1 Királyok
3,1 Salamon pedig rokonságot kötött a fáraóval, Egyiptom királyával, és elvette a fáraóét.
leányát, és bevitte Dávid városába, amíg meg nem csinálta
saját házának építésének vége, az ÚR házának és a falnak
Jeruzsálem körül.
3,2 Csak a nép áldozott a magaslatokon, mert nem volt ház
az ÚR nevére építve mind a napokig.
3,3 Salamon pedig szerette az Urat, amint az ő atyjának, Dávidnak rendelései szerint járt.
csak ő áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
3:4 És elment a király Gibeonba, hogy ott áldozzon; mert ez volt a nagy
magaslat: ezer égőáldozatot mutatott be Salamon azon
oltár.
3,5 Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak éjszaka álmában, és Isten
így szólt: Kérd, mit adjak neked.
3:6 És monda Salamon: Megmutattad szolgádnak, Dávidnak, az én atyámat
nagy irgalom, aszerint, ahogy előtted járt az igazságban és benne
igazságot és igazságos szívet veled; és megtartottad
neki ez a nagy kedvesség, hogy fiat adtál neki, hogy üljön
trónját, ahogy ma is.
3,7 Most pedig, Uram, Istenem, a te szolgádat tetted királylyá Dávid helyett
apám: és én még csak egy kisgyerek vagyok: nem tudom, hogyan kell kimenni vagy jönni
ban ben.
3,8 És a te szolgád a te néped között van, amelyet választottál,
nagy emberek, akiket nem lehet megszámlálni, és nem lehet sokaságra számítani.
3,9 Adj tehát értelmes szívet szolgádnak, hogy ítélje népedet,
hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz között: mert ki tudja ezt megítélni
olyan nagyszerű nép vagy?
3,10 És tetszett az Úrnak az a beszéd, hogy Salamon ezt kérdezte.
3,11 És monda néki Isten: Mert te kérted ezt, de nem
hosszú életet kért magának; sem gazdagságot nem kért magának, sem
ellenségeid életét kérted; de kikérte magát
megértés az ítélet felismeréséhez;
3,12 Íme, a te szavaid szerint cselekedtem: íme, bölcset adtam neked
és megértő szív; úgy, hogy korábban nem volt olyan, mint te
te, sem utánad nem támad hozzád hasonló.
3,13 És azt is megadtam neked, amit nem kértél, mindkettő gazdagságot,
és tisztesség, hogy ne legyen a királyok között hasonló
téged egész napodban.
3,14 És ha az én útaimon jársz, hogy megtartsd rendelkezéseimet és az én rendeléseimet
parancsolatokat, ahogyan atyád, Dávid járt, akkor meghosszabbítom a te
napok.
3:15 És felébredt Salamon; és íme, ez álom volt. És odajött
Jeruzsálembe, és az ÚR frigyládája előtt állt, és
égő- és hálaáldozatot mutattak be, és a
lakomát minden szolgájának.
3,16 Ekkor odament két parázna asszony a királyhoz, és felálltak
előtte.
3:17 És monda az egy asszony: Uram, én és ez az asszony egy házban lakunk;
és szültem egy gyereket vele a házban.
3:18 És lőn a harmadik napon azután, hogy szabadultam, hogy ez
nőt is szült, és együtt voltunk; nem volt idegen
velünk a házban, kivéve mi ketten a házban.
3:19 És ennek az asszonynak gyermeke meghalt az éjjel; mert ráborította.
3,20 És felkelt éjfélkor, és elvette mellőlem az én fiamat, a tiédet
a szolgálóleány aludt, és keblébe fektette, halott gyermekét pedig az enyémbe fektette
kebel.
3:21 És amikor reggel felkeltem, hogy szoptassam a gyermekemet, íme, az volt
halott: de mikor reggel meggondoltam, íme, nem az enyém
fiam, amit meg is viseltem.
3:22 A másik asszony pedig monda: Nem! de az élő az én fiam, és a halott az
a te fiad. Ez pedig így szólt: Nem; de a halott a te fiad, az élő pedig
a fiam. Így beszéltek a király előtt.
3,23 Akkor monda a király: Aki azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a tied
a fia meghalt, a másik pedig azt mondja: Nem! de a te fiad meghalt, és
az én fiam az élő.
3,24 És monda a király: Hozz nekem kardot! És kardot hoztak az elébe
király.
3,25 És monda a király: Oszd ketté az élő gyermeket, és add oda a felét
az egyik, a fele a másiknak.
3,26 Akkor az asszony, akinek az élő gyermeke volt, szólt a királyhoz, hogy ő legyen
szívek sóvárogtak a fia után, és azt mondta: Uram, add meg neki!
élő gyermek, és semmiképpen ne öld meg. De a másik azt mondta: Legyen
sem az enyém, sem a tied, de oszd meg.
3,27 Akkor válaszolt a király, és monda: Add neki az élő gyermeket, és ne
bölcs ölje meg: ő annak az anyja.
3:28 És hallotta az egész Izráel az ítéletet, amelyet a király ítélt; és ők
félt a királytól, mert látták, hogy az Isten bölcsessége van benne, hogy cselekedjen
ítélet.