1 Krónikák 17:1 Lőn pedig, hogy Dávid házában ült, ezt mondta Dávid Nátán próféta: Íme, én cédrusfák házban lakom, de a ládában az ÚR szövetsége függöny alatt marad. 17:2 És monda Nátán Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami a te szívedben van; mert Isten az veled. 17,3 És lőn azon az éjszakán, hogy Isten igéje eljutott Nátánhoz, mondás, 17:4 Menj, és mondd meg Dávidnak, az én szolgámnak: Ezt mondja az Úr: Ne építs! nekem egy ház, ahol lakhatok: 17,5 Mert nem laktam házban attól a naptól fogva, amikor felhoztam Izraelt mind a mai napig; hanem sátorról sátorra és egy sátorból mentek másikba. 17:6 Bárhol jártam egész Izráellel, szóltam egy szót bármelyiknek Izrael bírái, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, mondván: Miért van? nem építettetek nekem házat cédrusfából? 17:7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Seregek Ura, kihoztalak a báránylakból, még a követésből is juhok, hogy uralkodó legyél népemen, Izraelen: 17:8 És veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, és vágtam távolítsd el előled minden ellenségedet, és hasonló nevet szerezzetek neked a nagy emberek neve, akik a földön vannak. 17,9 És helyet rendelek népemnek, Izráelnek, és elültetem őket, és a helyükön laknak, és többé nem inognak; se a gonoszság fiai tovább vesztegetik őket, mint a kezdet, 17:10 És attól fogva, hogy bírákat parancsoltam népemnek, Izráelnek. Sőt, minden ellenségedet leigázom. Továbbá azt mondom neked az ÚR házat épít neked. 17:11 És lészen, amikor letelnek a napjaid, el kell menned legyél atyáiddal, hogy feltámasztom utánad a te magodat a te fiaid közül lesz; és megalapítom az ő királyságát. 17,12 Ő épít nekem házat, és én megerősítem trónját örökre. 17:13 Én leszek az ő atyja, és ő lesz a fiam, és nem veszem el az enyémet irgalmazz tőle, ahogy elvettem attól, aki előtted volt: 17:14 De elhelyezem őt az én házamban és az én királyságomban örökre, és az övét is a trónt mindörökre felállítják. 17:15 Mindezen beszédek és e látomások szerint így történt Nátán beszél Dáviddal. 17,16 És odament Dávid király, leült az Úr elé, és ezt mondta: Ki vagyok én? Uram, Istenem, és mi az én házam, amelyet idáig elhoztál? 17:17 De ez kicsiny volt a te szemedben, ó Isten; mert neked is van a te szolgád házáról beszélt még egy jó ideig, és gyorsan a magas rangú férfiúnak tekintett engem, Uram, Istenem. 17:18 Mit szólhat még hozzád Dávid szolgád dicsőségére? számára ismered a te szolgádat. 17,19 Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint mindezt a nagyszerűséget tetted, amikor megismerted mindezeket a nagyszerű dolgokat. 17,20 Uram, nincs hozzád hasonló, és nincsen Isten rajtad kívül, mindaz szerint, amit fülünkkel hallottunk. 17,21 És mely nemzet a földön olyan, mint a te néped, Izráel, akit Isten elment, hogy megváltsa a saját népét, hogy téged a nagyság hírévé tegyen és a szörnyűség, ha kiűzi a népeket néped elől, akiket kiváltottál Egyiptomból? 17:22 A te népednek, Izráelnek a maga népét tetted örökre; és te, Uram, lettél Istenük. 17:23 Most azért, Uram, engedd meg, amit a te felől szóltál a szolga és az ő háza álljon meg örökre, és tégy úgy, ahogyan te mondta. 17,24 Legyen megerősítve, hogy neved örökké magasztaltassék, mondván: A Seregek Ura Izráel Istene, Izráel Istene. és a te szolgádnak, Dávidnak háza álljon meg előtted. 17:25 Mert te, Istenem, megmondtad szolgádnak, hogy építs neki egy ház: azért találta szolgád szívében, hogy előtte imádkozzon téged. 17:26 És most, Uram, te vagy az Isten, és megígérted ezt a jóságot szolgáló: 17:27 Most azért legyen kedved megáldani a te szolgád házát, azt örökké előtted legyen, mert áldsz, Uram, és meglesz legyen áldott örökké.