1 Királyok 3,1 Salamon pedig rokonságot kötött a fáraóval, Egyiptom királyával, és elvette a fáraóét. leányát, és bevitte Dávid városába, amíg meg nem csinálta saját házának építésének vége, az ÚR házának és a falnak Jeruzsálem körül. 3,2 Csak a nép áldozott a magaslatokon, mert nem volt ház az ÚR nevére építve mind a napokig. 3,3 Salamon pedig szerette az Urat, amint az ő atyjának, Dávidnak rendelései szerint járt. csak ő áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 3:4 És elment a király Gibeonba, hogy ott áldozzon; mert ez volt a nagy magaslat: ezer égőáldozatot mutatott be Salamon azon oltár. 3,5 Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak éjszaka álmában, és Isten így szólt: Kérd, mit adjak neked. 3:6 És monda Salamon: Megmutattad szolgádnak, Dávidnak, az én atyámat nagy irgalom, aszerint, ahogy előtted járt az igazságban és benne igazságot és igazságos szívet veled; és megtartottad neki ez a nagy kedvesség, hogy fiat adtál neki, hogy üljön trónját, ahogy ma is. 3,7 Most pedig, Uram, Istenem, a te szolgádat tetted királylyá Dávid helyett apám: és én még csak egy kisgyerek vagyok: nem tudom, hogyan kell kimenni vagy jönni ban ben. 3,8 És a te szolgád a te néped között van, amelyet választottál, nagy emberek, akiket nem lehet megszámlálni, és nem lehet sokaságra számítani. 3,9 Adj tehát értelmes szívet szolgádnak, hogy ítélje népedet, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz között: mert ki tudja ezt megítélni olyan nagyszerű nép vagy? 3,10 És tetszett az Úrnak az a beszéd, hogy Salamon ezt kérdezte. 3,11 És monda néki Isten: Mert te kérted ezt, de nem hosszú életet kért magának; sem gazdagságot nem kért magának, sem ellenségeid életét kérted; de kikérte magát megértés az ítélet felismeréséhez; 3,12 Íme, a te szavaid szerint cselekedtem: íme, bölcset adtam neked és megértő szív; úgy, hogy korábban nem volt olyan, mint te te, sem utánad nem támad hozzád hasonló. 3,13 És azt is megadtam neked, amit nem kértél, mindkettő gazdagságot, és tisztesség, hogy ne legyen a királyok között hasonló téged egész napodban. 3,14 És ha az én útaimon jársz, hogy megtartsd rendelkezéseimet és az én rendeléseimet parancsolatokat, ahogyan atyád, Dávid járt, akkor meghosszabbítom a te napok. 3:15 És felébredt Salamon; és íme, ez álom volt. És odajött Jeruzsálembe, és az ÚR frigyládája előtt állt, és égő- és hálaáldozatot mutattak be, és a lakomát minden szolgájának. 3,16 Ekkor odament két parázna asszony a királyhoz, és felálltak előtte. 3:17 És monda az egy asszony: Uram, én és ez az asszony egy házban lakunk; és szültem egy gyereket vele a házban. 3:18 És lőn a harmadik napon azután, hogy szabadultam, hogy ez nőt is szült, és együtt voltunk; nem volt idegen velünk a házban, kivéve mi ketten a házban. 3:19 És ennek az asszonynak gyermeke meghalt az éjjel; mert ráborította. 3,20 És felkelt éjfélkor, és elvette mellőlem az én fiamat, a tiédet a szolgálóleány aludt, és keblébe fektette, halott gyermekét pedig az enyémbe fektette kebel. 3:21 És amikor reggel felkeltem, hogy szoptassam a gyermekemet, íme, az volt halott: de mikor reggel meggondoltam, íme, nem az enyém fiam, amit meg is viseltem. 3:22 A másik asszony pedig monda: Nem! de az élő az én fiam, és a halott az a te fiad. Ez pedig így szólt: Nem; de a halott a te fiad, az élő pedig a fiam. Így beszéltek a király előtt. 3,23 Akkor monda a király: Aki azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a tied a fia meghalt, a másik pedig azt mondja: Nem! de a te fiad meghalt, és az én fiam az élő. 3,24 És monda a király: Hozz nekem kardot! És kardot hoztak az elébe király. 3,25 És monda a király: Oszd ketté az élő gyermeket, és add oda a felét az egyik, a fele a másiknak. 3,26 Akkor az asszony, akinek az élő gyermeke volt, szólt a királyhoz, hogy ő legyen szívek sóvárogtak a fia után, és azt mondta: Uram, add meg neki! élő gyermek, és semmiképpen ne öld meg. De a másik azt mondta: Legyen sem az enyém, sem a tied, de oszd meg. 3,27 Akkor válaszolt a király, és monda: Add neki az élő gyermeket, és ne bölcs ölje meg: ő annak az anyja. 3:28 És hallotta az egész Izráel az ítéletet, amelyet a király ítélt; és ők félt a királytól, mert látták, hogy az Isten bölcsessége van benne, hogy cselekedjen ítélet.