1 Királyok
13:1 És ímé egy Isten embere jött ki Júdából a szavaira
ÚR Béthelbe, és Jeroboám az oltár mellett állott, hogy tömjént gyújtson.
13,2 És kiáltott az oltár ellen az ÚR szavára, és ezt mondta: Ó!
oltár, oltár, ezt mondja az Úr; Íme, gyermek születik
Dávid háza, név szerint Jósiás; és rád ajánlja fel
a magaslatok papjai, akik tömjéneznek rajtad, és emberek csontjait
rád égnek.
13,3 És jelt adott aznap, mondván: Ez az a jel, amelyet az Úr
beszélt; Íme, meghasad az oltár és a hamu
rá kell önteni.
13:4 És lőn, amikor Jeroboám király meghallotta a férfiú beszédét
Isten, aki a Bételben lévő oltár ellen kiáltott, hogy kiállította az övét
kezed az oltárról, mondván: Fogd meg őt! És a kezét, amit feltett
kiszáradt ellene, úgyhogy nem tudta újra behúzni
neki.
13,5 Az oltár is meghasadt, és a hamu kiömlött az oltárról,
a jel szerint, amelyet Isten embere adott az igé által
LORD.
13:6 És felelvén a király, monda az Isten emberének: Könyörögj arccal!
az Úrtól, a te Istenedtől, és imádkozz értem, hogy helyreállítsa a kezem
újra. És könyörgött az Isten embere az Úrhoz, és ott volt a király keze
újra helyreállította, és olyan lett, mint korábban.
13,7 És monda a király az Isten emberének: Jöjj haza velem, és frissítsd fel
magad, és én adok neked jutalmat.
13:8 És monda az Isten embere a királynak: Ha a tied felét nekem adod.
házba, nem megyek be veled, sem kenyeret, sem inni nem eszek
víz ezen a helyen:
13,9 Mert így parancsolt rám az Úr beszéde, mondván: Ne egyél kenyeret!
ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, amelyen jöttél.
13,10 Elment tehát más úton, és nem azon az úton tért vissza, amelyre érkezett
Béthel.
13:11 Egy régi próféta lakott Bételben; és eljöttek a fiai, és elmondták neki
mindazok a tettek, amelyeket Isten embere végzett azon a napon Bételben: a szavakat
amelyeket a királynak mondott, azokat elmondták atyjuknak is.
13:12 És monda nékik atyjuk: Milyen úton ment? Mert a fiai látták
milyen úton ment az Isten embere, aki Júdából jött.
13,13 És monda fiainak: Nyergeljétek fel nekem a szamarat! Felnyergelték hát a
szamár: és azon lovagolt,
13,14 És elment az Isten embere után, és egy tölgy alatt ülve találta
monda néki: Te vagy az Isten embere, aki Júdából jöttél? És ő
azt mondta: Én vagyok.
13,15 Akkor ezt mondta neki: Gyere haza velem, és egyél kenyeret.
13:16 És monda: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be veled
Eszem-e kenyeret és nem iszom-e vizet veled ezen a helyen?
13,17 Mert megmondatott nekem az Úr szava: Ne egyél kenyeret
ne igyál ott vizet, és ne térj vissza, hogy azon az úton menj, amelyen jöttél.
13:18 Monda néki: Én is próféta vagyok, mint te; és egy angyal megszólalt
nékem az Úr igéjére, mondván: Hozzátok vissza őt magaddal!
a te házadat, hogy egyék kenyeret és igyon vizet. De hazudott neki
neki.
13,19 Visszament tehát vele, kenyeret evett a házában, és ivott
víz.
13,20 És lőn, amint az asztalnál ültek, az Úr igéje
elment a prófétához, aki visszahozta őt:
13:21 És kiáltott az Isten emberéhez, aki Júdából jött, mondván: Így
azt mondja az ÚR: Mivel nem engedelmeskedtél az ÚR szájának,
és nem tartottad meg a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened parancsolt neked,
13:22 De visszajött, és kenyeret evett és vizet ivott azon a helyen
amelyet az Úr mondott néked: Ne egyél kenyeret és ne igyál vizet;
a te tetemed ne jöjjön atyáid sírjához.
13,23 És lőn, miután evett kenyeret és miután ivott,
hogy felnyergelte neki a szamarat, a prófétának, aki nála volt
vissza hozta.
13,24 Mikor pedig elment, egy oroszlán találkozott vele az úton, és megölte.
a tetemet az útba dobták, és a szamár mellette állt, az oroszlán is
a tetem mellett állt.
13,25 És íme, emberek mentek el mellette, és látták a holttestet az útba dobni, és
oroszlán állott a tetem mellett, és odamentek, és elmondták a városban
ahol az öreg próféta lakott.
13,26 És amikor meghallotta a próféta, aki visszahozta őt az útról,
így szólt: Az Isten embere az, aki engedetlen volt a beszédnek
Uram, ezért az ÚR az oroszlánnak adta őt, akinek van
megszaggatta és megölte az ÚR beszéde szerint, amelyet ő
szólt hozzá.
13,27 És így szólt fiaihoz: Nyergeljétek fel nekem a szamarat! És felnyergeltek
neki.
13:28 És elment, és megtalálta a tetemét az útra vetve, a szamarat és a szamarat
oroszlán a teteme mellett állt: az oroszlán nem ette a tetemet, sem
széttépte a szamarat.
13,29 A próféta pedig felvette az Isten emberének holttestét, és rátette
a szamarat, és visszahozta, és a régi próféta elment a városba, hogy
gyászolja és eltemesse őt.
13:30 És tetemét a saját sírjába fektette; és gyászolták őt,
mondván: Jaj, testvérem!
13,31 És lőn, miután eltemette, így szólt fiaihoz:
mondván: Ha meghalok, temessetek el abba a sírba, ahol az ember
Isten el van temetve; tedd a csontjaimat a csontjai mellé:
13,32 A beszédért, amelyet az ÚR beszédével az oltár ellen kiált
Bételben és a magaslatok minden háza ellen, amelyek ott vannak
Szamária városai bizonyosan meglesznek.
13,33 Ezek után Jeroboám nem tért vissza gonosz útjáról, hanem visszatért
a nép legalja közül a magaslatok papjai: aki akarja,
felszentelte, és a magaslatok egyik papja lett.
13,34 És ez bűnné lett Jeroboám házának, méghozzá az, hogy kivágták azt
el kell pusztítani a föld színéről.