1 Krónikák
17:1 Lőn pedig, hogy Dávid házában ült, ezt mondta Dávid
Nátán próféta: Íme, én cédrusfák házban lakom, de a ládában
az ÚR szövetsége függöny alatt marad.
17:2 És monda Nátán Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami a te szívedben van; mert Isten az
veled.
17,3 És lőn azon az éjszakán, hogy Isten igéje eljutott Nátánhoz,
mondás,
17:4 Menj, és mondd meg Dávidnak, az én szolgámnak: Ezt mondja az Úr: Ne építs!
nekem egy ház, ahol lakhatok:
17,5 Mert nem laktam házban attól a naptól fogva, amikor felhoztam Izraelt
mind a mai napig; hanem sátorról sátorra és egy sátorból mentek
másikba.
17:6 Bárhol jártam egész Izráellel, szóltam egy szót bármelyiknek
Izrael bírái, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért van?
nem építettetek nekem házat cédrusfából?
17:7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az
Seregek Ura, kihoztalak a báránylakból, még a követésből is
juhok, hogy uralkodó legyél népemen, Izraelen:
17:8 És veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, és vágtam
távolítsd el előled minden ellenségedet, és hasonló nevet szerezzetek neked
a nagy emberek neve, akik a földön vannak.
17,9 És helyet rendelek népemnek, Izráelnek, és elültetem őket,
és a helyükön laknak, és többé nem inognak; se
a gonoszság fiai tovább vesztegetik őket, mint a
kezdet,
17:10 És attól fogva, hogy bírákat parancsoltam népemnek, Izráelnek.
Sőt, minden ellenségedet leigázom. Továbbá azt mondom neked
az ÚR házat épít neked.
17:11 És lészen, amikor letelnek a napjaid, el kell menned
legyél atyáiddal, hogy feltámasztom utánad a te magodat
a te fiaid közül lesz; és megalapítom az ő királyságát.
17,12 Ő épít nekem házat, és én megerősítem trónját örökre.
17:13 Én leszek az ő atyja, és ő lesz a fiam, és nem veszem el az enyémet
irgalmazz tőle, ahogy elvettem attól, aki előtted volt:
17:14 De elhelyezem őt az én házamban és az én királyságomban örökre, és az övét is
a trónt mindörökre felállítják.
17:15 Mindezen beszédek és e látomások szerint így történt
Nátán beszél Dáviddal.
17,16 És odament Dávid király, leült az Úr elé, és ezt mondta: Ki vagyok én?
Uram, Istenem, és mi az én házam, amelyet idáig elhoztál?
17:17 De ez kicsiny volt a te szemedben, ó Isten; mert neked is van
a te szolgád házáról beszélt még egy jó ideig, és gyorsan
a magas rangú férfiúnak tekintett engem, Uram, Istenem.
17:18 Mit szólhat még hozzád Dávid szolgád dicsőségére? számára
ismered a te szolgádat.
17,19 Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint
mindezt a nagyszerűséget tetted, amikor megismerted mindezeket a nagyszerű dolgokat.
17,20 Uram, nincs hozzád hasonló, és nincsen Isten rajtad kívül,
mindaz szerint, amit fülünkkel hallottunk.
17,21 És mely nemzet a földön olyan, mint a te néped, Izráel, akit Isten
elment, hogy megváltsa a saját népét, hogy téged a nagyság hírévé tegyen
és a szörnyűség, ha kiűzi a népeket néped elől, akiket
kiváltottál Egyiptomból?
17:22 A te népednek, Izráelnek a maga népét tetted örökre; és
te, Uram, lettél Istenük.
17:23 Most azért, Uram, engedd meg, amit a te felől szóltál
a szolga és az ő háza álljon meg örökre, és tégy úgy, ahogyan te
mondta.
17,24 Legyen megerősítve, hogy neved örökké magasztaltassék,
mondván: A Seregek Ura Izráel Istene, Izráel Istene.
és a te szolgádnak, Dávidnak háza álljon meg előtted.
17:25 Mert te, Istenem, megmondtad szolgádnak, hogy építs neki egy
ház: azért találta szolgád szívében, hogy előtte imádkozzon
téged.
17:26 És most, Uram, te vagy az Isten, és megígérted ezt a jóságot
szolgáló:
17:27 Most azért legyen kedved megáldani a te szolgád házát, azt
örökké előtted legyen, mert áldsz, Uram, és meglesz
legyen áldott örökké.