1 Királyok
2:1 Dávid napjai pedig közeledtek, hogy meghaljon; és megtámadta
Salamon, a fia, mondván:
2,2 Az egész föld útját járom: légy erős, és mutasd meg!
magad ember;
2,3 És tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsát, hogy az ő útjain járj, és megtartsd
törvényei, parancsolatai, ítéletei, és az övéi
bizonyságtételeket, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy meglegyen
boldogulj mindenben, amit csinálsz, és bárhová fordulsz is:
2,4 Hogy az ÚR megtartsa szavát, amelyet rólam mondott,
mondván: Ha fiaid vigyáznak útjukra, járjanak be előttem
az igazság teljes szívükből és teljes lelkükből, nem marad el
te (mondta) ember Izrael trónján.
2,5 Azt is tudod, mit tett velem Joáb, Séruja fia, és
mit tett Izráel seregeinek két vezérével Abnerrel
Nér fia és Amasa, Jether fia, akit megölt és kiöntött
a háború vérét békében, és öntsd a háború vérét az ő övére
az ágyékáról és a cipőjében, amely a lábán volt.
2,6 Cselekedj tehát a te bölcsességed szerint, és ne ereszkedjen le az ő rekedt feje
a sírba békében.
2,7 De légy irgalmas a gileádi Barzillai fiaihoz, és hagyd,
azok közé tartozz, akik a te asztalodnál esznek, mert így jöttek hozzám, amikor menekültem
a te testvéred, Absolon miatt.
2,8 És íme, veled van Simei, Géra fia, a benjáminita
Bahurim, amely súlyos átokkal átkozott azon a napon, amikor elmentem
Mahanaim: de lejött hozzám a Jordánhoz, és én megesküdtem neki
az ÚR, mondván: Nem öllek meg téged karddal.
2:9 Most azért ne tartsd őt bűntelennek, mert te bölcs ember vagy
tudod, mit kell tenned vele; de rekedt fejét hozd te
le a sírba vérrel.
2,10 Dávid tehát elaludt atyáival, és eltemették Dávid városában.
2,11 És a napok, amíg Dávid uralkodott Izráelen, negyven esztendő volt: hét
uralkodott Hebronban, és harminchárom esztendeig uralkodott benne
Jeruzsálem.
2:12 Ekkor ült Salamon atyjának, Dávidnak a trónján; és a királysága
nagyban megalakult.
2,13 Adónia, Haggit fia pedig elment Betsabéhoz, Salamon anyjához.
És monda: Békésen jössz? És azt mondta: Békésen.
2:14 Sőt, azt mondta: Mondanom kell neked. És azt mondta: Mondd
tovább.
2,15 És monda: Tudod, hogy enyém a királyság, és hogy egész Izrael
tegyék reám orcájukat, hogy én uralkodjak; de az ország van
megfordult, és a testvéremé lett, mert övé volt az Úrtól.
2:16 És most egy kérést kérek tőled, ne tagadd meg. És azt mondta neki:
Mondd tovább.
2,17 És monda: Kérlek, beszélj Salamon királlyal, mert nem akar
mondd nem, hogy adja nekem feleségül a súnami Abiságot.
2:18 És monda Betsabé: Jól van! Én szólok helyetted a királyhoz.
2,19 Betsabé elment azért Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele
Adónia. És felkelt a király elébe, és meghajolt előtte,
és leült az ő trónjára, és helyet állított a királynak
anya; és a jobb kezére ült.
2:20 Akkor azt mondta: Egy kis kérést kérek tőled; Imádkozom, mondd
nem nem. És monda néki a király: Kérj, anyám, mert nem akarom
mondj nemet.
2,21 És monda: Adják a súnami Abiságot Adóniának, a te
testvér a feleség.
2:22 És felele Salamon király, és monda anyjának: Miért teszed?
kérni Adóniást a súnémita Abiságtól? kérd neki a királyságot is;
mert ő az én bátyám; még neki és Abjátár papnak is,
és Joábnak, Séruja fiának.
2,23 Ekkor Salamon király megesküdött az ÚRra, mondván: Isten tedd ezt velem, és még tovább
akkor is, ha Adónia nem a saját élete ellen mondta ezt a szót.
2,24 Most tehát, él az Úr, a ki engem megerősített és felállított
Dávidnak, az én atyámnak a trónján, aki házat csinált nekem, mint ő
megígérte: Adóniást még ma meg kell ölni.
