1 Királyok 12,1 Roboám pedig elment Sikembe, mert az egész Izráel eljött Sikembe királylyá tegye. 12,2 És lőn, amikor Jeroboám, Nebát fia, aki még Egyiptom hallott róla, mert elmenekült Salamon király elől, és Jeroboám Egyiptomban lakott;) 12:3 Hogy elküldték és hívták. És Jeroboám és annak egész gyülekezete Eljött Izrael, és így szólt Roboámhoz: 12,4 Atyád megnehezítette a mi igánkat; most tehát te tedd a bántót atyád szolgálata és nehéz igája, amelyet ránk vetett, könnyebb, és mi szolgálunk téged. 12,5 És monda nékik: Menjetek el még három napra, aztán térjetek vissza hozzám. És az emberek elmentek. 12,6 Roboám király tanácsot tartott a vénekkel, akik Salamon előtt álltak atyja még élt, és ezt mondta: Hogyan tanácsoljátok, hogy megengedjem? válaszolni ezeknek az embereknek? 12:7 És szóltak hozzá, mondván: Ha szolgája leszel ennek embereket ezen a napon, és szolgáljatok nekik, válaszoljatok nekik, és jót szóljatok szólj hozzájuk, akkor a te szolgáid lesznek mindörökké. 12,8 De ő elhagyta az öregek tanácsát, amelyet adtak neki, és konzultált azokkal a fiatal férfiakkal, akik vele együtt nőttek fel, és amelyek ott állt előtte: 12:9 És monda nékik: Milyen tanácsot adjatok, hogy erre válaszoljunk? emberek, akik így szóltak hozzám: Csináld azt az igát, amelyet atyádnak öngyújtót rakott ránk? 12,10 Az ifjak, akik vele nőttek fel, szóltak hozzá, mondván: Így szólj ehhez a néphez, amely így szólt hozzád: A tiéd atyám megnehezítette a mi igánkat, de te könnyítsd meg nékünk; így kell te azt mondod nekik: Az én kisujjam vastagabb lesz, mint atyámé ágyék. 12:11 És most, míg apám nehéz igával rakott rátok, hozzáteszem a te igád: Atyám ostorral fenyített téged, de én megfenyítem te skorpiókkal. 12,12 Elment tehát Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, mint az király rendelte, mondván: Gyere vissza hozzám harmadnap. 12,13 A király pedig durván válaszolt a népnek, és elhagyta az öregeket tanácsot adtak neki; 12,14 És szólt hozzájuk az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám! megnehezítette a te igádat, és hozzáadom a te igádhoz: az én atyámat is megfenyítettelek ostorral, de én skorpiókkal fenyítlek. 12:15 Azért a király nem hallgatott a népre; mert az ok az volt az ÚR, hogy beteljesítse beszédét, amelyet az Úr mondott A siloni Ahija Jeroboámnak, Nébát fiának. 12,16 Amikor tehát az egész Izráel látta, hogy a király nem hallgatott rájuk, a nép Felele a király, mondván: Milyen részünk van Dávidban? egyik sem mi Isai fiában vagyunk az örökségünk: a te sátraidra, Izráel! a te házad, Dávid. Elment tehát Izráel sátraikhoz. 12,17 Izráel fiai pedig, akik Júda városaiban laktak, Roboám uralkodott felettük. 12,18 Ekkor Roboám király elküldte Adorámot, aki az adó felett volt; és egész Izrael kövekkel megkövezték, hogy meghalt. Ezért Roboám király gyorsított hogy felvigye a szekerére, hogy Jeruzsálembe meneküljön. 12,19 Fellázadt tehát Izráel Dávid háza ellen mind a mai napig. 12,20 És lőn, amikor az egész Izráel meghallotta, hogy Jeroboám visszatért, hogy elküldték és hívták a gyülekezetbe, és királlyá tették az egész Izráel felett: senki sem követte Dávid házát, hanem csak Júda törzse. 12,21 Amikor Roboám Jeruzsálembe ért, összegyűjtötte az egész házat Júda és Benjámin törzse száznyolcvanezer választott férfiak, akik harcosok voltak, hogy harcoljanak Izrael háza ellen, hogy visszahozza a királyságot Roboámnak, Salamon fiának. 12,22 De Isten igéje lőn Semaájához, az Isten emberéhez, mondván: 12,23 Szólj Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és minden Júda és Benjámin háza, és a nép maradékának, mondván: 12,24 Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok testvéreitek ellen. Izráel fiai: térjen vissza mindenki a maga házába; mert ez a dolog az tőlem. Hallgattak azért az ÚR szavára, és visszatértek elmenni az ÚR igéje szerint. 12,25 Jeroboám pedig megépítette Sikemet az Efraim hegyén, és ott lakott; és kiment onnan, és megépítette Penuelt. 12,26 És monda Jeroboám szívében: Most visszatér a királyság hozzá Dávid háza: 12:27 Ha ez a nép felmegy áldozni az ÚR házába, Jeruzsálem, akkor ennek a népnek a szíve ismét az övékéhez fordul Uram, Roboámnak, Júda királyának, és megölnek engem, és elmennek ismét Roboámnak, Júda királyának. 12,28 Erre a király tanácsot tartott, csinált két aranyborjút, és így szólt: nekik: Túl sok neked felmenni Jeruzsálembe istenek, Izráel, aki kihoztál téged Egyiptom földjéről. 12,29 És az egyiket Bételbe helyezte, a másikat pedig Dánba. 12,30 És ez bűnné lett, mert a nép elment az Isten elé, hogy imádkozzanak egyet még Danig. 12,31 És csináltatott egy magaslati házat, és a legalacsonyabbakból papokat csinált a nép, amely nem Lévi fiai közül való volt. 12,32 Jeroboám pedig ünnepet rendelt a nyolcadik hónapban, a tizenötödik napon a hónapban, mint az ünnepen, amely Júdában van, és felajánlotta az oltár. Így tett Bételben is, áldozva a borjaknak, amelyek nála voltak és Bételbe helyezte a magaslatok papjait, amelyeket ő készített. 12,33 Feláldozta tehát az oltáron, amelyet a tizenötödik Bételben készített a nyolcadik hónap napján, még abban a hónapban is, amelyet kitalált magának saját szív; és lakomát rendelt Izráel fiainak feláldozták az oltáron, és tömjéneztek.