1 Krónikák 16,1 Elhozták tehát az Isten ládáját, és a sátor közepébe tették Dávid felállt érte, és égőáldozattal és békességgel mutattak be felajánlások Isten előtt. 16:2 Amikor pedig Dávid befejezte az egészen égőáldozatok és a hálaáldozattal, megáldotta a népet az ÚR nevében. 16:3 És bánt Izráel minden egyesével, férfival és nővel, mindenkivel a egy vekni kenyeret, egy jó darab húst és egy lobogó bort. 16,4 És a léviták közül néhányat rendelt a ládája elé az URat, és feljegyezni, és hálát adni és dicsérni az Urat, Izráel Istenét: 16,5 Aszáf, a vezér, mellette Zakariás, Jeiél, Semiramót és Jehiel, Mattithiah, Eliáb, Benaja és Obededom; és Jeiel zsoltárokkal és hárfákkal; de Aszáf cintányérokkal hangot adott; 16:6 Benája és Jaháziel papok is mindig trombitáltak előtte az Isten frigyládája. 16:7 Azon a napon Dávid először ezt a zsoltárt adta elő, hogy hálát adjon az Úrnak Asáf és testvéreinek keze. 16,8 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit az emberek között. 16:9 Énekeljetek neki, énekeljetek neki zsoltárokat, beszéljetek minden csodálatos tetteiről. 16,10 Dicsekedjetek az ő szent nevével: ujjongjon azoknak szíve, akik keresik LORD. 16,11 Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek arcát szüntelen. 16,12 Emlékezzetek meg az ő csodálatos dolgairól, amelyeket tett, csodáiról és a szájának ítéletei; 16:13 Ó ti szolgájának, Izráelnek magva, Jákób fiai, az ő választottai! 16:14 Ő az Úr, a mi Istenünk; ítéletei az egész földön vannak. 16:15 Mindig emlékezz az ő szövetségére; az a szó, amelyet a ezer generáció; 16,16 még a szövetségről is, amelyet Ábrahámmal kötött, és az ő esküjéről, Izsák; 16:17 És megerősítette ugyanazt Jákóbnak törvényül, és Izraelnek törvényül örök szövetség, 16:18 Mondván: Neked adom Kánaán földjét, a te sorsodat öröklés; 16:19 Amikor kevesen, sőt kevesen voltatok, és idegenek voltatok benne. 16:20 És amikor nemzetről nemzetre mentek, és egy királyságból országba másik ember; 16,21 Nem engedte meg senkinek, hogy rosszat tegyen velük; igen, megfeddte a királyokat azért, kedvéért, 16:22 Mondván: Ne érintsd meg az enyémet, és ne tégy rosszat az én prófétáimnak. 16:23 Énekeljetek az Úrnak egész föld; mutasd napról napra az övét megváltás. 16:24 Hirdesd dicsőségét a pogányok között; csodálatos művei közül mindenki nemzetek. 16:25 Mert nagy az ÚR, és nagy dicséretre méltó, ő is legyen minden istennél jobban félnek. 16:26 Mert a népnek minden istene bálvány, de az Úr teremtette az eget. 16:27 Dicsőség és tisztesség van előtte; erő és öröm van az övében hely. 16,28 Adjatok az Úrnak, népek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget! és erőt. 16,29 Adjátok meg az Úrnak az ő nevének járó dicsőséget: hozzatok áldozatot és gyere előtte: imádd az URat a szentség szépségében. 16:30 Féljetek előtte az egész föld: a világ is szilárd lesz, hogy az ne mozdítsák el. 16:31 Örüljenek az egek, és ujjongjon a föld, és mondják az emberek a nemzetek között uralkodik az Úr. 16,32 Zúgjon a tenger és annak teljessége, örvendezzenek a mezők és mindaz, ami benne van. 16,33 Akkor énekelnek az erdő fái az Úr színe előtt, mert eljön ítélni a földet. 16:34 Adjatok hálát az Úrnak! mert ő jó; mert kegyelme megmarad valaha. 16,35 És mondjátok: Ments meg minket, üdvösségünk Istene, és gyűjts össze minket, és szabadíts meg minket a pogányoktól, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsőíts a te dicséreted. 16,36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene mindörökké! És az összes ember monda: Ámen, és dicsérte az Urat. 16,37 Elment tehát onnan az ÚR frigyládája előtt, Aszáf és testvérei, hogy a bárka előtt szolgáljanak állandóan, mint minden nap szükséges munka: 16:38 Obed-Edom és testvéreik, hatvannyolc; Obededom is Jedutun és Hósa fia, hogy legyenek portások: 16,39 Sádók papot és testvéreit, a papokat, az elõtt az ÚR sátora a magaslaton, amely Gibeonban volt, 16,40 Hogy áldozzanak egészen égőáldozatokat az Úrnak az égő oltáron reggel és este folyamatosan felajánlva, és mindenki szerint cselekedni ez meg van írva az ÚR törvényében, a melyet parancsolt Izráelnek; 16,41 És velük Hémán és Jedutun és a többi kiválasztott, akik névvel fejezték ki, hogy hálát adjanak az ÚRnak az ő irgalmasságáért örökké megmarad; 16,42 És velük Hémán és Jedutun trombitákkal és cintányérokkal azoknak aminek hangot kell adnia, és Isten hangszereivel. És a Jedutun fiai portások voltak. 16:43 És az egész nép elment, kiki a maga házába, és Dávid visszatért hogy megáldja a házát.