1 Krónikák
16,1 Elhozták tehát az Isten ládáját, és a sátor közepébe tették
Dávid felállt érte, és égőáldozattal és békességgel mutattak be
felajánlások Isten előtt.
16:2 Amikor pedig Dávid befejezte az egészen égőáldozatok és a
hálaáldozattal, megáldotta a népet az ÚR nevében.
16:3 És bánt Izráel minden egyesével, férfival és nővel, mindenkivel a
egy vekni kenyeret, egy jó darab húst és egy lobogó bort.
16,4 És a léviták közül néhányat rendelt a ládája elé
az URat, és feljegyezni, és hálát adni és dicsérni az Urat, Izráel Istenét:
16,5 Aszáf, a vezér, mellette Zakariás, Jeiél, Semiramót és
Jehiel, Mattithiah, Eliáb, Benaja és Obededom; és Jeiel
zsoltárokkal és hárfákkal; de Aszáf cintányérokkal hangot adott;
16:6 Benája és Jaháziel papok is mindig trombitáltak előtte
az Isten frigyládája.
16:7 Azon a napon Dávid először ezt a zsoltárt adta elő, hogy hálát adjon az Úrnak
Asáf és testvéreinek keze.
16,8 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit
az emberek között.
16:9 Énekeljetek neki, énekeljetek neki zsoltárokat, beszéljetek minden csodálatos tetteiről.
16,10 Dicsekedjetek az ő szent nevével: ujjongjon azoknak szíve, akik keresik
LORD.
16,11 Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek arcát szüntelen.
16,12 Emlékezzetek meg az ő csodálatos dolgairól, amelyeket tett, csodáiról és a
szájának ítéletei;
16:13 Ó ti szolgájának, Izráelnek magva, Jákób fiai, az ő választottai!
16:14 Ő az Úr, a mi Istenünk; ítéletei az egész földön vannak.
16:15 Mindig emlékezz az ő szövetségére; az a szó, amelyet a
ezer generáció;
16,16 még a szövetségről is, amelyet Ábrahámmal kötött, és az ő esküjéről,
Izsák;
16:17 És megerősítette ugyanazt Jákóbnak törvényül, és Izraelnek törvényül
örök szövetség,
16:18 Mondván: Neked adom Kánaán földjét, a te sorsodat
öröklés;
16:19 Amikor kevesen, sőt kevesen voltatok, és idegenek voltatok benne.
16:20 És amikor nemzetről nemzetre mentek, és egy királyságból országba
másik ember;
16,21 Nem engedte meg senkinek, hogy rosszat tegyen velük; igen, megfeddte a királyokat azért,
kedvéért,
16:22 Mondván: Ne érintsd meg az enyémet, és ne tégy rosszat az én prófétáimnak.
16:23 Énekeljetek az Úrnak egész föld; mutasd napról napra az övét
megváltás.
16:24 Hirdesd dicsőségét a pogányok között; csodálatos művei közül mindenki
nemzetek.
16:25 Mert nagy az ÚR, és nagy dicséretre méltó, ő is legyen
minden istennél jobban félnek.
16:26 Mert a népnek minden istene bálvány, de az Úr teremtette az eget.
16:27 Dicsőség és tisztesség van előtte; erő és öröm van az övében
hely.
16,28 Adjatok az Úrnak, népek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget!
és erőt.
16,29 Adjátok meg az Úrnak az ő nevének járó dicsőséget: hozzatok áldozatot és
gyere előtte: imádd az URat a szentség szépségében.
16:30 Féljetek előtte az egész föld: a világ is szilárd lesz, hogy az
ne mozdítsák el.
16:31 Örüljenek az egek, és ujjongjon a föld, és mondják az emberek
a nemzetek között uralkodik az Úr.
16,32 Zúgjon a tenger és annak teljessége, örvendezzenek a mezők és
mindaz, ami benne van.
16,33 Akkor énekelnek az erdő fái az Úr színe előtt,
mert eljön ítélni a földet.
16:34 Adjatok hálát az Úrnak! mert ő jó; mert kegyelme megmarad
valaha.
16,35 És mondjátok: Ments meg minket, üdvösségünk Istene, és gyűjts össze minket, és
szabadíts meg minket a pogányoktól, hogy hálát adjunk szent nevednek,
és dicsőíts a te dicséreted.
16,36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene mindörökké! És az összes ember
monda: Ámen, és dicsérte az Urat.
16,37 Elment tehát onnan az ÚR frigyládája előtt, Aszáf és
testvérei, hogy a bárka előtt szolgáljanak állandóan, mint minden nap
szükséges munka:
16:38 Obed-Edom és testvéreik, hatvannyolc; Obededom is
Jedutun és Hósa fia, hogy legyenek portások:
16,39 Sádók papot és testvéreit, a papokat, az elõtt
az ÚR sátora a magaslaton, amely Gibeonban volt,
16,40 Hogy áldozzanak egészen égőáldozatokat az Úrnak az égő oltáron
reggel és este folyamatosan felajánlva, és mindenki szerint cselekedni
ez meg van írva az ÚR törvényében, a melyet parancsolt Izráelnek;
16,41 És velük Hémán és Jedutun és a többi kiválasztott, akik
névvel fejezték ki, hogy hálát adjanak az ÚRnak az ő irgalmasságáért
örökké megmarad;
16,42 És velük Hémán és Jedutun trombitákkal és cintányérokkal azoknak
aminek hangot kell adnia, és Isten hangszereivel. És a
Jedutun fiai portások voltak.
16:43 És az egész nép elment, kiki a maga házába, és Dávid visszatért
hogy megáldja a házát.