2:25 Salamon király pedig elküldte Benájának, Jójáda fiának a keze által; és ő
ráesett, hogy meghalt.
2,26 Abjátár papnak pedig így szólt a király: Menj Anátotba,
saját szántóföldjeid; mert méltó vagy a halálra, de én ezt nem teszem
az idő megöl, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját
Dávid, az én atyám előtt, és mert mindenben nyomorúságos voltál
ahol apám szenvedett.
2:27 És elűzte Salamon Abjátárt, hogy ne legyen papja az Úrnak; hogy ő
beteljesítheti az ÚR beszédét, amelyet a házról mondott
Éliről Shilohban.
2,28 Akkor hír érkezett Joábhoz, mert Joáb Adónia után fordult, bár
nem fordult Absolon után. És Joáb elfutott az ÚR sátorába,
és megragadta az oltár szarvait.
2,29 És hírül adták Salamon királynak, hogy Joáb a sátorba menekült
az Úr; és ímé az oltár mellett van. Ekkor Salamon elküldte Benáját
Jójada fia, mondván: Menj, ess rá!
2,30 Benája pedig elment az ÚR sátorához, és így szólt hozzá:
így szól a király: Gyere elő! És monda: Nem; de itt fogok meghalni. És
Benája ismét beszédet hozott a királynak, mondván: Ezt mondta Joáb, és így ő is
válaszolt nekem.
2,31 És monda néki a király: Tedd, amit mondott, és ess rá, és
temesse el; hogy elvehesd az ártatlan vért, amelyet Joáb
fészer, tőlem és atyám házából.
2,32 És az Úr visszafizeti vérét saját fejére, aki kettőre esett
igazabb és jobb emberek nála, és megölték őket karddal, én
Atyja, Dávid, nem tudván, Abner, Nér fia, hadnagy
Izráel seregéből és Amasa, Jether fia, a sereg parancsnoka
Júda.
2,33 Visszatér tehát az ő vérük Joáb fejére és annak fejére
az ő magvának feje mindörökké, hanem Dávidra, és magjára és magjára
az ő háza és az ő trónusa békesség lesz örökké tőle
LORD.
2,34 Felment tehát Benája, Jójada fia, ráborult, és megölte.
és a saját házában temették el a pusztában.
2,35 És a király beállította Benáját, Jójáda fiát az ő szobájába a sereg fölé.
és Sádók papot helyezte a király Abjátár szobájába.
2,36 És elküldte a király, hívta Simit, és ezt mondta neki: Építs meg téged!
egy házat Jeruzsálemben, és lakjatok ott, és ne menjetek ki onnan
hova.
2:37 Mert azon a napon lesz, amelyen kimész, és átmész
Kidron patak, biztosan tudni fogod, hogy biztosan meghalsz:
a te véred legyen a te fejeden.
2:38 És monda Simei a királynak: Jó a beszéd, mint az én uram, a király
így szól a te szolgád is. És Simei sokan laktak Jeruzsálemben
napok.
2:39 És lőn három év elteltével, hogy a szolgák közül kettő
Simeiből Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához futott. És ők
mondta Simeinek, mondván: Íme, a te szolgáid Gátban vannak.
2,40 Simei felkelt, felnyergelte a szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy
keresd meg az ő szolgáit, és Simei elment, és elhozta szolgáit Gátból.
2,41 És közölték Salamonnal, hogy Simei Jeruzsálemből Gátba ment, és
megint eljött.
2,42 A király elküldte, hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Nem én
esküdj meg az Úrra, és tiltakozott neked, mondván: Tudd!
mert bizonyosan azon a napon, amikor kimész, és külföldön jársz
hova, hogy biztosan meghalsz? és te ezt mondtad nekem: Az ige
amit hallottam jó.
2,43 Miért nem tartottad meg az ÚR esküjét és a parancsolatát?
amivel vádoltalak?
2,44 A király még azt mondta Simeinek: Te ismered mindazt a gonoszságot, amely
a te szíved tudatában van annak, amit Dáviddal, az én atyámmal tettél
az Úr visszaviszi a te gonoszságodat a te fejedre;
2,45 És áldott lesz Salamon király, és Dávid trónja lesz
örökre megerősítve az ÚR előtt.
2:46 Így parancsolta a király Benájának, Jójáda fiának; ami kiment, és
ráesett, hogy meghalt. És a királyság megerősödött a kezében
Salamoné.