1 Krónikák 21,1 És feltámadt a Sátán Izráel ellen, és ingerelte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. 21,2 És monda Dávid Joábnak és a nép elöljáróinak: Menjetek, számláljatok! Izrael Beérsebától Dánig; és hozd el nekem azok számát, hogy megtudjam. 21,3 És felele Joáb: Szaporítsa népét az Úr százszorosan de hát, uram, királyom, nem mind az én uram? szolgák? akkor miért kéri az én uram ezt? miért lesz ő a vétség oka Izrael ellen? 21,4 Mindazonáltal a király szava győzött Joábon. Ezért Joáb elmentek, és bejárták egész Izráelt, és eljutottak Jeruzsálembe. 21:5 És Joáb megadta a nép számának összegét Dávidnak. És minden Izraelből ezerezer és százezer ember volt kardot rántott, Júda pedig négyszázhattízezer férfiú volt hogy kardot rántott. 21,6 De Lévit és Benjámint nem tartotta közéjük, mert a király szava az volt utálatos Joáb számára. 21:7 És Istennek nem tetszett ez a dolog; ezért megverte Izraelt. 21:8 És monda Dávid Istennek: Sokat vétkeztem, mert ezt tettem de most, kérlek, vesd el szolgád vétkét; számára nagyon ostobán csináltam. 21,9 És szóla az Úr Gádnak, Dávid látnokának, mondván: 21,10 Menj, és mondd meg Dávidnak, mondván: Így szól az Úr: Hármat ajánlok neked válassz közülük egyet, hogy megtegyem veled. 21,11 Elméne Gád Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Válassz! téged 21:12 Vagy három éves éhínség; vagy három hónap, hogy elpusztuljon előtted ellenségeid, míg ellenségeid kardja utolér téged; különben három napig az ÚR kardja, döghalál a földön, és az ÚR angyala elpusztítja Izráel minden határát. Most tehát mondd meg magadnak, milyen szót hozok vissza neki Küldte nekem. 21,13 És monda Dávid Gádnak: Nagy szorultságban vagyok, hadd essek bele az ÚR keze; mert igen nagy az ő irgalmassága az ember kezébe kerül. 21:14 És dögvészt bocsátott az Úr Izráelre, és elesett Izráel hetvenezer ember. 21:15 És Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy elpusztítsa azt, és amint volt pusztító, látta az ÚR, megbánta a gonoszt, és így szólt az angyalnak, aki elpusztított, Elég, maradj most a kezed. És a az ÚR angyala a jebuzeus Ornán szérűjénél állt. 21,16 Dávid pedig felemelte szemeit, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll a föld és az ég között, kivont karddal a kezében elnyúlt Jeruzsálem fölött. Aztán Dávid és Izrael vénei, akik zsákruhába voltak öltözve, arcra borultak. 21,17 És monda Dávid Istennek: Nem én parancsoltam-e a népnek, hogy legyen? számozott? sőt én vagyok az, aki vétkeztem és valóban gonoszt cselekedtem; de ami azt illeti ezek a birkák, mit csináltak? engedd a kezed, kérlek, Uram, én! Isten, légy rajtam és atyám házán; de nem a te népeden, azt kínozni kellene őket. 21,18 Akkor az Úr angyala megparancsolta Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy Dávid fel kell mennie, és oltárt kell felállítania az Úrnak a szérűn A jebuzi Ornán. 21,19 És felment Dávid Gád beszédére, amelyet a nevében mondott az Úr. 21:20 Ornan pedig visszafordult, és meglátta az angyalt; és vele együtt négy fia elbújt maguk. Most Ornan búzát csépelt. 21,21 És amikor Dávid Ornánhoz ért, Ornán megnézte, meglátta Dávidot, és kiment a szérűn, és arccal meghajolt Dávid előtt talaj. 21,22 Ekkor Dávid így szólt Ornánhoz: Add meg nekem ennek a szérűnek a helyét! hogy építsek benne oltárt az Úrnak: add meg nekem a teljes áron: hogy a pestis megmaradjon a népnek. 21,23 És monda Ornán Dávidnak: Vidd magadhoz, és hadd tegye meg az én uram, a király ami jó az ő szemében: íme, neked adom az ökröket is megégetésre az áldozatokat, a cséplőeszközöket fának, a búzát pedig a húsfelajánlás; mindent megadok. 21:24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem! de biztosan megveszem a teljes összegért ár: mert nem veszem el azt, ami a tied az Úrnak, és nem ajánlom fel égőáldozatok költség nélkül. 21,25 Dávid azért adott Ornánnak a helyért hatszáz aranysikelt súly. 21,26 És épített ott Dávid oltárt az Úrnak, és megégetett áldozatot mutatott be áldozatokat és hálaáldozatokat, és segítségül hívták az Urat; és ő válaszolt őt a mennyből tűz által az égőáldozat oltárára. 21:27 És parancsolta az Úr az angyalnak; és ismét beledugta a kardját annak hüvelye. 21,28 Abban az időben, amikor Dávid látta, hogy az Úr válaszolt neki a a jebuzi Ornán szérűjére, majd ott áldozott. 21,29 Az ÚR hajlékáért, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozat oltára abban az időben a magaslaton volt Gibeonban. 21,30 De Dávid nem mehetett elébe, hogy megkérdezze Istent, mert félt az ÚR angyalának kardja miatt.