1 Krónikák
21,1 És feltámadt a Sátán Izráel ellen, és ingerelte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.
21,2 És monda Dávid Joábnak és a nép elöljáróinak: Menjetek, számláljatok!
Izrael Beérsebától Dánig; és hozd el nekem azok számát,
hogy megtudjam.
21,3 És felele Joáb: Szaporítsa népét az Úr százszorosan
de hát, uram, királyom, nem mind az én uram?
szolgák? akkor miért kéri az én uram ezt? miért lesz ő a
vétség oka Izrael ellen?
21,4 Mindazonáltal a király szava győzött Joábon. Ezért Joáb
elmentek, és bejárták egész Izráelt, és eljutottak Jeruzsálembe.
21:5 És Joáb megadta a nép számának összegét Dávidnak. És minden
Izraelből ezerezer és százezer ember volt
kardot rántott, Júda pedig négyszázhattízezer férfiú volt
hogy kardot rántott.
21,6 De Lévit és Benjámint nem tartotta közéjük, mert a király szava az volt
utálatos Joáb számára.
21:7 És Istennek nem tetszett ez a dolog; ezért megverte Izraelt.
21:8 És monda Dávid Istennek: Sokat vétkeztem, mert ezt tettem
de most, kérlek, vesd el szolgád vétkét; számára
nagyon ostobán csináltam.
21,9 És szóla az Úr Gádnak, Dávid látnokának, mondván:
21,10 Menj, és mondd meg Dávidnak, mondván: Így szól az Úr: Hármat ajánlok neked
válassz közülük egyet, hogy megtegyem veled.
21,11 Elméne Gád Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Válassz!
téged
21:12 Vagy három éves éhínség; vagy három hónap, hogy elpusztuljon előtted
ellenségeid, míg ellenségeid kardja utolér téged; különben
három napig az ÚR kardja, döghalál a földön, és
az ÚR angyala elpusztítja Izráel minden határát.
Most tehát mondd meg magadnak, milyen szót hozok vissza neki
Küldte nekem.
21,13 És monda Dávid Gádnak: Nagy szorultságban vagyok, hadd essek bele
az ÚR keze; mert igen nagy az ő irgalmassága
az ember kezébe kerül.
21:14 És dögvészt bocsátott az Úr Izráelre, és elesett Izráel
hetvenezer ember.
21:15 És Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy elpusztítsa azt, és amint volt
pusztító, látta az ÚR, megbánta a gonoszt, és így szólt
az angyalnak, aki elpusztított, Elég, maradj most a kezed. És a
az ÚR angyala a jebuzeus Ornán szérűjénél állt.
21,16 Dávid pedig felemelte szemeit, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll
a föld és az ég között, kivont karddal a kezében
elnyúlt Jeruzsálem fölött. Aztán Dávid és Izrael vénei, akik
zsákruhába voltak öltözve, arcra borultak.
21,17 És monda Dávid Istennek: Nem én parancsoltam-e a népnek, hogy legyen?
számozott? sőt én vagyok az, aki vétkeztem és valóban gonoszt cselekedtem; de ami azt illeti
ezek a birkák, mit csináltak? engedd a kezed, kérlek, Uram, én!
Isten, légy rajtam és atyám házán; de nem a te népeden, azt
kínozni kellene őket.
21,18 Akkor az Úr angyala megparancsolta Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy Dávid
fel kell mennie, és oltárt kell felállítania az Úrnak a szérűn
A jebuzi Ornán.
21,19 És felment Dávid Gád beszédére, amelyet a nevében mondott
az Úr.
21:20 Ornan pedig visszafordult, és meglátta az angyalt; és vele együtt négy fia elbújt
maguk. Most Ornan búzát csépelt.
21,21 És amikor Dávid Ornánhoz ért, Ornán megnézte, meglátta Dávidot, és kiment
a szérűn, és arccal meghajolt Dávid előtt
talaj.
21,22 Ekkor Dávid így szólt Ornánhoz: Add meg nekem ennek a szérűnek a helyét!
hogy építsek benne oltárt az Úrnak: add meg nekem
a teljes áron: hogy a pestis megmaradjon a népnek.
21,23 És monda Ornán Dávidnak: Vidd magadhoz, és hadd tegye meg az én uram, a király
ami jó az ő szemében: íme, neked adom az ökröket is megégetésre
az áldozatokat, a cséplőeszközöket fának, a búzát pedig a
húsfelajánlás; mindent megadok.
21:24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem! de biztosan megveszem a teljes összegért
ár: mert nem veszem el azt, ami a tied az Úrnak, és nem ajánlom fel
égőáldozatok költség nélkül.
21,25 Dávid azért adott Ornánnak a helyért hatszáz aranysikelt
súly.
21,26 És épített ott Dávid oltárt az Úrnak, és megégetett áldozatot mutatott be
áldozatokat és hálaáldozatokat, és segítségül hívták az Urat; és ő válaszolt
őt a mennyből tűz által az égőáldozat oltárára.
21:27 És parancsolta az Úr az angyalnak; és ismét beledugta a kardját
annak hüvelye.
21,28 Abban az időben, amikor Dávid látta, hogy az Úr válaszolt neki a
a jebuzi Ornán szérűjére, majd ott áldozott.
21,29 Az ÚR hajlékáért, amelyet Mózes készített a pusztában, és
az égőáldozat oltára abban az időben a magaslaton volt
Gibeonban.
21,30 De Dávid nem mehetett elébe, hogy megkérdezze Istent, mert félt
az ÚR angyalának kardja miatt.