéjére, mondván: Hozzátok vissza őt magaddal! a te házadat, hogy egyék kenyeret és igyon vizet. De hazudott neki neki. 13,19 Visszament tehát vele, kenyeret evett a házában, és ivott víz. 13,20 És lőn, amint az asztalnál ültek, az Úr igéje elment a prófétához, aki visszahozta őt: 13:21 És kiáltott az Isten emberéhez, aki Júdából jött, mondván: Így azt mondja az ÚR: Mivel nem engedelmeskedtél az ÚR szájának, és nem tartottad meg a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked, 13:22 De visszajött, és kenyeret evett és vizet ivott azon a helyen amelyet az Úr mondott néked: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet; a te tetemed ne jöjjön atyáid sírjához. 13,23 És lőn, miután evett kenyeret és miután ivott, hogy felnyergelte neki a szamarat, a prófétának, aki nála volt vissza hozta. 13,24 Mikor pedig elment, egy oroszlán találkozott vele az úton, és megölte. a tetemet az útba dobták, és a szamár mellette állt, az oroszlán is a tetem mellett állt. 13,25 És íme, emberek mentek el mellette, és látták a holttestet az útba dobni, és oroszlán állott a tetem mellett, és odamentek, és elmondták a városban ahol az öreg próféta lakott. 13,26 És amikor meghallotta a próféta, aki visszahozta őt az útról, így szólt: Az Isten embere az, aki engedetlen volt a beszédnek Uram, ezért az ÚR az oroszlánnak adta őt, akinek van megszaggatta és megölte az ÚR beszéde szerint, amelyet ő szólt hozzá. 13,27 És így szólt fiaihoz: Nyergeljétek fel nekem a szamarat! És felnyergeltek neki. 13:28 És elment, és megtalálta a tetemét az útra vetve, a szamarat és a szamarat oroszlán a teteme mellett állt: az oroszlán nem ette a tetemet, sem széttépte a szamarat. 13,29 A próféta pedig felvette az Isten emberének holttestét, és rátette a szamarat, és visszahozta, és a régi próféta elment a városba, hogy gyászolja és eltemesse őt. 13:30 És tetemét a saját sírjába fektette; és gyászolták őt, mondván: Jaj, testvérem! 13,31 És lőn, miután eltemette, így szólt fiaihoz: mondván: Ha meghalok, temessetek el abba a sírba, ahol az ember Isten el van temetve; tedd a csontjaimat a csontjai mellé: 13,32 A beszédért, amelyet az ÚR beszédével az oltár ellen kiált Bételben és a magaslatok minden háza ellen, amelyek ott vannak Szamária városai bizonyosan meglesznek. 13,33 Ezek után Jeroboám nem tért vissza gonosz útjáról, hanem visszatért a nép legalja közül a magaslatok papjai: aki akarja, felszentelte, és a magaslatok egyik papja lett. 13,34 És ez bűnné lett Jeroboám házának, méghozzá az, hogy kivágták azt el kell pusztítani a föld színéről.