1 Korinthusi levél
2:1 És én, atyámfiai, amikor hozzátok mentem, nem jöttem kiváló beszéddel
vagy bölcsességből, kihirdetve nektek Isten bizonyságtételét.
2,2 Mert elhatároztam, hogy nem tudok semmiről köztetek, csak Jézus Krisztusról és
keresztre feszítették.
2,3 Én pedig veletek voltam erőtlenségben, félelemben és nagy reszketésben.
2:4 És beszédem és prédikációm nem emberi csábító szavakkal történt
bölcsesség, hanem a Lélek és az erő megnyilvánulása:
2,5 Hogy a ti hitetek ne az emberek bölcsességében álljon, hanem az erőben
Istené.
2:6 Mi azonban bölcsességet hirdetünk a tökéletesek között, de nem bölcsességet
ennek a világnak, sem e világnak semmivé váló fejedelmeinek:
2,7 De mi Isten bölcsességét hirdetjük titokban, méghozzá a rejtett bölcsességet,
amelyet Isten a világ előtt a mi dicsőségünkre rendelt:
2,8 Amit e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha tudták volna,
nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát.
2:9 De amint meg van írva: Szem nem látott, fül nem hallott, és nem is hallott
behatoltak az ember szívébe azok a dolgok, amelyeket Isten készített
akik szeretik őt.
2:10 De Isten kinyilatkoztatta azokat nekünk az ő Lelke által: a Lélekért
mindent megvizsgál, igen, Isten mélységeit.
2:11 Mert aki tudja az ember dolgait, nem az ember szelleme, amelyik
benne van? így az Isten dolgait sem tudja senki, csak a Lelke
Isten.
2,12 Most pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt, amelyik
Istentől van; hogy megismerjük azokat a dolgokat, amelyeket ingyen kaptunk
Isten.
2,13 Amit mi is mondunk, nem az emberi bölcsesség beszédével
tanít, de amit a Szentlélek tanít; a lelki dolgok összehasonlítása
lelkiekkel.
2:14 De a természeti ember nem fogadja be az Isten Lelke dolgait, mert
bolondságok néki; meg sem ismerheti őket, mert azok
lelkileg felismerhetőek.
2:15 De aki szellemi, az mindent megítél, de ő maga ítéltetik meg
senki.
2,16 Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát, hogy tanítsa őt? De
Krisztus elméje van bennünk.